Vásárhelyről Szászrégenbe kerültem,középiskolai tanulmányaim itt fejeztem be.
Tizenegyedikes voltam.Szerettem sportolni,zenélni és a tanulás is elég jól ment.
Május elseje közelgett.Lázas készülődés előzte meg a nagy napot iskolánkban is.
Délutánonként a sportpályán tartottuk a főpróbákat(hazafias dalok,menetelés,
tornagyakorlatok).Ment minden.mint a karikacsapás.Gyönyörű verőfényes reggelre
ébred a város,ünnepi a hangulat.Kezdődik a felvonulás.A diáksereg is hadrendbe áll,
végre szabad az út.A tornászcsapatban feszítek,kezemben zászló.Menetelünk és
torkunk szakadtából énekeljük,hogy:"Éljen május elseje,énekszó és dal köszöntse.."
Tetszett az elvtársaknak az ünnepi műsor,a felvonulás.Már hogyne tetszett volna,
hisz ott volt az ifjúság színe-java,lelkes és öntudatos ifjú derékhad.Hogy még
emlékezetesebb maradjon számunkra e nap,díszebéddel tisztelt meg a városi
KISZ-bizottság.Akit ez a megtiszteltetés ért,annak valamiben ki kellett tűnnie az
iskolában.Hát én is ott voltam az asztaltársaságban.A meghívottak már el is foglalták
helyüket a bentlakás ebédlőjében az asztaloknál.A szónokok itt is elmondták,amit
ilyenkor még szokás,aztán hozzálátott mindenki az ünnepi ebéd elkötéséhez.
S.Ioan ül velem szemben,ő volt a diák titkár.Nagy buzgalommal törli homlokát,lehet,
hogy a forró leves,de lehet az is,hogy a"belső láz"hevítette fel,az előbb fejezte be
ünnepi mondókáját.Eközben már tálalják is a paradicsomszószos krumplit marhahús
szelettel.A szegény átszellemült állat nem lehetett a fiatalabbak közül,mert tányérunkba
juttatott darabjaival sehogy sem boldogulunk.Akinek sikerült elvágni,az nem tudta megrágni,
aki meg rágott belőle valamit,nem tudta lenyelni.Tanácstalanul nézegetjük egymást,hátha
valaki mégis megtalálja a módját,hogyan kellene elbánni a rágós hússal.Nélura pillantok.
hátha ő többet tud.Először nem jöttem rá,mivel próbálkozik,azt hittem jobb híján a szószt
nyalogatja,mert a feje a tányérba lógott.Jobban szemügyre veszem,s ekkor látom,hogyan
kell a "díszmarhahúst"ünnepi külsőségek között elkölteni.Villájával leszorítja a hússzelet
egyik végét a tányérjára,mivel késsel nem boldogul,a hús felkunkorodott végét a fogai közé
veszi,nekifeszül,s jól meghúzza...!A hús kipattan,mint a parittyakő,hisz erős,mint a gumi,
úgy repül a másik asztalig vörös szósszal körítve.A városi KISZ titkár ugyancsak bámul,
hogy kerül a kitüntetés kabátja fazonjára?Úgy festett ott a hívatlan vendég,mint egy vörös
csillag a nagy naphoz illően,a maga méltóságában.Hát ezért volt emlékezetes számomra
az a május elseji díszebéd.

Ősz P. Zoltán