Lehet egy emberöltő is,aszerint kinek,hogy rendeltetett.Ötven év,fél évszázad!
Ennyi idő telt el azóta,hogy196O júliusában Szászrégenben elhagytuk az alma mater
falait és ifjú szívünkben szép reményekkel a nagybetűs ÉLETBE léptünk.Önkéntelenül
számvetésre késztetnek az évek.Mindenek előtt emlékezésre:"És mivel elvégzett dolog,
hogy az emberek egyszer meghaljanak,Urunk,megnyugszunk szent akaratodban"..
Szeretteink közül sokan nem lehetnek már közöttünk abból az összeforrott közösségből,
amelyben formálódtunk.Pótolhatatlanul hiányzik a mi szeretett Nácink,volt osztályfőnökünk.
Csak az ő fájdalmas hiánya lehet jelen emlékezetünk rengetegében.Korán adatott meg
kedves,volt osztálytársainknak is,hogy halandó mivoltunk utolsó stációját elérjék.Így volt
rendelve?nem tudhatjuk.Kegyelettel és hálával gondolunk rájuk!Mi,akik még élünk,közelítve
egy másik bűvös számhoz,a hetvenhez,kell tudjunk örülni a mindennapok ajándékainak.
Ki-ki a maga otthonában,családja körében,a gyerekek és unokák társaságában élheti meg
ennek örömét.Akik együtt lehetünk most,örüljünk,hogy találkoztunk.Kedves iskolánk újra
visszavárt.Az együtt töltött feledhetetlen diákévek csak emlékeinkben elevenednek meg.
Az összetartó erő,ami erős szálakkal köt egymáshoz,fontosabb most mindennél.Nem
véletlen az sem,hogy magam is köztetek formálódtam és lettem azzá,aki vagyok.Köszönöm,
hogy befogadtatok!Most hadd idézzek azoktól,akik közel álltak hozzánk és mi is hozzájuk:
"Nagy szerencsém volt,hogy olyan osztályt kaptam,amely már nagyjából összeforrott közösség
volt,hallgatott a jó szóra.Olyan hangszer volt,amelyen könnyen lehetett játszani,csak éppen
érzéssel kellett pengetni a húrokat.Most hadd tegyem fel a kérdést:Csoda-e,ha ezt a közösséget
valaha"első szerelemnek"neveztem?És,hogy eltartott mind a mai napig?Döntsék ezt el az érintettek"
(Darvas Ignác)"Sok száz tanítványom volt,de őszintén állítom,hogy olyan tehetséges humán osztályom,
mint Darvas Ignác tanár úré,nem volt"(Genoi Margit)."Elismerő szavakkal illetem az osztályközösséget,
amely szívügyének tartotta a tanulást,tisztelettudó,fegyelmezett volt,szerette tanárait,iskoláit(Bíró Donát)
Büszkék lehetünk.Nem véletlenül érdemeltük ki a minősítést,elismerést,amivel tanáraink tüntettek ki:
az iskola legjobb osztályközössége.Ritka, szerencsés véletlen,vagy mégsem?Találkozóinkon mindvégig
megmaradt a jó hangulat,az osztálytársi ragaszkodás,szeretet.Ezt a szellemet,lángot kell tovább
ápoljuk,hogy"szép korunk"legvégső határáig beragyogjon fényével,melegével.

Ősz P.Zoltán