Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

A prímás

Atyánkfia családjában hat nemzedék óta minden elsőszülött fiú ugyanazon keresztnevet viseli. Mivel nevük napja a sorban legnagyobb nemzeti ünnepünk után következik, náluk pirosbetűs ez is. Ilyenkor, régen - az anyák-nagymamák kedvenc szavajárását idézve - ha kutyába rúgtak, akkor is Sándort találtak. Atyánkfia gyermekkorában, e nevezetes nap előestéjén, legalább tucatnyi hasonnevű ülte körül a tisztaszoba nagyasztalát hol ennél, hol annál a rokonnál-kománál, s egy kis "félkaros" munka után rögvest égig ért a jókedv, hogy aztán hajnalig tartson a kölcsönös köszöntgetés. Lányoknak, asszonyoknak szigorúan tilos volt oda belépni, hol a csípősebb nyelvűek szerint még a biliből is bor folyt!

A névesték évtizedig elengedhetetlen kelléke, nélkülözhetetlen szereplője volt egy ugyanezen névre keresztelt cigányprímás is, akit azonban mindenki csak Tájtájnak szólított. Hogy e "művésznév" mikor s hogyan ragadt rá a tréfás névadásra igencsak hajlamos faluban, azt senki sem tudta, tán' még a nevezett maga sem. Enyhén kancsal, elálló fülű, egyszálbélű emberke volt, kit egy komolyabb szél a szomszéd határig fújt volna, de sajátos külső tulajdonságainál is különlegesebb képességgel rendelkezett: fordítva hegedült! Kacska, valamikor rosszul forrt jobbkezével, egyedi csukló és ujjtartással ügyeskedve csalta ki normál húrozású instrumentumából a szebbnél-szebb melódiákat. Mindenkinek tudta a kedvenc nótáját, s azt is, hogy mire mi következik, rendelni sem kellett. Hegedűje meg ő maga is együtt sírt vagy kacagott a mulatókkal. Volt ugyan bandája, de e névestéken jobbára szólóban szerepelt (társai nem bírták az italozást, neki meg semmi sem ártott meg), nem akart szégyenkezni a többiek miatt.

Prímásunk jóideje már egy égi banda élén muzsikál, egykori törzsközönsége is lassan-lassan hozzáköltözik. A faluban meg, ha egyáltalán összeül valahol pár névestéző, CD-ről harsog Lagzi Lajcsi, a lakodalmas rock meg a Fekete Szemek. Igazánból már mulatni sem tudnak errefelé - állapította meg legutóbb rezignáltan atyánkfia. Azért ha Tájtáj feltámadna...

Megtekintések: 184

Tetszik

0 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt v.lvg.Márk Gábor Viktor Április 25, 2011, 7:01pm: "Paganíni"

Mindenfelé akad nevezetes ,a régi fényes mulatókból kiöregedett ,rozoga zenész, nálunk is volt kamaszkoromban. Félretaposott fehérbetétes cipőben, rémgyűrött pepita, majd térdig érő kabátjához egy masnira kötött seszínű cipőpertlivel a kirojtosodott, valaha fehér ingében járta környéket. Alkalmi mulatni- vágyókra vadászott, ebből tengette megszámlált napjait. A nyarak főleg vígan teltek számára hiszen a Dunaparti városkában, Szentmiklóson sok üdülővendég akadt, jöttek HÉVVEL, a vízen csónakokon, a sportosabbak kerékpáron. Ha kedvük támadt ebédeltek , ha mást nem is de a sült keszeg illatát megérezve falatoztak, szalonnát sütöttek. Természetesen erre vétek lett volna vizet inni. S ha már ittak,hamar dalra is fakadtak. Jó szimata volt Paganíninek , hamar megjelent a kopott hegedűjével. A neve eredete homályba vész, de beszélték, hogy híres prímás volt, EMKE, Pilwaksz, Astoria lettek említve , ahol vezető prímás volt. Virtuóz számai is voltak, de ritkán produkálta magát. Inkább a mulatós nótákra volt igény, amit a közönség így-úgy énekelt. Persze nem szépen, de jó hangosan..

   Volt egy mókáskedvű cimborám, Robi, s ha felöntött a garatra /ami nem ritkán esett meg/ ,minden esztelenségre kapható volt, de inkább kitalált. Egyik délután, inkább este felé -persze pityókásan- kitalálta hogy megvicceli Paganínit. De ehhez félre kellet hívni az öreget, lefoglalni egy kis időre - de a hegedűje nélkül.

Erre én vállalkoztam, én sem voltam jobb a Deákné vásznánál- Robi barátom pedig szalonnabőrrel jól bedörzsölte a szálkásszőrű öreg vonót...

  Visszatérve adtunk az öreg cigánynak egy húszast /nagy pénz volt/ egy liter bor ára/ hogy mutassa be a "világszámát". Felsegítettük az asztalra, térde közé szorította a vonót és következett volna a "Pacsirta".

   Mit ne mondjak? Az első húzásnál kiesett a kopott hegedű Paganíni kezéből, ő pedig sírva fakadt.

Ma is sajnálom.

Hozzászólt Nagy Magdolna Április 25, 2011, 5:59pm: Egyszerre jött a folytatás az "igazánból" mulatásról atyánkfia ígérete szerint és Berekméri Edmond tollából is.

Sajnálatos ez nagyon, a 30 évesek már csak elcsodálkoznak, ha ilyet hallanak valahol egy igazi mulatságban. Ilyen volt a nagyenydi 30 éves képzős találkozónk, ahol a kisebbik lányom csak csodált minket, és a mai napig emlegeti. Mi még itt (az új hazában) is megtaláljuk a módját egy-egy nyugdíjas búcsúztatón, vagy pinceavatón, névnapon. Sajnálatos hogy a fiatal kolléganők már nem tudják a nótákat, csak hallgatóznak, nem is érzik igazán jól magukat. Prímással lenne a valódi, de ez már ritka mint a fehér holló. Szerencsés az, akinek még ez megadatott, megadatik.