Tegnap egy különös, furcsa álmot láttam,
Repülő szőnyegen, felhők között jártam.
Lejjebb ereszkedve, kémleltem a tájat,
A szép magyar rónát, gulyát, ménest, nyájat.

Mesevilággá vált egész Magyarország,
Királyfik keresték, hol itt az igazság.
Miközben a haza mély álmát aludta,
Lendvai Ildikó varázssípját fújta.

Láttam egy óriást, a patakot itta,
Aztán talpraállva G******** Ferit szidta.
Eszébe jutott az öszödi beszéde,
Felkapott egy sziklát, s morzsolta dühébe'.

Szili Katalin volt a vasorrú bába,
Éppen mérget kevert egy aranypohárba’.
A Horn Gyuszi bácsi, nagymama képében,
Bezáródva kuksolt egy erdei vécében.

Aztán továbbszállva, láttam egy boszorkát
Keller Lacikával őrizték Juliskát.
Ráismertem tüstént: ő Lamperth Mónika,
Mellette ült láncon az Áder Jancsika.

Napkelte műsorban üldögélt hét törpe,
Verebes kérdezett, Deutsch volt Hófehérke.
Mert az alma helyett, Aczélba harapott,
Gyárfás és a stábja Kossuth-díjat kapott.

Országháza előtt állt az Orbán Viktor,
Sóbálvány képében, festette egy piktor.
Elvarázsolta őt a Dávid Ibolya,
Így lett G******** ismét Magyarország ura.

Nosza felébredtem, végetért az álom,
Tévém bekapcsolom, a híreket várom.
Szoboravatásról számolnak be éppen,
Rákosi és Kádár kőmása középen.

A Hét vezér mellé, állították őket,
Mert szerették a piát, imádták a nőket.
Ezzel pontot teszek a versem végére,
S bánatomban lemegyek a pince mélyére.


Marossárpatak, 2009. december 5.

A vers saját szerzemény. Ironikus hangneme azt bizonyítja, hogy még mindig nem felejtettük el azt a bizonyos népszavazást, amely a kettős állampolgárságról megadásáról szólt és amelynek elutasítása elsősorban a "szívtelen" M*** politikusok lelkét terheli.