Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Kétsaroknyira a templomtól, ott volt a bolt egy sarki sárga házban. Két ajtaja várta a vevőket, egy díszes kis portál, kovácsoltvas ráccsal, és egy hátsó kijárat, ajtaján rozsdás vasredőnnyel. Kékszakáll, az ószeres, minden vásárlójával külön-külön foglalkozott. Hogy mióta árult limlomokat, mások szerint kincseket Kékszakáll, senki nem tudta. Mint ahogy azt sem, miért Kékszakáll a neve. Arcának férfiúi dísze kicsit molyos, fakó fehérben pompázott, télen- nyáron zsíros bőrkalapot és hozzá illő avíttas bőrmellényt hordott. Akadnak, akik szerint Kékszakáll már az elemiben szakállt viselt és egyszer ráömlött a tinta, mások szerint legalább hat feleséget elfogyasztott már, és az első esküvője óta nem borotválkozott. Bárhogy is legyen, egy biztos, Kékszakáll kicsiny, piszkos boltja prosperált, ki tudja mióta. Az érdeklődő bármit találhatott az ócskaságok között, akadt ott törött arcú porcelán baba, hiányos sevres-i porcelán készlet, ezüst villák minden méretben és molyrágta százéves biblia.

Két íratlan szabályra épült Kékszakáll egész üzletpolitikája. Bármit is választott a kedves vevő, árut vissza nem vett és a szerény ár kiegyenlítése után meg kellett hallgatnia a kiválasztott tárgy történetét az ószeres előadásában. Igen, bármilyen furcsa, sokan örömmel tettek ennek eleget, gondolván kincseket szereztek potom pénzért, ám örömük nem tartott soká, és később sápadt arccal távoztak az üzlet hátsó ajtaján.

 

Úgy, mint az az úr, aki régi mesterségek tárgyi emlékeit gyűjtötte és örömmel fedezett fel egy régi, nyelén míves elefántcsont berakással díszített borotvát. Két héten át mindennap benézett, elragadtatva simogatta a kéken villanó pengét, gyönyörködött a csontnyél faragványaiban, aztán megegyeztek. Nem, igazán nem volt nagy az összeg, aztán kényelmesen helyet foglalva egy bordó fotelben megvárta, míg Kékszakáll megfordítja a bejárati ajtó kis tábláját és leül szemben vele.

Uram, forgatta kedvtelve a kis borotvát görcsös ujjai között, igazi mestermunkát választott, amit egy berber mester készített, valamikor a múltszázadban. De ez nem is érdekes, dőlt hátra mosolyogva. Ám a fodrászmester, aki Párizsban használta, igazi híresség lett. Nem mond önnek semmit a neve, vonta fel szemöldökét kérdőn. Persze, mert a kedves mama nem dicsekedett vele. Nos, ez az úr Párizs legszebb bulevárdján nyitotta meg szalonját és imádták a hölgyek. Ügyes keze elkényeztette vendégeit, aztán egyszer elkattant valami. A legszebben fésült fejeket magának akarta. Örökre. Volt egy polcos szekrénye, abban gyűjtötte őket. A szőkéket a felső polcon, közbül egy vöröset, alulra kerültek a kis brünettek. Igen. A halottkém azt mondta, nem szenvedtek sokat, éles volt a szerszám, amivel levágta a fejeket. Halálra ítélték. Addigra megszületett a fia, aki törvénytelen lett ugyan, de csak az ő vére. Mindig elcsodálkozom, mire képes a vér szava. Ön betért hozzám, és kiválasztotta a kedves papa borotváját. Remélem gyűjteménye legszebb darabja lesz.

 

Pár nap múltán csinos fiatalasszony vetett szemet egy csorba arcú porcelánbabára. Fűrészporral töltött teste lágy volt, ruháját fakuló kék virágok díszítették, szabálytalan barna foltokkal. Arcán megkopott a festett pír, ám az asszony beleszeretett. Alig került többe egy könyv áránál, és elégedetten helyezkedett el a fotelben, ölében új szerzeményével, hogy meghallgassa a baba történetét.

Talán száz éve készült, nézegette az ószeres a festett kék szemeket, és valaha nagyon örült egy kislány neki. Díszes dobozából izgatottan bontogatta, és örömében sírva fakadt, mikor meglátta. Vele feküdt, vele kelt és még a ruhát sem engedte kimosni róla. Akkor is vele volt, mikor az elbocsátott kertész egy éjjel rátört a családra. Senki nem tudta miért, de sikerült mindenkit lemészárolnia, apát, az anyát és a három kisfiút. A kislányt először nem találták, csak a vérnyomok után leltek rá. A szekrényben feküdt a véráztatta babán. Neki is szétverték a fejét, úgy, mint a családjának. Látja, a baba arca is kicsorbult. De talán a maga kislánya is örül majd neki.

 

Egy napon diákok tértek be Kékszakáll boltjába. Egyikük nagymamájának készültek ajándékot venni és igazán megörültek, mikor megláttak egy szépen vésett villát, aminek ugyanolyan monogram díszítette a nyelét, mint amilyen a nagymama neve volt. Párját nem találtak, pedig az ószeres segítőkészen feltúrta egész árukészletét, ám nagyon jutányos áron jutottak a míves darabhoz, és most kíváncsian várták az ezüst villa történetét. Nászajándékként került a családhoz ez a pecsenyés villa, egy tizenkét személyes készlet darabjaként, simogatta a cifra betűket elgondolkodva az ószeres. Kék bársonykofferben pihent a halkésekkel, desszertes villákkal és többi testvérével együtt. Nagy becsben tartották, csak karácsonykor és házassági évfordulón vették elő és használaton kívül is sokszor fényesítették puha flanel ruhával. Sok év eltelt, mire a grófék házassága kihűlt, addigra felnőttek a gyerekek, és ritkán terítettek a nászajándékba kapott ezüst készlettel.  Aznap, mikor a tragédia történt, kerek évfordulót ültek, harminc éve kötötték össze sorsukat isten és ember előtt, ám az utolsó húsz év igazi pokol volt, mert a grófnak, számtalan kapcsolatának egyikéből törvénytelen kislánya született s ez a szerető folyamatosan zsarolta őt. A lány éppen aznap töltötte be a huszadik esztendejét. A gróf születésnapja tiszteletére nevére vette a lányát, és nem is lett volna semmi baj, ha annak köszönő levele nem kerül véletlenül a grófné kezébe. Bizony, ott derült ki mindez az ünnepi ebéden, aztán a grófné dührohamot kapott és a tizenhét vendég szeme láttára kiszúrta a gróf mindkét szemét egy ezüst pecsenyés villával. Ha a szimatom nem csal, talán a kedves nagymama ismeri a történetet.

 

Kis ezüst púderdobozt vásároltak kollégái egy ünnepelt színésznőnek. Amolyan tükörrel bélelt női csecsebecsét. Lássuk csak, nyitotta fel Kékszakáll és beleszagolt. Még a régi púder illata is érződik, sóhajtotta. Igen, szép ajándék volt ez már akkor, mikor a tizennyolc éves nagylányokat köszöntötték vele, akik ikrek voltak. Egyikük kapta az ezüst púdertartót, a másik ezüst hátú finom hajkefét. Keserves volt az ünnep, mert előző nap gettózták be az egész családot. Apa, anya, nagymama és a két ikerlány. Mindenüket pénzzé tették, de az apa barátja cserbenhagyta őket. Két hét után vitte őket a vonat Auschwitzba, és a lány még ott is őrizte a kis dobozt, a melltartójába rejtette. A rámpán elsodródott a tömegben, de ugyanaz a sors várt rá, mint a szüleire, ám a testvére túlélte. Mielőtt a gázkamrába lépett, immár meztelenre vetkőzve a cipőjébe dugta a kis dobozt, aztán már nem volt rá szüksége. Ám ha kinyitják, meglátják az arcát a tükörben, beleégett a halála pillanatában. Csinos darab, ha nem nyitja ki a gazdája, egész jól mutat a retikülben.

 

Az egész üzlet legszebb darabja egy öreg óra volt. Minden alkatrésze tökéletesen megtisztítva a helyén, rugója feszesre húzva, ám elindítani mégsem tudták, a legjobb órásmester tudományán is kifogott. Négy faragott lábon álló óraszerkezetét hintázó kék kalapos kislány figurája hajtotta. Csöpp porcelán arca megfakult, ám mégis megkívánta egy gyermektelen házaspár, kik szenvedélyes óragyűjtőkként járták a világot. Kivételesen sokat alkudoztak, mert Kékszakáll szokásával ellentétben nem kívánt megválni az órától, aztán egy napon, kicsivel zárás után megegyeztek. Egy hugenotta származású nemesi család kandallóján mérte az időt ez a páratlan darab, kezdte meséjét az öreg. Sokat vártak gyermekáldásra, és amikor már nem is remélték, megajándékozta őket a sors egy szőke kislánnyal. Soha szebb gyermeket, arca porcelán szépségét festeni lehetett volna, kis kék főkötőjében naphosszat hintáját hajtotta, amit apja fabrikált neki, ám legjobban mégis az órát szerette nézegetni, ami a kandallón mutatta az időt. Egyszer székre állt, és pufók ujjaival megállította a hintázó kislányt, akkor az édesanyja büntetésből a szobájába zárta. Másnap reggelre ismeretlen betegség támadta meg, kicsiny tagjai megbénultak majd elsorvadtak. Két hónap után már temették. Az anyja megőrült és attól kezdve áll az óra is. De talán maguknál újra elindul.

 

Egy napon sötét hajú férfi lépett az üzletbe. Nem, nem venni akart, eladni. Különlegességet hozott, régi képeslapgyűjteményt, még a háború előtti időkből, amelynek egyik darabján jól kivehetően ott állt Kékszakáll üzlete. Egészen jól látszott a ház, ablakszemei frissen ragyogtak, megvolt a míves bejárat, felette a cégtábla, Blumann és Tsa Temetkezési Társaság.

Megveszem, szólt mohón Kékszakáll. Megegyeztek, aztán a feketehajú férfi kulcsra zárta az ajtót és mesélni kezdett. Később voltak, akik megesküdtek, sikoltozás hallatszott a lehúzott redőny mögül, de mikor a tűzoltók kiszálltak, csak egy elszenesedett holtestet találtak a feketére égett falak között.

 

Megtekintések: 345

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Csuták János Április 18, 2012, 12:01pm

Még a morbidságában is kedves, üdítő olvasmány (és egyáltalán nem hosszú!...).

Gratulálok, már megint.

Hozzászólt Beke Ernő Április 17, 2012, 3:16pm

Hát ebben az irásban van valami ami engem meg fogott, pontosabban többször is magamat láttam a sorok között. Én is gyűjtök, gyüjtögetek elég sok mindent és egy Gyűjtemények Házát is működtetek. Van ott sokminden látnivaló, amiről szívesen meséllek a rá érő látogatóknak. Akik sietnek, ők szegényebben távoznak e magán létesitményből. Egyábképpen gratulálok az íráshoz!

Hozzászólt Heged%C3%BCs Ibolya Április 17, 2012, 3:02pm

Kedves Katalinka!

Remek össze állitásod van, hiszen érdeklődéssel olvastam. Csak az a baj, hogy ilyen hosszadalmas irásokat nem ér rá a ember olvasni. Hiszen sok barátnak kell válaszolni, azok is várják. a kérdésre a választ. Na már most ,mivel minden nap egy ideje, vagy kedves irni, érdekes dolgokat igy aztán csakerre lenne időm. Édes, ne haragudj meg. Itt is voltak csoportok, akik irtak könyvnyi oldalakat, és sajnos le kellett róla szokniuk, mert nemvolt idő át olvasni. Rövid kis irásokat szivesen fogadom, el is olvasom, de ilyen hosszú regényeket, sajnos nincs időm. Igy hát kellemes kis emberke lehetsz, további szép irásokat, és ihletet, vagy megtörtént eseteket kivánok Neked, sok olvasóval. Sok szeretettel üdvözöllek:Ibolya.

Hozzászólt Stenczer Enikő Április 17, 2012, 12:12pm

A tehetséged vitathatatlan, és bár én az örömteli történeteket kedvelem, tényleg filmet láttam írásod olvasásakor, és nagyon foglalkoztat, ugyan honnan, milyen indíttatásból  törnek elő valakiből ilyen történetek? Fejet hajtok a tehetséged előtt!

Hozzászólt Tóth Ildikó Irma Április 17, 2012, 11:10am

Krimi a javából! Hogy Te, hogy tudsz mesélni!!!!!!

Gratulálok. Ildikó

Hozzászólt Margareta Vilhelem Április 17, 2012, 10:10am

Nagyon erdekes ,engedted,hogy a fantaziad  mukodjon,szep,elgondolkaztato,nagyon ugyes es tehetseges vagy kedves  Katalin,meg varok Toled ilyen szep leirasokat.Szeretettel udvozollek    Babu

Hozzászólt Kacsó Márton Április 5, 2012, 10:01am

Csodálatos mese, a múltról, a megelevenedett történelemről, tárgyakról - s magáról az emberről. Van valami megmagyarázhatatlan az ilyen boltokban - sose tudom én se mit keresek, de nekem(künk) is van Kékszakáll-boltom(tunk)!

Gratulálok írásához, Isten áldja:  Kacsó Márton=Marci

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 2, 2012, 9:15pm

Micsoda mágikus, mesébe illő jelenség lehetett ez a Kékszakáll! Csak megérintette a portékáját, beleszagolt, és máris megérezte a történetét... Talán médium lehetett, manapság nagyon divatos a téma. A baj csak az, hogy kizárólag szerencsétlen sorsú tárgyak kerültek hozzá...

Hozzászólt Ozsváth Sándor Március 31, 2012, 7:01pm

Kedves Katalin! Csak nem valami krimisorozatra készül? Kitűnő ujjgyakorlatok...

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Március 31, 2012, 9:41am

Katóka,ez olyan volt,mint egy igazi jó filmélmény!Megelevenedett a történeted!Nagyon tetszett!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek