Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Egy nyomozás eredménye

Tarcal, 1951. évi nov. 29. Kedves Klára néném! Bizony a sors igen igazságtalan velünk, idedobtak minket, messze otthonunktól, minden indok nélkül, azt sem tudhatjuk, még hová, merre vezethet az utunk.

Azt hiszem, Tarcalon én vagyok az egyedüli székely, így csupán a családommal énekelhetem drága székely Himnuszunkat. Hiszünk az Istenben, s ő segítségünkre fog jönni, valahányszor szükséget szenvedünk.

Itt csak fizikai (napszámos) munkát szabad végeznünk, melyért a legminimálisabb napszámot fizetik. Hárman keresünk annyit, hogy szűkösen éldegélhatünk belőle, pedig innen 6 km-nyire megyünk minden reggel, rossz úton, s onnan átlag 2 km-re a munkahelyre tovább, tehát naponta – munkán kívül – 14-17 km utat teszünk meg gyalog, mert a deportáltaknak nem jár szekér.

De élünk, s élni akarunk.

Dr. Laczkó kollegám sírját keresve megállapítottam, hogy a templomkertből 1945-ben az összes halottat exhumálták, s külön osztályozták a magyarokat, németeket, románokat és oroszokat. Utóbbiakat innen legnagyobb részt elszállították 16 km-re Szerencsre, s ott díszsírhelyet, illetve helyeket kaptak. A románokat itt temették el külön közös sírba; a németeket is. Így jártak a magyarok is. Azonban az itteni lakosság több magyar testvért külön sírba tett, akiknek a személyazonosságát megállapíthatta.

Ma, vasárnap: ráértem, sok embert meghallgattam, s azok előadása után állapítottam meg, hogy a templomkertben az ostrom idején csak egy magyar tisztet temettek el. Úgy tartják, főhadnagy volt, s vannak olyanok, akik azt állítják, hogy egy szomszéd falu (Prügy) templomtornyán lőtték le, ahol megfigyelő lett volna. Kb. 19 éves tisztilegénye is volt, aki a temetésen szíve mélyéből siratta gazdáját. A temetése igen nagy pompával történt, valamilyen barátja vagy bajtársa rendezte. Ezt a hősi halottat is átvitték az itteni katolikus temetőbe 1945-ben, s ez a bajtársa ennél az áttemetésnél is jelen volt, mely szintén elég nagy pompával történt.

A katolikus plébánia anyakönyvébe bevezetve nincs, és a plébános, aki eltemette, Oroszországban meghalt. Így ezen a vonalon nem nyomozhattam. De találtam a templom és a temető közelében megbízható tanúkat, akik határozottan állítják, hogy tudják a sírját Dr. Laczkó főhadnagynak; meg is mutatták.

A katolikus temető hegyoldalon van. Keskeny, rossz út vezet hozzá. Temetőőr nincs. A kaputól egyenes út vezet felfelé kb. 300 lépésre, a halottas bódéhoz, mely egy deszka alkotmány. Idáig érve jobb kéz felé kb. 12-15 lépésre van székely testvérünk sírja. Eléggé gondozott, gyomtalanított a sír, erős tölgyfakereszt rajta, tövénél két csokor őszirózsa, valószínű, halottak napjától van ott. A kereszten egy kb. 20x50cm-es zománctábla van megfordítva rászegezve, ez egy árusnak a reklámját mutatja, s a hátán levő üres részre lehetett felírva a név, mely lekopott. Valami László féle nevet silabizáltam ki a keresztnév helyén, de ez nem biztos. A keresztre 1949-ig egy rohamsisak is rá volt szegezve, melyen puskalövés nyoma látszott, mint többen mondják.

Szóval ennyit állapítottam meg, de tovább nyomozok vasárnaponként. Most már nekem is van egy kedves bajtársam, székely testvérem, akihez kimehetek, s akivel –

úgy érzem – elbeszélgethetek. Ha meggyőződöm még teljesebben, hogy ez a sírja, a táblára fehér zománcfestékkel újból írom a nevét. Legyetek szívesek, sürgősen írjatok, hogy László volt-e, és mit írjak a táblára. Kérdezd meg a feleségétől.

Írjatok sokat, s bármerre visz is a végzet, tartsuk meg egymást testvéri szeretetünkben. Jó az Isten, megsegít minket.

Szeretettel csókolunk mindnyájatokat. Lajos és családja.

Megtekintések: 92

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bölöni Domokos Április 1, 2013, 10:55am

KÍváncsian várom az egyes részleteket.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Április 1, 2013, 7:40am

Azon vagyok éppen, hogy könyvvé formáljam Édesapám megrendítő sorait. Míg élt, nem akartam bolygatni emlékeit, öt év elteltével talán már hozzáfoghatok... A mellékelt képen a naplók - egyikük, a papundekli "kötésű", saját készítésű:

Hozzászólt Bölöni Domokos Március 29, 2013, 6:21pm

Ha éles a tollad, irodalmi értékké nemesítheted...

Hozzászólt Ozsváth Sándor Március 28, 2013, 7:11am

S mennyi ilyen ládafia van még, tele máig rejtegetett-féltett iratokkal!

Így találtam én is rá nemrégiben Édesapám - Isten nyugosztalja! -  hadifogoly-naplóira...

Hozzászólt Bölöni Domokos Március 27, 2013, 10:03am

Ez ilyenkor, havas húsvét előtt szép és megrendítő is...

Hozzászólt Kenesei Aurélia Március 25, 2013, 1:19pm

 Ez egy majdnem velem egyidős levél....egy nyomozás aminek eredménye van: " Most már nekem is van egy kedves bajtársam, székely testvérem, akihez kimehetek ...."

 Hogy mi mennyire akarunk tartozni egymáshoz s hogy milyen nagyon szólít bennünket az összetartozás, saját életemből is tudom. Vagyok és leszek valaki aki hiába vagyok és leszek itthon, nem vagyok és nem leszek otthon. Ma is ugyanaz az igaz és a vágyunk: összetartozni, a mieinkhez tartozni.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek