Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

Az egyik északról jött, a másik délről.

A nőnek repesni kezdett a lelke,

a férfinak megborzongott a teste,

a nő örült, a férfi meglepődött.

 

A nő még  félkézzel  elrendezte maga körül a dolgokat, bár remegett a lába, tikkadt  a szája, - eddig maga se gondolta, hogy ilyen reakciót válthat ki belőle a férfi látványa -,  gondolatban lesimította a haját, ruházatát, de a keze nem mozdult, nehogy a férfi észrevegye, hogy készül, hogy tetszeni akar, hogy számít neki, mit lát és mit gondol a Másik, majd ajkán biztató- bizakodó mosollyal, hosszú, fekete szempillái alól beszédes tekintetét a férfi szemébe lopta.

 

A férfi gombolt egyet a tavaszi kabáton, - ki vagy be -, önkéntelenül végigvitte a kezét az arcán fültől az áll felé, hadd lám, borostás-e, már bánta a tegnapi konyakozást, mely mára mély karikákat rajzolt a szeme köré, sajnálta, hogy adok-kapok viszonyba keveredett a szomszéd elvált nővel, egyáltalán minden pillanatot, amit nem Ővele töltött el…

-          Hogy vagy? –nyögte ki a pillanatnyilag elmésnek hitt kérdést, aztán hirtelen vér szökött a fejébe, hogy csak ennyire képes, de ebben a gyakorta elhangzó, soha őszinte választ nem váró kérdésben benne volt minden. A hangsúly, a hangnem, de főképpen a bársonyosan zengő hang kifejezte mindazt, amire a kérdés vonatkozott: Mit csináltál, mióta nem láttalak? Hogy sikerült az életed, hogy bírtad nélkülem, bírtad nélkülem, vagy soha nem is gondoltál rám? Tanácsadó voltam csupán?

-          Köszönöm, ahogy lehet – válaszolt a Nő tettetett könnyedséggel, s ebben benne volt minden, amire a férfi kíváncsi volt: vacakul, kornyadozom, keresem az utamat, magamat, épp hogy elfelejtettelek, de lehet, hogy nem is, nem jókor jöttél a múltkor, most nagyon örülök neked, talán el kell volna fogadnom a közeledésedet.

-          Elkísérhetlek?

-          El.

Mentek egymás mellett a homokos parton, s beszéltek, beszéltek, egymás gondolatait kapták el félúton, egyszerre a férfi gondolt egy nagyot, a nő fölé hajolt és behunyta a szemét. Ugyanakkor a nő kicsit csókra emelte a fejét, s behunyta a szemét. Néhány pillanatig mindketten vártak. Epekedve. Mindketten azt várták, hogy a másik teljesíti be a mozdulatot, aztán – mivel annyira egyformán gondolkoztak -, hirtelen mindketten visszakoztak. Szemük egyszerre pattant ki, addigra a másikat már úgy látták, mintha soha nem tett volna kétértelmű, - avagy félreérthetetlen? - mozdulatot.

-          Megint tévedtem – gondolta a férfi.

-          Mostmár nem kellek neki – gondolta a nő.

A sétány végén örökre elváltak útjaik.

2012

Megtekintések: 485

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Szanto Geza November 18, 2013, 7:32am

Kedves Maria

Nagyon tetszett, szerintem amit irtal nagyon elethu volt es valosagos.  Marika eljen a fiatalsag !

Geza

Hozzászólt Nagy Magdolna Augusztus 3, 2013, 10:10am

Mondtam én, csak ritkán fordul elő. No de lehet még álomból valóság, egyet se búsuljunk...

Hozzászólt Bálint Mária Augusztus 3, 2013, 2:00am

Nem lett nekem semmi bajom attól, csak rá akartam világítani, hogy amit írsz, az álomnak is szép, nemhogy lépten-nyomon előfordulna.

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Augusztus 2, 2013, 11:56pm

Nem akartalak megbántani,kedves Mária! Nagyon tetszett és utólagos engedelmeddel,kissé tovább szőttem a gondolatot. Ennyi volt csupán.Többé nem teszem.

Hozzászólt Bálint Mária Augusztus 2, 2013, 7:48pm

Nem álmot írtam...

Hozzászólt Nagy Magdolna Augusztus 2, 2013, 7:10pm

Jól hangzik... :)

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Augusztus 2, 2013, 1:33pm

A sétány végén  -azt hitték-  örökre elváltak útjaik. Egymástól távolodó lépteik koppanását figyelték,melyek nem halkultak,inkább egyre hangosabbak lettek a halántékdobogtatóan feltörő érzések hevében. Egyszerre fordultak meg mindketten ... és már szavakra sem volt szükség ...

Hozzászólt Bálint Mária Július 27, 2013, 7:58pm

Köszönöm a verset!

Hozzászólt Szőcs Árpád Július 25, 2013, 2:52pm

Beesteledett,az olvasónak Kár.

A szereplőknek......csak ők tudják.

(a dal szerzőnek:"mindig az a csók a legszebb csók,mit el nem csokol az ember")

Hozzászólt Gálffy Mária Július 25, 2013, 1:41pm

Az én koromban,könnyű bölcselkedni.Így vissza tekintve,vannak mozdultok,amit utólag megbán az ember,hogy nem tette meg,de az sem biztos,hogy ha megtette volna ,jobban alakul a sorsa.Ez örök talány marad.

Különben,tetszik az írás,további jó munkát!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével adományozok


átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek