Gyermekkoromban, odahaza Szatmárban, a kétkezi munkának még becsülete volt! Nagyapám azt mondta, mit egy ember két dolgos kezével megcsinálhat, azt ő megcsinálja. Így aztán, ha kellett szerszámot-bútort faragott, fúrt, gyalult, kötelet font, házépítéskor meg csak egy-két napra fogadott mestert, megnézte, hogy húzzák a falat, raknak be ajtót, ablakot, ácsolnak tetőt, aztán szépen megfizetve mindenkit, folytatta a munkát. Tizenkét éves koromtól tizenhétig minden nyáron a vasútnál dolgoztam, mint fűtisztító (ez volt a szabadjegyemre írva!), azóta személyes ismerősöm az összes talpfa és áteresz Mátészalkától Ágerdőmajorig. Tiszta is volt a szelvény, felvigyázónk, Jani bá’ vagy Józsi bá’ nem tűrt meg egy szál gazt sem (nem úgy, mint manapság, mikor a vonalakat mindenütt belepi a fű meg a szemét, némely megyeszékhely állomásán meg repcemező sárgállik). Azóta is becsülöm a kétkezi munkást meg a kétkezi munkát, kapálok, kaszálok a kertben - az öntözésben azért segít egy búvárszivattyú.

Ma már szinte csak gépeket látni mindenütt! Előttem, a parkban, évente háromszor-négyszer feldübörög egy különítmény, formatervezett Kubota Diesel meg John Deer vágja a ritkás füvet, emeletig kavarva a port meg a száraz kutyaszart, hiszen évtizedek óta nem locsolt errefelé a Jóistenen kívül senki sem. Egyenszínű gépeikkel buzgón nyírják a majdnem semmit a közterületfentartó formatervezett ruhában díszelgő munkásai, olykor egy-egy stílusos kanyarvétellel szórakoztatva önmagukat meg alkalmi közönségüket. Országos hírű főterünket is szívó-, seprő- meg mosógépek tisztítják, utánuk látszatra minden patyolat, csupán a bokrok alja csikkekkel meg sörös-kólás kupakokkal teli.

Egykori szárnyvonalamat ma már vegyszerrel tisztítják, mint mindenütt a MÁV-nál, mi őrült summa lehet, hiszen egy átlagos, félliteres általános gyomirtó 2.500 Ft. körül van, s ezer négyzetméterre elegendő. Ez még nagyker áron számolva is hatalmas összeg, az eredmény meg… száraz gazt lenget a szél mindenütt. Kiszámolta-e már valaki, mennyibe kerül így egy vasúti pálya vagy egy város közterületeinek gépi-vegyi tisztítása - beszerzésekről, üzemeltetésről, karbantartásról, munkabérekről nem is beszélve?! Sehol egy krampácsoló fűtisztító, egy parkőr, aki emberi gondossággal és figyelemmel végezné el a munkát. Mert ki gépen ül, az bizony le nem száll onnan, s ahová mindentudó ketyeréje nem ér el, az úgy is marad.

Egy gondos háziasszony kockás irkájában félóra alatt kiszámítaná, mi mennyibe kerül, s megéri-e minden munkát gépesíteni, netán ezek egy részét érdemesebb volna-e kézbe adni, munkanélkülieknek, a falvakban vagy a periférián tengődőknek. Még bérrel, járulékos költségekkel is (áfával-köfával-tréfával együtt, ahogy közgazdász barátom szokta mondani) jobban kifizetődne. Az utak téli sózásáért már lázonganak a népek, a nyakló nélküli vegyszerezésért, a levegőszennyezésért, meg a zajokozásért még nem Ki érti ezt?!

Hallom-olvasom, hogy a MÁV közmunkásokat foglalkoztatna az állomásokon. Tisztelettel kérem, ne csak ott tegye! Sok sárgamellényest szeretnék látni kint, a vonalakon, meg a falvak-városok közterületein, szerszámmal a kézben, s lehetőleg ne kirendelt, piszmogó közmunkásokat, hanem elfogadható bérrel megfizetett rászorulókat, hogy újra legyen becsülete a kétkezi munkának - egyáltalán a munkának.

("Az öreg fűtisztító" címmel megjelent a Magyar Hírlap 2011. szeptember 8-i számában.)