Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Erdély tájain - 9
Olyan sós, mint a Géra
A Kis-Küküllő felső folyása mentén, az a mondás járja, ha valami nagyon sós, hogy „olyan sós, mint a Géra”. Kerestem, honnan származik ez a Géra, vagy Gyéra kifejezés, jelző, esetleg név? Kiderült, hogy Szováta első hivatalosan engedélyezett gyógyfürdője volt az úgynevezett Géra - fürdő. A név a helyet jelölte, ahova épült. 1876-ban nyitották meg és a korabeli feljegyzések szerint huszonegy féle - fajta betegséget gyógyított. A fürdő úgy alakult ki, ahol felfogták több patakocska vizé,t s azt Fehér Jordán tónak nevezték, mert fehér sóval borította földben volt. Szováta lakosai ingyen használhatták! Úgy látszik abban az időben becsülték a helybelieket…
A Géra-fürdőn, 10 lakószobát, konyhákat építtet annak tulajdonosa, néhai Veress József vállalkozó, a deszkával kibélelt medencét öltöző fülkék vették körül, így teljesen zárt térben lehetett fürdőzni, ahova nem lehetett belátni. Kádfürdő is volt, itt a felmelegített tömény sós vizet kis szobákban álló, óriási fatörzsekből kifaragott kádakban használták a gyógyulni vágyók.
Ma már nincs meg. Az 1970-es árvíz pusztította el. A helybeliek egy sósforrást neveznek most így, melyik a Parajd felé vezető út mellett van (volt), a patak partján. Deszkából épített bódé védi, de nem fürdő, hanem tartósító szernek használják az erős sós levet. A füstölt szalonnát tartósítják a Géra vízben, meg a juhsajtot. Nincs is párja a benne pácolt szalonnának!
Legutóbb, mikor arra jártam, nem találta a bódét sem. Az útépítéskor legyalulták…
A rendszerváltást követő évben diáklap indult Szovátán Géra néven. A beköszöntő szavaiból idézek: "Olyan sós, mint a géra... de legyen meg sava-borsa, íze, zamata a mi lapunknak is. Fürdőváros iskolájának első lapját adjuk az olvasó kezébe, hát megőrizzük címünkben a város első [sós] fürdőjének nevét." Kár, hogy csak egyetlen szám jelent meg belőle!
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Bölöni Domokos Április 25, 2010, 12:11pm
-
Levélcímem: bolonidomokos@gmail.com
Falum neve (ezt Murádin László is megerősítette) Szent Kozma és Damján nevéhez kapcsolható, a középkorban kolostor volt ott, nekem még van egy-két fotóm, amelyen láthatók a később kastéllyá, udvarházzá átalakított épület, legutoljára Potsa József tulajdonának a kollektivizálás következményeként lerobbant maradványai...
Bölöni Domokos
-
Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 24, 2010, 9:45pm
-
Kedves Bölöni Domokos!
Érdekes, hogy Szent Damjánt említed. A napokban fejeztem be a két szentről, Kozmáról és Damjánról egy rövid írást. Fel is teszem.
Köszönet a hozzászólásért!
Üdv. Szabolcs
-
-
A Vízmelléknek nevezett tájegységről származom, Bonyha környékéről, szülőfalum neve: Dányán. (A Szt. Damjánból jön). 1946-ban születtem. Gyermekkoromban általánosan hangoztatott szólás volt, nemcsak a családunkban, hanem a tágabb környezetünkben is, főleg az elsózott ételre, hogy: "Sós, mint a gyéra" – így, gy-vel. És bár többeket kérdeztem, nem tudták megmondani, miféle anyag ez a "gyéra"...
A Kis-Küküllő mentén, le Dicsőszentmártonig biztosan ismert és hangoztatott volt akkoriban ez a hasonlat.
Magam is csak későn, 1973-ban jöttem rá a dolog nyitjára, amikor a Sóvidékre kerülvén tanárnak, többször is megfordulhattam Szovátán, és az ottani barátaimmal erről is beszélgethettünk...
Bölöni Domokos
-
-
Örülök neki, hogy előjöttek az emlékeid...
-
Hozzászólt Tóth Mária Március 4, 2010, 8:34pm
-
Én halványan még emlékszem az ütött-kopott, fából készült épületcsoportra. 1966-ban költöztünk a közelébe, gyakran jártam el mellette. Akkor már nem használták, legalábbis az eredeti céljára nem.
Viszont a kertünk aljában egy sóspatak folyt, és a szomszédos (átellenben levő) kertben volt egy kb. 30-40 cm átmérőjű kút sós vízzel, mi innen vettük a vizet a tartósításhoz (Bokor Jenő vadász kertje volt). Állítólag megpróbálták elérni a kút alját, hiába. Ott az egész terület sós volt, sárgás-agyagos földdel, de megtermett a szőlő, krumpli, kukorica, és a káposzta egyenesen imádta azt a földet, a szomszédokat is mi láttuk el savanyított hordóskáposztával.
Az 1970-es árvíz engem a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban talált, ott, ahol most csökkenteni akarják a magyar tannyelvű osztályok számát...
Nos...úgy látszik, öregszem, ha így előjöttek az emlékek...
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz