-Aztán hallották-e, hogy Berger Samu megvette a tenyésznyulat a gazdaságnak- pumpált még egyet lágyan Puszi úr a sörcsapon, az Aranysárkányban. A kicsorduló sörhab mélán csusszant a pohár párás oldalán és megállapodott a pulton. Egy szomjas légy mohón kortyolta.

-Hogyne hallottam volna-kente el kese bajszán a habot Borsos elvtárs. -Magam intéztem neki a tenyésztelepről. Cseri Béla hozta le a szolgálati Pobedával. Azt mondta az agronómus, egy év múlva megnyerjük a területi Szocialista Gazdaság Csillagáért versenyt, akkora lesz addigra a szaporulat a Guszti jóvoltából. Van tíz nőstény, amik csak a tenyészbakra várnak. Majd a Guszti elrendezi a sorsukat.

A szomszédos asztalnál nagyot sóhajtott Firces Alajos.

-Azért ez mégse járja, hogy egy büdös nyulat csak a kufircolásért tartsanak. Az emberek kuncogtak és összenéztek, mert megjelent előttük Fircesné született Ingó Ilona termetes hátsója.

-Majd ha az elvtárs is sorra csinálja a gyerekeket az asszonynak, akkor járjon a bagólesője-nézett hátra szigorú tekintettel a pártitkár és kiitta a söre maradékát. Firces Alajos mérgesen nézte a poharát és meg nem született gyerekeire gondolt. A háborúban, valahol egy német városban átmászott egy drótkerítésen, mert meglátott egy táskát egy kerti asztalon. A táska üres volt, ám visszafelé másztában felakadt a dróton és megsértette a nemesebb szervét. Levegős a töke, szokta mondani az asszony alkalmanként, mikor ritkás próbálkozásaik után a fal felé fordul az ágyban.

-És mondja, Borsos elvtárs, tényleg akkora szőre van ennek a Gusztinak, mint egy angóra macskának-koppantotta a pártitkár elé a sztrapacskás tányért Nénnyuka. Közben szigorú szemmel méregette a kuncogókat. Borsos elvtárs némán bólintott és elmerült a táplálkozás örömeiben.

-Akkora a termete a Gusztinak, mint egy kisebb kutyának és olyan dús, hosszú a szőre, amilyet még nem láttam. Importra kerül a bőre a szaporulatnak. Valahova Afrikába, így mondták a központban-dőlt hátra elégedetten az első falatok után Borsos elvtárs és diszkréten böffentett.

Minek azoknak szőrme, abba a meleg időbe, tűnődött magában Nénnyuka, míg leseperte az abroszról a kenyérmorzsákat.

-Dicsőség ez, elvtársak, nekünk, a városunknak, hogy ilyen bak nyúlunk van, Berger elvtárs szaktudása meg egyenesen főnyeremény-mondta ki a végszót a pártitkár és repetázott a sztrapacskából.

Az első gereznát majd elkérem tőle vagy megveszem, mélázott Firces Alajos másnap, mikor jókor hajnalban, ahogy szokta, körbe nézett a portáján. Elvégre jó szomszédunk vagyunk mi Berger Samuval vagy mifene. Jó lesz abból az asszonynak valami kucsma féle vagy prém a kabátjára. Úgyis mindig azon nyavíkol, hogy nincs egy rendes kabátja. Jólesőn leszívta cigarettája füstjét és megindult a kert felé. A gazda szeme hizlalja a jószágot, igaz is, gondolta derűsen, míg elnézte a veteményt, a pár gutaütött gyümölcsfát. Mit akarsz Pityu, szólt szórakozottan az izgatottan nyüszítő vizsla felé, majd megállt az árnyékszék mögött és elgondolkodva lepisilte Berger Samu kerítését. Aprót szellentett, begombolta nadrágját majd hátrafordult a kutyához. Gyere Pityu, lábhoz, mutasd, mit találtál, hajolt közel a kerítés melletti bürökbokrokhoz.

Ez meg mi az ótvaros tótfene, húzott ki a levelek alól egy szép simára nyalt tetemet. Nagy, kanál fülei mókásan ugrándoztak, ahogy a vizsla izgatottan alá-alá döfött. Teste áramvonalasra nyalva, szemei üvegesen néztek. Merev volt, mint a deszka. A Berger szomszéd tenyésznyula, suttogta iszonyodva a pajkosan ugráló kutyának. Pityu, te levadásztad a Gusztit, sóhajtotta merevülő lábakkal és megkapaszkodott a kerítésben. Gyorsan átkémlelt a foghíjas deszkákon, majd a hóna alá kapva Gusztit, berontott a házba. Tíz múlva Fircesné álomtól bedagadt szemekkel buzgón melegítette a vizet legnagyobb fazekában, hokedlire rakta a sámlit, rá a bordó bádog lavórt. Kis gondolkodás után vállat vont és kihozta a szekrényből féltve őrzött levendula szappanát és munkához látott. Alig múlt pár perccel hat, mikor Firces Alajos hóna alatt egy törölközőbe bugyolált csomaggal a Burgerék kerítéséhez osont és a billenő deszkát félretolva, átmászott. Egy miatyánknyi időbe sem telt, izgalomtól pirosló fülekkel ügetett vissza a házába. Pityu aznap láncra került.

Fáradt, munkában megtikkadt dolgozók lepték el az Aranysárkány asztalait kora este, Berger Samu alig talált helyet a kártyapartihoz. Firces Alajos ugyan átadta volna a helyét, ugrott is fel azonmód, ahogy a szomszédot meglátta, de az szelíd erőszakkal visszanyomta a székbe.

-Játsszunk egy partit, szomszéd, ma kutya napom volt. Csattogtak a lapok, fogyott a sör. Puszi úr sűrűn körbejárt a tálcával. Firces Alajos sápadtan meredt a lapokra, Berger Samu nagyokat sóhajtott.

-Ma nincsen szerencsém, vágta az asztalra elkeseredetten a kártyát és belemarkolt Nénnyuka frissen sütött pogácsáiba.

-Mi bántja az elvtársat, cserélte ki az üres poharakat Nénnyuka és figyelmesen nézte Berger Samut.

-Megdöglött a Guszti-sóhajtotta az remegő hangon és megtörölte gyöngyöző homlokát.

Az egész ivó felhördült. Megdöglött a Guszti, a város reménysége! Firces Alajos egyre mélyebbre hajtotta a fejét és szaporán pislogott.

-Elég nagy baj, hogy megdöglött a tenyészbak, de még nagyobb baj is van-dőlt hátra Berger Samu és kigombolt egy gombot inge nyakánál.

-Ennél nagyobb baja mi lehet Berger elvtársnak-lépett ki csodálkozó arccal Puszi úr a pult mögül.

-Az az én nagy bajom, hogy megbolondultam. Elhagyott az ép eszem. Kiakadt a kerekem-ütögette fejét elkeseredetten Berger Samu és könnyezni kezdett.

-Nyugodjon meg szépen, Berger elvtárs, és mesélje el, mi történt-simogatta meg anyásan Nénnyuka és vasalt zsebkendőt nyújtott felé.

-Első napokban jól volt a Guszti, végighajtotta az egész állományt, hogy öröm volt nézni, aztán egyik nap arra keltem, hogy fekszik elnyúlva és nem mozdul.Tán megerőltette magát és nem bírta a szíve, vagy mit tudom én. Elég az hozzá, hogy elástuk a dögöt az asszonnyal a kerítés mellett. Másnap reggel meg- meredt maga elé kiguvadt szemekkel-mire ébredek, visszajött a Guszti a sírból!

-Szentséges szűzanyám-suttogta Nénnyuka és óvatosan keresztet vetett.

-Ott állt a négy merev lábán kitámasztva az ólban, a szőre selymes és fénylik, még illatos is, a fülei meg úgy merednek, mintha dróton állnának-zokogta Berger Samu az asztalra borulva.- Ez nem istentől való.

-Ilyet még én sem hallottam-nézett maga elé Puszi úr és tanácstalanul megvakarta a tokáját. Mély csendbe merültek. Még a légy sem zümmögött.

-Megvan-csapott az asztalra diadalmasan Firces Alajos, hogy Nénnyuka összerezzent.

-Na, mondja, elvtárs!

-El kell menni a templomba és szólni kell Dászkál atyának, csináljon neki egy kis temetést. Majd szépen eltemeti újra és imát is mondhatunk felette, akkor nem fog a Guszti visszajárni -javasolta kipirult arccal Firces Alajos és magabiztosan kihúzta magát.

- Szomszéd, hogy magának mennyi esze van-szólt könnyes szemmel Berger Samu és tétován pislogott.

- Ne féljen maga, amíg engem lát, szomszéd- szólt jóságos hangon Firces elvtárs, és nagy szeretettel megveregette Berger Samu vállát.