Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Húsvétra járt az idő, és Szent László városa virágdíszbe öltözött. Szokatlanul meleg tavaszt jegyeztek akkor, a nagy háború harmadik esztendejében. Korán nyílt a nárcisz, a színes jácintok bókolva lengették koronájukat, és az özvegyek vérvörös tulipáncsokrokat igazgattak a hadisírokon. Valami nyálkás bizonytalanság telepedett a városra, megfojtva ölelésével a tavaszt.  Élt a remény, ha tábori postalapot kapott a család, ám a váradi polgárok már az Isonzónál elesett 4. gyalogezred hőseinek emlékművére gyűjtöttek. Látszólag élt minden, az EMKE  ajtajában álmosan nézelődtek a pincérek, rikkancsok újságolták, hogy hadba lépett Amerika és lehet jegyezni hadikölcsönt, és a Vigadó mozgóképszínházában „A Hyeroglyphák titkát” tekinthette meg a nagyérdemű. Esténként korzózni lehetett és csak kicsit volt fakóbb a hölgyek toalettje, mint békeidőben.

- Plébános úr, megérkezett a püspökséghez a körirat, hadicélra rekvirálják a Szent László templom harangjait- jelentette be sápadt arccal a püspök. A hívek értetlenkedve állták körbe a plébánost, s a kimondott szavak beették magukat a lelkükbe.

- Mi lesz velünk? Hová viszik a harangjainkat? Hogyan hív minket ezután Isten háza- morajlott a tömeg, aztán szomorúan megindultak hazafelé.

- Viszik, ha adjuk- lépett ki sötét arccal a sekrestyés, miután elzárta a kegytárgyakat a reggeli mise után. Álmatlanságtól sápadt arcát megfürdette a Körös felől fújó szél. A harangokat- forgatta a fejében a képtelen gondolatot-, azt nem lehet. -Nem adjuk, gyűrte konokul két öklét felöltője zsebébe és megindult át a hídon.

- Igen, Antal, a mi harangjainkat, mind a négyet- hajtotta le tegnap este fejét a plébános és magában fohászkodva felsóhajtott.

- Add uram, hogy harangjaink, amik eddig az élet diadalát, az Úr dicséretét zengték, és amelyek szava egybeterelte nyájadat, hazánk boldogulására szolgáljanak. Add, hogy rövidesen véget érjen a háború és megszentelt testük ne váljon gyilkos ágyúvá. Kérlek, add uram, hogy híveink megértsék és elfogadják, a hazának szüksége van áldozatokra. Add, hogy béketűrő lélekkel fogadják a döntést!

- Ámen- mondta zokogástól elfúló hangon a sekrestyés felesége és térdre hullott a miseingek rendezgetése közepette.

Nagypénteken, igen nagypénteken, a néma harangok örökre elbúcsúztak a váradi hívektől. Némaságuk fogadalom volt, ígéret az életre, egy szebb tavaszra, a feltámadásra.

- Legalább a húsvétot megvárhatták volna, attól nem áll meg a háború - morogta rosszkedvűen a templomszolga, míg kulcsaival kinyitotta a harangtoronyba vezető ajtót és megindult a lépcsőn felfelé.

- Felsőbb vezetés utasítása, sekrestyés uram, mi is jobb szeretnénk, mondjuk kinn sörözni a Pannóniában, elhiheti- szuszogott a mérnök a nyomában. Odafenn méltóságteljesen pihent a négy harang, őrizték a várost. Megszólaltak szomorúságban, vígságban, láttak hadakat, nagy tüzeket, hallottak örömkiáltását és halálsikolyt. Emberöltőben mérték az időt és kisebb testvérük a nagy útra készülődők lelki üdvéért kongatott. A város halálos bénultságban lapult odalenn és figyelt.

  És elkezdődött. Először a torony ablakait bontották meg, szállt a por az évszázados téglák közül és a harangok felsóhajtottak. Lent néma tömeg, már látni lehetett az embereket, amint fenn dolgoznak.

- Mint szú a fában- törölte meg szemét egy asszony, és szipogva elfordult.

- Imádkozzunk, testvéreim, hogy áldozatunk kedves legyen az Úrnak és hazánk javára szolgáljon - hajtott térdet a plébános és az emberek leborultak.

-„Miatyánk, ki vagy a mennyekben…”- morajlott a tömeg, és az anyák magukhoz ölelték gyermekeiket. Galambraj rebbent fel ijedten és megpihent a lovagkirály szobrán.

- Ezeket még jól megcsinálták- hümmögött a pallér odafenn és gyönyörködve csengette meg kalapácsát a téglákon.

-„ Gyártotta Steinstock József harangöntő mester Budán”- betűzte a harangok feliratát a sekrestyés, és könny futotta el a szemét. - Letelt az időtök,- simította végig díszes palástjukat és titokban megcsókolta őket lázcserepes ajkával.

Később vaskos gerendákat emeltek be, majd kiszerelték a harangok nyelvét. Zihálva birkóztak az óriási fémtestek, mintha lekiáltottak volna halálos vergődésükben:

- Váradiak! Ne hagyjatok!

A város néma volt, mint egy nagy temetésen. A galambok aranyszemében rémület ült. Sorban húzták ki a harangokat a gerendák végére. Először a legnagyobbat. Az Öreget, ahogy a sekrestyés becézte egykoron. A mérnök nagyot kiáltott.

- Vigyázni odalenn, emberek! Eleresztjük!

- Csak nem ledobják- sírtak az asszonyok és egymásba kapaszkodtak.

- Majd kosárban hozzuk- legyintett vörös arccal a mérnök és kiköpött. - Mindegy már annak.

- Istenem- sóhajtotta valaki- mintha halottról beszélne!

A harang meglódult és olyat ütött a földre, hogy az emberek a szívükhöz kaptak. Néma volt a harang, nem panaszkodott, kitépték a nyelvét. De megrendült a föld, felnyögött a templom és az emberek némán szétszéledtek. A többire nem volt kíváncsi senki.

-Hát látod, csak téged hagytak meg nekünk- rebbentett el a sekrestyés egy kíváncsi galambot a kötéltől és meghúzta a kis harangot. Szállt a lélekharang hangja, megkerülte a városháza tornyát, bukfencezett a színház tetején majd elúszott a Körös habjain.

 

Két nap múlva kifosztva állt a templomtorony. Ablakába kíváncsi galambok telepedtek és nézték, amint odalenn az esőben, lehajtott fejjel sietnek az emberek.

 

 

Megtekintések: 355

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Kenesei Aurélia Január 11, 2014, 1:07pm

...addig eszünkbe sem jut, hogy van harang , amíg nem halljuk a lelkünkbe zengő -bongó szavát. Megszoktuk, hozzánk nőt mint a szó....mint az ima. Keserves élet harang nélkűl élni és szó ...szép szó nélkül. Minden írásod bennem marad , s azt sugallja : bujjunk összébb...szorosabban, szorosabban....érjen össze a vállunk... mindig! ...s akkor hiába veszik el tőlünk a "harangot" lelkünkben ott ragadt. Úgy csoda az írásod ahogy megírod!

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Január 11, 2014, 12:21pm

Már meg sem lepődöm írásaid hatásán,sőt,mivel a mércét magasra tetted,mindig ilyet várunk és gyakran ...

Hozzászólt voros eva Január 9, 2014, 11:53am

    Kedves Katalin!Eloszor is B.U.E.K!!!Bort buzat bekesseget adjon Isten  sok hal"Istent!!!Nagyon szepen bucsuzttad el a Varadi Harangokat!Nagyon szeretem irasaidat,mindeniknek illata van1Gratulalok es koszonjuk!!!

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Január 8, 2014, 9:31pm

...nagyon szépen köszönöm, hogy olvastak, hogy időt szántak a válaszra! Így érdemes írni, ha szerető, érző szívű olvasóknak tehetem, a nemzetemet, a hazámat szolgálva. Még egyszer köszönöm, és igyekszem megszolgálni a belém vetett bizalmat.

Hozzászólt Szilagyi Maria Január 8, 2014, 7:45pm

Kedves Katalin.Ma este úgy gondoltam elolvasom az erdélyi magyarok írásait. Bevallom, hogy a tied fogott meg annyira, hogy borzongás futott végig rajtam. Ebben a rohanó világban kevés ilyen akad. Biztos, hogy a te írásaidat  mindig elolvasom majd, ezért biztatlak, rajta. Alig várom a következőt.Szép napokat!

Hozzászólt Bende Helga Január 7, 2014, 8:19pm

Bevallom elérzékenyültem amire végig olvastam,nagyon szép történet és egyben szomorú is! Gratulálok!

Hozzászólt Csipkes Agnes Január 7, 2014, 6:32pm

Nagyon szep Katalin, koszonom.

Hozzászólt Nagy Magdolna Január 7, 2014, 12:59pm

Ady Endre:

Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak, 
Holnap harangoznak, 
Holnapután az angyalok 
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent 
Nagyosan dicsérni, 
De én még kisfiú vagyok, 
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére 
Mégis csak kiállok, 
De boldogok a pásztorok 
S a három királyok.

Én is mennék, mennék, 
Énekelni mennék, 
Nagyok között kis Jézusért 
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban 
Százszor bepiszkolnám, 
Csak az Úrnak szerelmemet 
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én 
Gyermek hittel, bátran 
1883 
Csúf karácsonyában.)  

Jutott eszembe... sok szép gondolat, így karácsony táján.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Január 7, 2014, 10:40am

Nagyszerű írás. Mementó! Köszönöm, hogy olvashattam!!!

Istvánnak válaszolok: "A templom négy harangja  - melyek közül kettőt és a haldoklók kis harangját 1745-ben készítette Steinstock József budai harangöntő mester – az első világháborúnak esett áldozatául." - írja a Romániai magyar lexikon.

Hozzászólt Dr:Gönczy Béla Január 6, 2014, 11:54pm

Nagyon jó !   Remek , szemléletes a szomorú esemény leírása.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek