Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Mostanában valószínűleg minden szombaton bűnt követek el. Némi családi erőszak hatására esténként egy tehetségkutató műsort nézek. Afféle énekversenyt. Az egyik ún. kereskedelmi tévécsatornán, melyet általában hatalmas ívben elkerülök, mert elporladt már bennem a bőségben soha nem birtokolt türelem utolsó molekulája is, és nem vagyok hajlandó hosszú percekig hosszan sorjázó bugyuta reklámokat elviselni néhány remélt és közöttük felejtett műsortöredékért cserébe.

De a családi béke ára gyakran kényszerű kompromisszum. Én látványos figyelemmel kísérem a szombat esti dalversenyt, cserébe időnként zavartalanul ücsöröghetek egy-egy, a világűrről forgatott dokumentumfilm előtt.

Persze, a tökéletes álca érdekében jó kis véleményt is alkotok. Mármint az amatőrként elém tárt sztár-aspiránsokról, hangjukról, a dalról, mit valaki szájukba tukmált, hogy a nagyérdemű jóllakjon és a zsüri okoskodhasson. Higgyék el, nem fanyalgok, állítom, hogy a befutott vagy befuttatott honi nótamesterek igenszép számban maradnának alul zenei és vokális tehetség tekintetében a konkurálókkal szemben.

Nem kapok jutalékot, ezért találják ki önök, melyik produkciót emlegetem. Biztosan önök is gyönyörködnek benne. És talán szurkolnak/drukkolnak egyik-másik indulónak. Akár, mert tetszik, amit mutat s hallat, akár mert… földijük az istenadta.

Az én bűnöm az, hogy nem élek demokratikus jogommal, nem szavazok. Pedig nem ártana, hiszen szimpátiám alanya szökellhetne a megvalósulás bércei felé általam, s nem mellesleg szép bevételt is termelnék a képernyőt villódzó fényekkel éppen ellátóknak. S talán lelkem is nagyobb nyugalommal térhetne éjszakai pihenésre…

A műsor idei sorozatában énekel egy földim is. Aki viszont a szervezőknek nem földije. Nincs ebben semmi különös. Egy székely legény Magyarországon is otthon van, otthon kellene legyen. Ahogyan, éppen az említett vetélkedőben, otthonosam táncikált már a színpadon jónéhány külföldi, jól-rosszul törve Árpád apánk ősi nyelvét.

Mert a dolog, ugyebár, a zenéről, a tehetségről szól, semmi másról. Kibányászni a tálentumot az ismeretlenség hamujából, kikupálni ős elindítani a csillaggá fényesülés útján.

Az csak a folyton morgolódók rosszindulatú kerékkötése, hogy nincs az ilyen műsorokban egyetlen másodpercnyi spontaneitás. Hogy minden előre meg van rendezve, minden kizárólag a pénzről szól, a nagy nézettség által jól eladható reklámidőről, a milliónyi szavazó telefonszámlájáról satöbbi-satöbbi.

 Nem, kérem szépen, ez egy tiszta és tisztességes verseny, ahol a mérlegen csak az igaz tehetség magányoskodik. És ahol, legyen bár a rivalda Budapesten, a székely legény sorsát is pusztán az dönti el.

Nem szavazok. Egyszerűn lustaságból, nincs ebben semmi elvi megfontolás. Helyettem, mellettem azonban szavaznak mások, sokan. És hangoztatják okosnak szánt véleményüket, minden lehetséges fórumon, hol ők hangot kaphatnak, felvillanhatnak elmebeli ismeretlenségük homályából. És, tartsuk bár sokukat bármiféle döntésre alkalmatlannak, az ő szavazatuk pontosan ugyanannyit ér, mintha azt a tudományos akadémia elnöke adta volna le.

Közben eljárt a Mikulás. Menetrend szerint érkezett, december 5-én este, Ugyanúgy, mint évek óta mindig. Ahogyan 2004-ben is…

Vélhetően önkínzó hajlamaimnak engedelmeskedve olvasgattam bele a tehetségkutatóhoz és a résztvevőkhöz kapcsolódó, éles magyar agyak által fűzött kommentárokba. Tizenegy esztendővel azután, hogy egy nemesnek induló, ámde balga szándék valamiféle nemzeti egységről firtatta hős népünket. Mely szándék nyomán az ún. népszavazás kiadós gyászkeretet vont a magyar összetartozás érzése köré, amit a ma már hivatalos rangra avanzsált nemzetpolitika, a Magyarország határain kívül élő magyarok számára intézményesített magyar állampolgárság is nehezen halványít.

2004-ben szavaztam. Sokan mások is. Talán az akadémia elnöke és a kínkeservesen abszolvált négy elemi borzalmai éppen olcsó fröccsel borogató derék őshonos alföldi polgár is. Az elnök talán az ügy súlya miatt, a borozó csekélyke nyugdíját vagy „ingyenes” orvosi ellátását féltve, remegve aggódó kézzel. Az eredmény, remélhetőleg (ó, csalfa illúzió!) mindannyiunkat megrendített.  De, miután sikerült elkerülni az oly sokat szajkózott katasztrófát, maradt az olcsó fröccs meg az únott körzeti doki is, talán okulhattunk volna a dologból, már amennyire egyáltalán képesek vagyunk ilyesmire.

Gyomorfájdító magyar nyelvszerűséggel írnak a hozzászólók. Például a székely legényről. Mert felháborodott mind a három agysejtjük azon, hogy esetleg Budapesten nem egy honi madár mesebeli éneke győzedelmeskedhet. Pedig volt már rá példa… Néhányan kikérik maguknak magát a gondolatot is, mások replikáznak… Egyesek rasszizmust emlegetnek… Ahol a rasszista magyar gyűlöli a másik magyart, nem lelve más alkalmas fajt erre a célra.

Tudom, a szennyben turkálok, vélhetőin olyan kétlábúak firkálmányai között, kiknek remek feltűnési alkalom „szellemi sziporkáik” közzétételére a mi kis dalvetélkedőnk. Mégis… Ők nemcsak léteznek, számosan létezne, de bizony igen szorgalmasan szavaznak is. Teljes értékű voksokkal, önnöm fontosságuktól átszellemülve, buta arcukat silány felsőbbrendűséggel sminkelve.

Tizenegy évvel ama sanyarú népszavazás után még mindig…  S hiába minden törvény, nagyívű kinyilatkoztatás, hangzatos szózatok. Hiába a minden elé ragasztott „nemzeti” előtag. Sokan vannak, akik semmit nem értenek. Nem képesek vagy nem akarnak érteni. Mert az bizony kényelmetlen s időnként fáradtságos manőver. Felfogni, hogy előfordulhat egy fiatalember egy félreeső székely faluból, aki  felülmúlhat száz pestit… Felfogni, hogy teljesen mindegy, hol sütött rá először isten napja, ő a miénk, mindannyiunké.

Nem tudom, hogyan lehetne elmagyarázni nekik. Azt sem, hogy egyáltalán volna-e értelme megpróbálni. Ki tudja, talán a zsebek nyelvjárásában. Azt 2004-ben azonnal magukba szívták. És utána már nem nemzetről, összetartozásról, egységről és egységből fakadó erőről volt szó, csak pénzről, pénzről, pénzről…

A bennfentesek szerint a tehetségkutató verseny is kizárólag e fogalom köré rendeződik. Rengeteg reklám, emeltdíjas szavazógép. És az fog nyerni, aki a reflektorok kihunyása után is eladható lesz.

Én nem tudom…

És bűnös vagyok, mert nem szavaztam. Pedig az én elküldött üzenetem, hívásom elméletileg ugyanannyit nyom a latban, mint bárki másé. Legalább ebben egyenlők vagyunk. Egyszer talán másban is.

Megtekintések: 486

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Nagy Kata December 16, 2011, 11:02am

Nagyon jó írás, Alpár! Szívemből szóltál. Igen, sajnos egymást esszük, pedig volna harapnivaló épp elég a környékünkön. Holott ez az egész egy csodálatos kirakat része, amely mögött nincs semmi. Sms, műordítások, tapsgép, rettenetes. És igen, néhány csekélyértelmű szerint csak a "román" énekelt. Aki amúgy magyarabb bármelyiknél. Kenyeret és cirkuszt a népnek!

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna December 13, 2011, 4:27pm

Kedves Alpár! Nem nézem a tehetségkutató műsorokat, ezért az ideírt véleményem kizárólag spekulatív természetű, de talán nem alaptalan, a nevezett fórum és más hasonlók látogatásától pedig elvből tartózkodom. Baricz Gergőnek, akit a fenti okok miatt eddig nem ismertem, sikeres fellépést kívánok. Az pedig nagy hiba lenne, ha a fórumozók okos hozzászólásai határoznák meg a hangulatát. Nem biztos, hogy olyan sokan vannak ők, amilyen hangosak... Üdvözlettel: Zsuzsa

Hozzászólt Kercsó Alpár December 13, 2011, 11:30am

 

Kedves barátaim, nem hittem volna, hogy az írás vége valóban aktuálisabb lesz az elejénél…  Állítólag hatalmas felháborodás követi az RTL Klub fórumán Tarány Tamás kiesését, a zsörtölődők majdnem kizárólag Baricz Gergő továbbjutását kifogásolják, elsősorban hangi képességeinek, éneklési tehetségének  megkérdőjelezésével. De, és következzen itt egy idézet a fórumozók hozzászólásait összefoglaló cikkből:

   „Szerencsétlen Baricz Gergő időközben már azzal is kicsapta a biztosítékot a kommentelőknél, hogy határon túli magyar [3] - bár többnyire románozzák a fórumon. A nézők ezen csoportja azt sérelmezi, hogy az utóbbi időben a tehetségkutató műsorokban feszt határon túliak nyernek [4].”

   A mi, erdélyiek, szempontjából mellékes, hogy a nézők kizárólag pénzgyárnak látják a műsort, hiszen nem szakmai és elfogulatlan zsüri dönt, hanem összegyűjtött rajogótáborok és az ő zsebbeli lehetőségeik.

   A székely találékonyságot dícséri azonban a mód, ahogyan atyánkfiai kitalálták a hatűron túlról való szavazást úgy, hogy a tévécsatorna azt nem tette lehetővé, bár a műsor jogtulajdonosával kötött megállapodásban ezen lehetőség biztosítása is szerepelt.

   Itt van nekünk egy borzonti székely versenyző egy marosvásárhelyi gyökerű mentorral. És itt vannak az ő „anyaországi barátai”…

   Nagy kérdés lehet, milyen szívvel tud Gergő ezek után színpadra állni.

És kicsit az is, mikor nő végre be a mi össznemzeti fejünk lágya…

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna December 13, 2011, 9:27am

Egyetértek kedves Krisztina, itt másról van szó... Ezt a más valamit üzletnek hívják...

Hozzászólt Kósa Márta December 12, 2011, 8:23am

Háááát....

Az előző szavazásos tehetségkutató műsor során született csillag ügyében azért lenne elgondolkodni valójuk az sms-t küldőknek.

Az aranyos kamasz és a virtuóz "hermónikás" közötti küzdelemben erőset nyomot a latban az sms-ek száma.

Azóta a "hermónikás" zeneakadémiára jár, briliáns tehetsége felvillan. 

Az ugyancsak tehetséges énekes fiú útja remélhetőleg nem lesz göröngyösebb.

De!

Vajon a szavazásnál csupán azt kell néznünk, hogy honnan jön a legény(ke), vagy azt is hová tart éppen?

Időnként a puska visszafelé sül el.

Szóval, ha nem attól szavaznánk valakire, hogy honnan jön akkor talán kicsit jobban tudnánk fókuszálni a lényegre.

Drukkolok Gergőnek, de ugyanúgy K.Tamásnak is, és sajnálom, hogy a nagy mackó kiesett, mert igazi erő van hangjában.

Egyszóval most még nem szavaztam most, tanácstalan vagyok....

Hozzászólt Ferenczné Gabriella December 8, 2011, 9:45pm

Sajnos, sok igazság van benne.

De mi volt 11 éve? Mit nem tudok?  Mert az a gyalázatos 2004 decembere csak 7 éve volt. Bocsánat!

Hozzászólt Zerkula Andras December 8, 2011, 8:59pm

Gratulálok,jó gondoltokat forgatsz,a fejedben csak sajnos amenyíre igazak anyira lehettlen változtatni rajtuk. 

Hozzászólt Bálint Mária December 8, 2011, 4:52pm

Nem baj az Gyula! Szemlélteti erőteljesen, hogy mire lelkesedik a nép, mi hagyja hidegen.

Hozzászólt Bara Gyula December 8, 2011, 2:16pm

Az elmélkedés önsanyargató de sajnos igazakat hoz felszínre. De valahogy nem találom helyénvalónak hogy a média-banzáj hülyeségeit egy lapon lássam a nemzet dolgaival. 

Hozzászólt Cseh Tamás December 8, 2011, 12:43pm

gratulálok,jó írás!

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek