Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Pedig engem Makovecznek hívnak...

Pedig engem Makovecznek hívnak…

Állítólag a csengeri iskola építésekor, mikor a tetőszerkezethez érkezett a munka, az építésvezető kijelentette, a tervek fölé hajolva: ezt nem lehet megcsinálni! Hívták hát az iskola tervezőjét, Makovecz Imrét, s ő ment is sietve. Az építésvezető neki is előadta sommás véleményét, mire Makovecz azt válaszolta: Nem? Akkor hozom az erdélyi ácsokat.

Hozta. Ők megcsinálták.

Makovecz Imre többé nem hív ácsokat. Sem a magyar rónáról, sem Erdélyből, sem Felidékről. Makovecz Imre vendégségbe ment ahhoz a végtelen nagy úrhoz, kinek számtalan házat tervezett idelent, a földön. Az úrnak és az ő magyarjainak. És most talán éppen templomtervei jutalmát élvezi egy örök és fényességes égi dómban.

Az egyik utolsó, vele készített interjúban Makovecz Imre azt mondta (a pontatlan idézésért idelentről is bocsánatát kérem), hogy a magyar nem birka nép. A magyar egy hihetetlenül türelmes nép. A magyart nem lehet eltaposni. Hiszen majd’ hatszáz éve nincs igazán független Magyarország, ma mégis itt vagyunk és magyarul beszélünk! Pedig engem Makovecznek hívnak – tette hozzá, részben lengyel származására utalva.

Makovecz Imre meghalt. És vele a legkiválóbb magyarok egyike halt meg. Amit épített, ahogyan épített, akikel és akiknek épített, azon kevesek közé emelték, emelik őt, akik teljes joggal írhatják nevük mellé csupa nagybetűvel a „magyar” szót. Abban az értelemben, ahogyan manapság ritkán határozzuk meg. Az ő magyarsága nem hangzatos szózatokban, zászlók unos-untalan lengetésében, gyakran igazi tartalomtól mentesített melldöngetésben öltött díszmagyar mentét. Az egyszerű magyar ember végtelen szeretete és tisztelete, a magyar lélekbe oltott feltétlen hit, igaz és egyedi értékeink előtti meghajlás öltöztette őt magyarnak. Isten házai Erdélyben, Felvidéken, Magyarországon, melyek Makovecz kéznyomait viselik tornyaikon, mind-mind többek egyszerű templomnál. Aki belép a rendelés szerint mindig nyitott ajtóikon, pontosan érezheti azt. A szellemet, mely átjárja minden fáradt sejtjét, erőt öntve belé, akár a mennyezetet tartó gerendák gerincébe a világ legmesterebb ácsai.

Pedig engem Makovecznek hívnak…

Eszükbe jutott valaha is, mondjuk felnézve a Makovecz-tervezte csíkszeredai templomra, hogy ki is az igazi, jó magyar ember? Hogy talán arról ismerszik meg, ha, belépve a szentélybe, szívét az isteni áhitat mellett némi meleg büszkeség is átjárja? Egy megmagyarázhatatlan érzés, mely nemcsak égi, de földi közösségét is otthonná varázsolja? Az érzés, hogy övéi között lehet akkor is, ha egyedül áll a templom közepén?

És gondoltak már arra, hány meg hány igaz agyarunk volt ezer év alatt, akiket sem elődeik sem vérük nem magyarnak szánt? Vajon mi az a kincs a mi gyarló lelkünkben, mely közénk vonzotta őket, mely magyar lelket öntött beléjük s tette őket nemzetünk legnemesebb főivé? És mi az az átok, mely oly sok magyar génekből sarjadót silányított árulóvá, értéktelen kétlábúvá sorainkból?

Talán valahol az előbbiek között rejtőzik a mi nagy titkunk. Ami itt tart bennünket ezer éve, magyarul beszélve, ellenségek és bitorlók között, háborúk és idegen urak árnyékában. Valamilyen megmagyarázhatatlanul makacs, konok, néha számunkra is érthetetlen kitartással. Csak állunk egyenesen, mint Makovecz Imre tornyai, és kíméletlenül mutatunk az égre. Mert ekkora erőt csak onnan kaphattunk. Erőt, melyről gyakorta nem is tudunk, miközben járjuk hétköznapjaink poros ösvényeit, de ott él minden mozdulatunkban, minden magyar szavunkban.

Makovecz Imre látta, felismerte ezt az erőt.

Pedig engem Makovecznek hívnak…

A példa, az irány a mi rövidlátással vert szemeinknek is világos. Mutatja azt minden magyar közösségben épült Makovecz-templom, iskola, faluház. Csak bátorság kell belenézni a fénybe és felismerni önmagunkat benne.

Megtekintések: 737

Tetszik

43 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Révész Tibor Október 8, 2011, 9:41pm: Egy igaz Magyart vesztettünk el egy példaképet nyugodjék békében.

Hozzászólt AGO.OTA Október 7, 2011, 5:35am: Nyugodjon bekeben!!!!!!!!!!!!!!!!

Hozzászólt Kenéz Irma Október 6, 2011, 10:26pm: Köszönjük a szép értékes megemlékezést,nyugodjon békében Makovecz Imre ,sajnos egy értékes igaz magyar ember távozott közülünk.

Hozzászólt ivan.kuklis Október 6, 2011, 6:47pm:   Makovecz Imre



                      Az egyetemes építőművészet

                     magyar mesterének

Nem tudom honnan hoztad az ismereted:

tisztaszobáknak birsszagú álmaiból?

Kontyfedeles kunyhók kicsi udvara volt

– benne a kút és száz csoda kerti virág –

ötleteidnek dús melegágya talán?

Ázsia mélyén, Ázsia rengetegén

átlovagolván, csúcsok alatt, meseszép

völgyek ölén képzelted a terveidet?

Szál jegenyék hosszú sora ihlet-e? Vagy

édeni bolygók szelleme szólt ide át

messzi világok távoli tájairól,

hogy menedéket, lakhelyet építs, és

kurta tanyából is palotát sikeríts?

“Árdeli szép hold” fénylik a fák sudarán.

Ám ha ledől sem pusztul a fejsze nyomán,

nem hal a gyantás illatú sima fenyő,

sem a kemény bükk törzs, meg az ősz színű tölgy,

mert te belőlük templomi oszlopokat

tervezel immár (nem szereted a betont),

s megleled újból még igazabban : a fát.

Kőgyökerű párkány tetején tulipán,

szíveken át nő bátran a gótikus ív,

fák erejével tör fel az égre torony,

fent a magasban kondul a büszke harang,

mennyei szférákból Hunyadink szava zeng.

Századokon leng át: dia-dal, dia-dal!

Asztalodon feléled a holt anyag is:

emberi arcot és alakot nyer a ház.

Int, hogy a szépségből szeretet vigaszát kapja,

ki átlép ünnepi, tárt kapuján.
Nem csak az angyal őrzi a mennyezetet,

isteni kéz áldása sugárzik alá.

Ékesen és szépen betakargat e kéz,

ám a valóságot soha nem fedi el.

Lásd a világ sok épületét: csupa sík,

kockakövekből rak piramist a “modern”.

Abban az ember holtaig szolga marad,

égbe üveg és száz emelet sose visz.

Ródd Te hazánk arcára a kézjegyedet:

büszke vagyok rád, jó magyar, isteni mester.

         Kuklis Iván               Bp.-99. nov. 8.

Hozzászólt ráczkövi sarolta Október 5, 2011, 11:18pm: Volt szerencsém vele találkozni, szigorú komoly embernek ismertem meg, de munkái és élet filozófiája csodálni való volt és lesz. Én régóta büszke vagyok rá, a nyertes világkiállítási munkáit is csodáltam és szerettem.Béke poraira!

Hozzászólt makkai eva Október 4, 2011, 1:44pm: SZIVHEZ SZOLO! OROK BEKES NYUGODALMAT.

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Október 3, 2011, 9:44pm: Létra volt Ő köztünk, e kis kiválasztott nép és a Teremtő között. Megmutatta az utat a Fényhez és most ott fenn képviseli az érdekeinket. Adjon a Teremtő csendes, békességes pihenést!

Hozzászólt Blaga Judith Anna Október 3, 2011, 7:39pm: Köszönjük a megható,értékes megemlékezést. Jó lenne ha Budapesten legalább MAKOVECZ IMRE halála után megépülne a Krisztina városi templom,vigyázó szemével biztos segitené az épitkezést...Talán egy késői kis elégtétel is jobb lenne a semminél ....

Hozzászólt Dr. Csuták János Október 3, 2011, 4:06pm: Miért kell kis hazánkban valakinek meghalnia ahhoz, hogy nagyságát igazán felfedezzék? Ez valami magyar szokás, vagy magyar átok? Gondolom, nem, hiszen Erdélyországban, a Felvidéken életében is tudták róla azt, amit mi csak most emlegetünk.

De nagyon jó, hogy vannak olyanok, akik ilyen mesterien tudták a lényeget öszefogni Róla, és elénk tárni, mint ennek a szép nekrológnak a Szerzője.

Hozzászólt Mikes József Október 2, 2011, 8:40pm: Ez a csengeri építési eset is nagyszerűen bemutatja Makovecz Imre terveinek hagyományos ,magasszintű tudá ssal rendelkezők általi kivitelezhetőségével.Makovecz tiszta erkölcse és határozottsága hiányozni fog a rombadöntött ország erkölcsi és fizikai újraépítésében , majd tovább építésében.Szellemisége alapján javítsuk a magyarság helyzetét!