Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Mostanában valószínűleg minden szombaton bűnt követek el. Némi családi erőszak hatására esténként egy tehetségkutató műsort nézek. Afféle énekversenyt. Az egyik ún. kereskedelmi tévécsatornán, melyet általában hatalmas ívben elkerülök, mert elporladt már bennem a bőségben soha nem birtokolt türelem utolsó molekulája is, és nem vagyok hajlandó hosszú percekig hosszan sorjázó bugyuta reklámokat elviselni néhány remélt és közöttük felejtett műsortöredékért cserébe.

De a családi béke ára gyakran kényszerű kompromisszum. Én látványos figyelemmel kísérem a szombat esti dalversenyt, cserébe időnként zavartalanul ücsöröghetek egy-egy, a világűrről forgatott dokumentumfilm előtt.

Persze, a tökéletes álca érdekében jó kis véleményt is alkotok. Mármint az amatőrként elém tárt sztár-aspiránsokról, hangjukról, a dalról, mit valaki szájukba tukmált, hogy a nagyérdemű jóllakjon és a zsüri okoskodhasson. Higgyék el, nem fanyalgok, állítom, hogy a befutott vagy befuttatott honi nótamesterek igenszép számban maradnának alul zenei és vokális tehetség tekintetében a konkurálókkal szemben.

Nem kapok jutalékot, ezért találják ki önök, melyik produkciót emlegetem. Biztosan önök is gyönyörködnek benne. És talán szurkolnak/drukkolnak egyik-másik indulónak. Akár, mert tetszik, amit mutat s hallat, akár mert… földijük az istenadta.

Az én bűnöm az, hogy nem élek demokratikus jogommal, nem szavazok. Pedig nem ártana, hiszen szimpátiám alanya szökellhetne a megvalósulás bércei felé általam, s nem mellesleg szép bevételt is termelnék a képernyőt villódzó fényekkel éppen ellátóknak. S talán lelkem is nagyobb nyugalommal térhetne éjszakai pihenésre…

A műsor idei sorozatában énekel egy földim is. Aki viszont a szervezőknek nem földije. Nincs ebben semmi különös. Egy székely legény Magyarországon is otthon van, otthon kellene legyen. Ahogyan, éppen az említett vetélkedőben, otthonosam táncikált már a színpadon jónéhány külföldi, jól-rosszul törve Árpád apánk ősi nyelvét.

Mert a dolog, ugyebár, a zenéről, a tehetségről szól, semmi másról. Kibányászni a tálentumot az ismeretlenség hamujából, kikupálni ős elindítani a csillaggá fényesülés útján.

Az csak a folyton morgolódók rosszindulatú kerékkötése, hogy nincs az ilyen műsorokban egyetlen másodpercnyi spontaneitás. Hogy minden előre meg van rendezve, minden kizárólag a pénzről szól, a nagy nézettség által jól eladható reklámidőről, a milliónyi szavazó telefonszámlájáról satöbbi-satöbbi.

 Nem, kérem szépen, ez egy tiszta és tisztességes verseny, ahol a mérlegen csak az igaz tehetség magányoskodik. És ahol, legyen bár a rivalda Budapesten, a székely legény sorsát is pusztán az dönti el.

Nem szavazok. Egyszerűn lustaságból, nincs ebben semmi elvi megfontolás. Helyettem, mellettem azonban szavaznak mások, sokan. És hangoztatják okosnak szánt véleményüket, minden lehetséges fórumon, hol ők hangot kaphatnak, felvillanhatnak elmebeli ismeretlenségük homályából. És, tartsuk bár sokukat bármiféle döntésre alkalmatlannak, az ő szavazatuk pontosan ugyanannyit ér, mintha azt a tudományos akadémia elnöke adta volna le.

Közben eljárt a Mikulás. Menetrend szerint érkezett, december 5-én este, Ugyanúgy, mint évek óta mindig. Ahogyan 2004-ben is…

Vélhetően önkínzó hajlamaimnak engedelmeskedve olvasgattam bele a tehetségkutatóhoz és a résztvevőkhöz kapcsolódó, éles magyar agyak által fűzött kommentárokba. Tizenegy esztendővel azután, hogy egy nemesnek induló, ámde balga szándék valamiféle nemzeti egységről firtatta hős népünket. Mely szándék nyomán az ún. népszavazás kiadós gyászkeretet vont a magyar összetartozás érzése köré, amit a ma már hivatalos rangra avanzsált nemzetpolitika, a Magyarország határain kívül élő magyarok számára intézményesített magyar állampolgárság is nehezen halványít.

2004-ben szavaztam. Sokan mások is. Talán az akadémia elnöke és a kínkeservesen abszolvált négy elemi borzalmai éppen olcsó fröccsel borogató derék őshonos alföldi polgár is. Az elnök talán az ügy súlya miatt, a borozó csekélyke nyugdíját vagy „ingyenes” orvosi ellátását féltve, remegve aggódó kézzel. Az eredmény, remélhetőleg (ó, csalfa illúzió!) mindannyiunkat megrendített.  De, miután sikerült elkerülni az oly sokat szajkózott katasztrófát, maradt az olcsó fröccs meg az únott körzeti doki is, talán okulhattunk volna a dologból, már amennyire egyáltalán képesek vagyunk ilyesmire.

Gyomorfájdító magyar nyelvszerűséggel írnak a hozzászólók. Például a székely legényről. Mert felháborodott mind a három agysejtjük azon, hogy esetleg Budapesten nem egy honi madár mesebeli éneke győzedelmeskedhet. Pedig volt már rá példa… Néhányan kikérik maguknak magát a gondolatot is, mások replikáznak… Egyesek rasszizmust emlegetnek… Ahol a rasszista magyar gyűlöli a másik magyart, nem lelve más alkalmas fajt erre a célra.

Tudom, a szennyben turkálok, vélhetőin olyan kétlábúak firkálmányai között, kiknek remek feltűnési alkalom „szellemi sziporkáik” közzétételére a mi kis dalvetélkedőnk. Mégis… Ők nemcsak léteznek, számosan létezne, de bizony igen szorgalmasan szavaznak is. Teljes értékű voksokkal, önnöm fontosságuktól átszellemülve, buta arcukat silány felsőbbrendűséggel sminkelve.

Tizenegy évvel ama sanyarú népszavazás után még mindig…  S hiába minden törvény, nagyívű kinyilatkoztatás, hangzatos szózatok. Hiába a minden elé ragasztott „nemzeti” előtag. Sokan vannak, akik semmit nem értenek. Nem képesek vagy nem akarnak érteni. Mert az bizony kényelmetlen s időnként fáradtságos manőver. Felfogni, hogy előfordulhat egy fiatalember egy félreeső székely faluból, aki  felülmúlhat száz pestit… Felfogni, hogy teljesen mindegy, hol sütött rá először isten napja, ő a miénk, mindannyiunké.

Nem tudom, hogyan lehetne elmagyarázni nekik. Azt sem, hogy egyáltalán volna-e értelme megpróbálni. Ki tudja, talán a zsebek nyelvjárásában. Azt 2004-ben azonnal magukba szívták. És utána már nem nemzetről, összetartozásról, egységről és egységből fakadó erőről volt szó, csak pénzről, pénzről, pénzről…

A bennfentesek szerint a tehetségkutató verseny is kizárólag e fogalom köré rendeződik. Rengeteg reklám, emeltdíjas szavazógép. És az fog nyerni, aki a reflektorok kihunyása után is eladható lesz.

Én nem tudom…

És bűnös vagyok, mert nem szavaztam. Pedig az én elküldött üzenetem, hívásom elméletileg ugyanannyit nyom a latban, mint bárki másé. Legalább ebben egyenlők vagyunk. Egyszer talán másban is.

Megtekintések: 489

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Kertesz Maria December 8, 2011, 10:16am

En szavazok,nem olyan egyszeruen de igenis szavazok,megpedig ugy hogy lemegynuk a benzin kut melle a Slager Centerbe ott adunk annyit amennyit akarunk,egy rokon vagy ismeros,barat,osszeszedi ezt a penzt,es hetvegen kiviszi es szavaz amennyire telik.Az elveim az egy teljesen mas dolog,az anyagi oldala nem akarom minositeni hogy milyen dolog,mert azt mindenki vilagosan tudja,de Gergo borzonti es a lelkiismeretem ezt diktalja.Nekunk viszont,azaz hogy akinek van magyar allampolgarsaga az majd valaszthat,abban en nem veszek reszt mert NEM kell magyar allampolgarsag!!!

Hozzászólt Bálint Mária December 8, 2011, 4:57am

Ne búsúlj Alpár, szavaztam én helyetted is!

Arról viszont nem vagyok meggyőződve, hogy aki felfogta a súlyát, szavazott-e Mikuláskor. Éppen tekintélyes értelmiségiek voltak, akik itt is, ott is, amott is távolmaradásra biztatták az embereket.

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna December 7, 2011, 9:47am

Kedves Alpár! Nemrég erről olvastam egy képeslapban. Idemásolok belőle két eléggé jellemző mondatot:

"A tehetségkutatók sorozatban gyártják a sztárokat, de jó részük csupán addig érdekes, amíg megy a műsor, és lehet rájuk szavazni, hogy ezzel is pluszbevételhez jusson a tévécsatorna. ..... nem  az a céljuk, hogy jó zenészeket termeljenek ki, csupán a nézettség és a vele járó irdatlan mennyiségű pénz számít."

Ehhez asszisztálnak a tévénézők, ki-ki vérmérséklete szerint...

Hozzászólt Nagy Magdolna December 6, 2011, 2:34pm

Egyetértek gondolataiddal!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek