Szólj hozzá !

Hozzászólt Fodor Rozalia Szeptember 14, 2011, 6:54pm

Kedves  Katalin  koszonom es orulok neki ,  kivanom   annak  akis   elsosnek  ,hogy  legyenek   sikeresek   es  oromokben   gazdag  iskolas   evei .

Hozzászólt v.lvg.Márk Gábor Viktor Szeptember 14, 2011, 4:43pm

   Köszönöm hogy kis aranyos írásoddal nosztalgiázhattam egy cseppet. Először mintha magamat láttam volna,-

úgy hatvan év távlatából. Érthető, hogy kissé homályos volt a kép. De rögtön beugrott egy élesebb, a lányunk beiskolázása, Istenem de örült , tán egy hétig...utána végig-végig erősen rá kellett beszélni a tanulásra. Unokáimat nagy örömmel fogadták a régi iskolámban:   -újra Márk-gyerekek, jaj de jó!-  Nem is volt velük gond, egy kivételével simán vették az akadályt. Józsikámat ösztökélni kellett, végül ő is szakmát szerzett az iskola után.    Röpke pár év és ha az Isten hozzásegít- dédunokáim vezethetem így az azóta átépített, kibővitett öreg iskolámba.... Köszönöm az emlékek felidézését!   Gabipapa

Hozzászólt Rob Mária Ibolya Szeptember 14, 2011, 4:28pm

Valahogy így éreztem magam én is mikor a lánykámat a Katalint vittem az iskolában azzal a különbséggel hogy Ő várta az iskolát de én úgy éreztem most szakította el tőlem a sors Rob Ibolya

Hozzászólt Nagy Zsuzsa Szeptember 14, 2011, 3:02pm

Kedves Katalin, köszönöm, hogy felidézted két lányommal és négy unokámmal átélt élményeimet! Élvezetes írásod biztos másoknak is örömet okozott. Köszönet!

Hozzászólt patakfalvigizella@yahoo.com Szeptember 14, 2011, 2:34pm

Koszonom szepen ,nagyon tetszett ,en is voltam az ev megnyitora az unokamnak

Hozzászólt Tóth Ildikó Irma Szeptember 14, 2011, 2:23pm

Kedves Katalin!

Gratulálok, a remek, szellemes kis  íráshoz!

Üdvözlettel Ildikó

Hozzászólt Orban Barra Gabor Szeptember 14, 2011, 2:21pm

sajnos le maradt egy rész....

 

nem tesznek az iskolai autonómiáért, azért, hogy gyermekeink gyakorlati képzést is kapjanak, nem csupán száraz,semmi haszna elmélettel töltsük meg szürkeállományukat, így nem véve semmi hasznát az egésznek. Nemhiszem, hogy minden fiatalnak egyetemet kell végeznie, nem hiszem, hogy nincs szükség cipészre, villanyszerelőkre,asztalosra… Viszont hiszem, hogy aki megtalálja az egyéniségének megfelelő feladatot, az tud mosolyogni.Tudja szeretni mesterségét. Az egy boldog ember. Mindenkiben ott a képesség. Egy darab a jó Istenből.Erő, szeretet, bátorság. Higgyetek nekem, semmi egyéb nem kell!

 

 

Orbán Barra Gábor

 

Hozzászólt Orban Barra Gabor Szeptember 14, 2011, 2:19pm

A Sepsiszentgyön megjelenő olt menti tudosító vezércikke, aminek a témája szintén az iskolakezdés

 

 

Gondolatok az aranyszínű szeptemberről

Szeptember színe az arany. A levegőben apró, ragyogó szemecskék tündökölnek, ésha az ember a dombról a mezőre néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. Aragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtólérik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, az őszibarack és a szilva. Aranymézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj.Szeptember az iskolakezdés, de főleg a munka, a bőség hónapja… Eszembe jut a kedvenc cukrászdábandolgozó ismerősnőm. Szemmel láthatóan örömet talál a munkájában. Gyakran elnézem a cukrászdában dolgozóapró termetű, eladónőt. Sokszor eszem dobostortát a kedvenc helyemen, s közben megfigyelhetem a hölgyet,aki mindig mosolyog, szeretettel csomagolja a sütit, veszi át a pénzt, és mindig mosolyog. Hogyan csinálja?Jól érzi magát! Ennyire egyszerű. Igazán az a szerencsés, aki megtalálja az egyéniségének megfelelő feladatot.Itt és most, a szeptemberi iskolakezdés előtt mindig eszembe jut, amikor drága jó édesanyám előszörkísért el az iskolába. Éreztem, tudtam, hogy megpróbáltatások sorozatának leszek kitéve, immár a következőtizenkét évben. Azt is tudtam már, hogy vége a boldog semmittevésnek… De azért tele voltam várakozásokkal.Iskolakezdéskor, mindig ugyanaz a kérdés fogalalkoztat… A cukrászdában az eladónő, szemmel láthatóan boldog,…a tanárok miért nem mosolyognak? A homlokukra van írva az egész világ fájdalma… unják, utálják a diákot?Tisztelet a kivételnek. Beteg ez a rendszer. Visszaemlékszem, mennyit kínlódtam integrálás, deriválás… sazóta is milyen hasznát is vettem? De minket még legalább tanítottak, az életre felkészítettek. Mára már mindencsupa nyers elmélet. Elmélettel tömik tele szegény nebuló fejét s közben, szegénykém nem tud kicserélni egyvillanybiztosítékot.Eszembe jut drága tanító nénim Szász Matildka néni, aki másodikos koromban már megtanított a gombvarrás,vagy a harisnya-stoppolás művészetére… Hiába, akkor még az iskolai programok adtak a gyakorlati képzésreis. Jómagam s korosztályom megtanultuk a földelés, antennaépítés, kristályrádió-gyártás örömét az iskolában.Ma még meg sem említik, hogy egy szimpla diódával, egy tekerccsel és egy telefonhallgatóval, lehet rádiótkészíteni, amivel fogható a botfalusi adó. Az akkori tanárok még mosolyogtak. Többé-kevésbé próbáltak segíteni,hogy megtaláljuk azt a munkát, amely sokakhoz hasonlóan, értelmet ad és széppé teszi az életünket. Elnézemmennyi kallódó ember van a világban, aki csak áll az ő kis útkereszteződésében és tanácstalanul toporog. Vagynem akar, vagy nem tud dönteni. Azt is látom, hogy mennyi gyerek üldögél drágábbnál drágább autóban, s céltalanulkering városszerte, keresve a nagy semmit. Elkeserítő. Szomorú hisz ezek a gyerekek, ha akarnának isdolgozni valamit, semmihez nem értenek… s ez nem az ő hibájuk… Négyévenként érkezik egy–egy tanügyminiszter,felfújt, lekezelő stílusával, megígéri, hogy majd ő korszerűsíti „reformálja” a romániai tanügyet, ám nemtörténik semmi. Módszertani baklövések sorozata.Korunk egyik legkomolyabb problémája, hogy képtelenek vagyunk konkrétan megfogalmazni, mit akarunk.És éppen ezért csinálunk ezt-azt, mindig mást, mindig másképp magasabb szintre emelve a semmit.Lényeg az, hogy még magunknak se kelljen megfogalmazni. Mert mi van akkor, ha szembesülnünk kell a valósággal?!Tudod mi lesz? Semmi. Aki megteszi az első lépést, soha többé nem tud visszalépni, elindul a folyamat.A változás persze nem annyira komfortos, de esélyt ad egy sokkal jobbra..., hiszen aki változtatni akar, az érzi,hogy valami döcög az életében, de sokkal szívesebben áltatjuk magunkat is, minthogy megoldást keresnénk.Pedig senki nem oldhatja meg helyettünk az életünket, a problémáinkat.Politikusaink nagyon szépen elmesélik, az autonómia fontosságát, de csak itt nekünk, s közben semmitnem tesznek

Hozzászólt THIESS KLARA Szeptember 14, 2011, 1:48pm

Kedves Katalin !Kívánok minden jót a kislányodnak .És azt kívánom , hogy csak a szép élményeket tartsa meg emlékként .Én is tanítónö voltam , így tudom , hogy mennyire fontos ez a nap .Ezért keserített el , hogy valakik nem készültek fel alaposan erre az eseményre , mert ha más nem , akkor az iskola igazgatója nem szabadott volna a védöoltást engedélyezze .Remélem valaki megemlíti ezt a szülöi értekezleten , így elkerülhetö lenne a jövöben az  például , hogy a nagyobb testvér úgy bíztassa az elsöbe induló kicsit , hogy ,, Az oltás nem is fáj olyan nagyon ..."(Elnézést:a hosszú ö ,ü nem jön be )

Hozzászólt Kovács Lászlóné Szeptember 14, 2011, 1:27pm

Nagyon szép kis történet...

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő >
• Lap