November elsején lélekben emlékezhettünk a születésnapjára.Ez alkalommal sem kellett megnyitnunk a kriptát, ahol földi maradványa pihen. A turista ugyanis nyáron szokott idelátogatni, jó akkor a kripta hűvös levegőjében elidőzni. A turisták gyakran csalódva állnak alacsony, cementezett sírköve előtt. Ők nagyobb, monumentálisabb jelre számítottak, még akkor is, ha a koszorúk és nemzeti szalagok nem hiányoznak. Neve, "fegyverténye", személyisége valóban többet érdemelne, de legalább egy kopjafát!. Jövő év márciusáig van még erre idő, de szükség lenne az akaratra és az összefogásra.

2O16. március 1O.-én lesz halálának a 1OO. évfordulója. Emlékszem, gyerekkoromban édesanyám  - aki 7 éves volt

mikor őt temették - azt mondta, emlékszik a temetésen jelen lévő nagy sokaságra, meg arra, hogy szeretett kutyája is

siratta gazdáját. A kripta, légvonalban alig 1OOO méterre van attól a családi kastélytól, melynek középső, manzárdos

részét éppen ő készíttette el 1911 és 1913 között neobarokk stílusban.

A kastélyt jelenleg az önkormányzat bérli, I.-XII. osztályos iskola van benne. Az utódok: a Kanadában élő férfi, és az

Ausztriában élő hölgy, időnként hazalátogatnak. Nyugdíjasok, nem vállalhatják föl a kastély felújítását, így hát eladnák.

A nagy kérdés az, hogy az új tulajdonos majd mire használja fel ezt a csodálatos történelmi műemléket?

Egyébként kitalálták: az Afrika -utazó Teleki Samura emlékeztem, otthonomban, 2OO méterre a Teleki kastélytól.