TELEKI  LÁTOGATÁSA  SZEMBODZSA  SZULTÁNNÁL

Másnap egy helységbe, Mászindébe értek,

Ez már a "főváros", ahová betértek.

Uszambara földje, ahogy itten mondják,

Kunyhóépületek a várost tarkítják!

Bekerített város, sok "kapubejárat",

Teleki Samu is szemre vett egy párat.

Szultáni székhelyen kunyhók kerítéssel,

Grófunk bejutott, de egy kis késéssel.

Szembodzsa szultánnál tette tiszteletét,

Őt és a tisztikart "fészerbe" vezették.

Ez volt a "baraszá",azaz tanácsterem,

Már amilyen itten, Afrikában "terem"!

Épp most nyitják a gróf "ajándékládáját",

Mivel is lepi meg négerek gazdáját?

Most kiemel Samu - nem éppen akármit-,

Négy csavarék selymet, azaz merikámit.

Hozzátesz még nyomban két kaniki kelmét,

Ami felkeltette Szembodzsa figyelmét!

Ehhez hozzáadott egy szép barna kaftánt,

Melléje két láda gint, avagy pálinkát.

Egy láda puskaport, és egy szép zsebórát,

Minderre, Szembodzsa csak húzta az orrát!

S elégedetlenül így szólt Duallához,

Az épp tolmácsoló néger katonához:

"Tudja meg az urad, én nagy szultán vagyok,

Pénz, fegyver, orvosság - amit én akarok"!

Dualla válaszolt: az én uram "tenger",

Nem sok helyen akad ilyen erős ember!

Ezeket hallva, a szultán megszelídült,

Ahogy a gróf mondta:"rögtön lábamhoz ült"!

Majd "koldulni kezdett" -Teleki így mondja,

S szultán két szamarát már el sem fogadja,

Amit ajándéknak szánt a gőgös szultán,

Samu elutasít, íme: kurtán -furcsán!

Nem tudom, Szembodzsa aludt rá éjszaka?

De életben maradt, nem tört ki a nyaka!

Jön reggel a szultán lesütött szemekkel,

A gróf elé járul színes kísérettel.

Turbán van a fején, a csípőjén kendő,

Ábrázatát nézve, igencsak esendő!

Díszített kabátban, leeresztve orra,

Nyakában egy láncon lógott le az óra,

Amit Telekitől ajándékba kapott,

Csak nem felejtette a tegnapi napot!

Egyik kezében egy díszes botot fogott,

Kabátgomblyukából merőkanál lógott!

Üres palackokkal kabátja zsebében,

S egy kosár palack a kísérő kezében!

Jött, hogy elmondja a grófnak furcsa álmát,

Megfejtőként, nyerje meg annak bizalmát!

Elmondja: Samuék himlőben pusztulnak,

A nagy betegségben csaknem mind elhullnak!

Szabadulás kulcsa is nála van, mondja,

Védőreceptjének pontjait sorolja:

"Vágj le négy nagy tyúkot, ha van, ha nincs kedved,

Mert négy embereddel kell azt megetetned!

Lőj egy gyöngytyúkot is, oszd ki megevésre,

Jó az himlő ellen, jó az hasmenésre!"

Együgyű beszéd ez, tőle ennyi tellett,

Samu elengedi a két füle mellett!

Nem elég - Szembodzsa nem mond okosságot-,

Pálinkát koldult és kért még orvosságot!

Teleki intett, hogy "szorozzanak tízzel",

S töltsék meg a szultán palackjait vízzel!

Tíz palack "kandikált" zsebben és kosárban,

Majd meglátod szultán, mi lesz a pohárban!

Forrás: Höhnel könyve