Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

                                                                        Kicsid Álózsi  2.

 

Hét év múlva jött haza.

Ha úgy vesszük, szerencséje volt. A háborút sebesülés nélkül megúszta. Józsi barátját, akit vele együtt vittek el, három hónap múlva széttépte egy gránát. Ő a fogságban is feltalálta magát. Ügyes kezű volt, sakkfigurákat, szelencéket faragott, harmonikázott az oroszoknak, és így mindig kiügyeskedte, hogy jobb bakancsa, melegebb kabátja, nagyobb darab kenyere legyen, hogy kibírhassa. A legrosszabb az volt, hogy semmit sem tudott a feleségéről és a gyerekeiről. Azt a pár ügyetlen, kusza írású levelet őrizgette, amit még a fronton kapott Julistól, és minden este újra és újra elolvasta: "Hála az Istennek, jól vagyunk. A gyermekek egészségesek. Az árpa jól termett, a tehén megborjadzott. Egész nap imádkozunk a mennybéli Úristenhez, hogy legyen már vége, és épségben hazajöhess."

Egy szeles áprilisi éjszaka egyedül szállt le a vonatról. Senki ismerős nem volt, hogy az otthoniakról kérdezhette volna. Nem volt türelme reggelig várni, gyalog indult neki a majdnem húsz kilométeres útnak. Futott, elesett, sírva csókolta a földet, majd feltápászkodott és futott tovább.

Már messziről látta, hogy a konyhában világosság van.

Halkan zörgetett az ajtón.

- Julis, megjöttem, hallod-e? Hazajöttem.

Nyikordult a kulcs a zárban, nyílt az ajtó. Julis kezét a szája elé kapva, kikerekedett szemekkel hátrált, majd térdre esett, és sűrűn hányva magára a keresztet motyogta: "Úristen, csakhogy vége van, jaj, csakhogy vége van! Hála a mennybéli Úristennek, hogy vége van!", majd magához térve felugrott, és a férje körül kezdett sürgölődni.

- Te szegény, jaj, hogy nézel ki!

Hamar vizet melegített, ételt tett oda, közben mondta, mesélte az otthoni dolgokat: két ló, két tehén az istállóban, búza van elég a padláson, a házat az őszön újrazsindelyezte, és hogy ki halt meg, és ki került haza a háborúból.

- A gyermekek?- kérdezte Álózsi.

Az asszony szeme megrebbent.

- Alusznak, jól vannak. Hagyd őket, így csak megijesztenéd!

Megfürdette az urát, tisztát adott rá. Az ételt eléje tette és mondott tovább.

- Csak egy kicsit egyél! Jól fújd meg! Adnék kolbászt is, de nem merek. Egy hónapja jött haza Bajkó Pista, beevett töltött káposztából és meghalt. Vágok tyúkot holnap, majd abból eszel egy kicsit. Jaj, te szegény, de sovány vagy!

Jött, ment, tüsténkedett, de nem nézett az urára, csak lopva, ha úgy látta, hogy az nem néz feléje. Amikor már semmi tennivalót sem talált magának, leült szemben a férjével, és a szemébe nézve beszélni kezdett.

- Idefigyelj, Álózsi! Valamit el kell, hogy mondjak neked. Úgyis megtudnád. Kicsi a falu, mindenki tudja, de én azt akarom, hogy tőlem tudd meg!

- Amikor elmentél, még azon a nyáron, a németek elvitték a lovakat is és az ökröket is. Nem volt, amivel behordjam a gabonát. Magamat fogtam be a tehén mellé, mert az megmaradt, de nem bírtam. Kértem komádat, hogy segítsen, neki megvoltak a lovai, de azt mondta, hogy csak úgy segít, ha én vele... tudod, érted, hogy mit akart. De én azt mondtam, hogy nem. Inkább éhen halok, de én akkor sem. De más se jött segíteni, apádék se. Tudod, hogy sose voltak jó szívvel hozzám. A gyermekek meg éhesek voltak, sírtak. Muszáj volt. Nem tudtam másképp meglenni. Egyedül voltam itt, idegenben. Apámékhoz se mehettem, ők még úgy sincsenek. Hát így volt. Segítségért fizettem, ahogy tudtam...Ahogy ők akarták. Mert nemcsak a komád volt, mások se tartottak többre. Én csak így tudtam megélni. Amikor elmentél, akkor volt Erzsike másfél éves, és a kicsi Józsi a hasamban. Most öten vannak. Ne kérdezd, melyik kié, ne ölj vele! Úgyis megtudod, mindenki tudja a faluban. Most elmondtam. Hát lássad, mihez kezdesz! A ház a tied, minden a tied. Döntsd el, hogy mit csinálsz! Maradsz-e, vagy elmész, úgy ahogy jöttél, itt hagysz minket, és mi megleszünk úgy, ahogy eddig voltunk. Vagy megölsz, vagy elkergetsz, lássad! De a legjobb az volna, hogy megölj, mert ha elkergetsz, nincs hová menjünk, csak a Marosnak, és ha te elmész, és itt hagysz, akkor ennek soha nem lesz vége, és akkor én egyszer úgyis elpusztítom magam...

Amikor a nap felkapaszkodott a domb tetejére, és benézett az ablakon, nem sokat látott. Bent a házban nem mozdult semmi sem.

Álózsi két kezével a fejét fogva, arccal az asztalra borulva hallgatott. Vele átellenben Julis ült mozdulatlanul, és üres tekintette a semmibe meredt.

Megtekintések: 78

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt voros eva Április 11, 2011, 8:07am
Nagyszeru iras,remek stilus,valosagszeru,mert sajnos  sok Julist termelt a haboru.Nagyon varjuk a folytatast.Tovabbi sok sikert.
Hozzászólt Márton Árpád Április 11, 2011, 8:05am
Szomorú történet, az élet kegyetlen iróniája. Tetszett az írás, szomorú de izgalmas.
Hozzászólt Ordog Jozsef Április 11, 2011, 7:37am
Nagyon  szep  izgalmas  tortenet  .Csak ne  igy vegzodott volna.
Hozzászólt patakfalvigizella@yahoo.com Április 11, 2011, 7:07am
Nagyon szep  amit mondott ,az en nagyapam is meselte nekunk vitez volt a haboruban ,van vitez konyvunk
Hozzászólt Tállai Enikő Február 25, 2011, 1:58pm
Köszönöm a két remekül megírt történetet! Gratulálok és várom a folytatását.:))
Hozzászólt Dömösi ( szovátai-Szász) Anna Február 25, 2011, 12:02am

Koszonjuk.Szepen megirtad,es hogy izgulunk itt,  nneee....alattam, mindenki!!!!

Csak gondolkozz!Abbol lesz a kovetkezo!

Hozzászólt Nagy Magdolna Február 24, 2011, 6:13pm
Regénybe illő történet, jó hogy összeszedted és írod nekünk részenként, aztán még ki tudja mi lesz a folytatás..Kiváncsian várom.
Hozzászólt Andre Ilona-Ibolya Február 24, 2011, 3:16pm

Kívánságotok számomra parancs, lesz Álózsi 3. is.

De a játék kedvéért várjunk vele még bár egy napot, hogy addig próbáljátok kitalálni, hogy mit is döntött magában a kicsi csúf ember, amíg az asztalra borulva hallgatott?

Hozzászólt Csőregi Márton Február 24, 2011, 2:43pm
Kedves Ibolya! Miután elolvastam nagyszerű soraidat,én is gondolkodóba estem mint Álózsi.Én vajon mit tettem volna az ő helyébe.Ekkor a "Miatyánk" jutott az eszembe...."miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek."Ennyi !!!!!!!!  Szívből gratulálok és várom a következőt.Marci-bá
Hozzászólt Olah Tunde Február 24, 2011, 2:39pm

Jaj ne... Csak ne igy vegzodott volna... 

Mint iras nagyszeru, Koszonom

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével adományozok


átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek