Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Harag. Az is csak akkor jelenik meg bennünk, ha mások által elindítva, keresztezi mindennapjainkat. Miért szeretünk a haragra reagálni? Vagy csak egyszerűen megérint minket mert erre képesek vagyunk felfigyelni? Ha jobban odafigyelünk hírekre, emberekre, bizony sok-sok oktalan haragot látunk. Nem alaptalan. Oktalan haragot látunk mindenfele. Haragot, mely minket is képvisel, mert ugye mennyire elnyomottaknak éreznénk magunkat, ha nem éreznénk együtt egyesek kitöréseivel? Azonosulunk vele. Azonosulunk mert úgy programoztuk szívünket, hogy a szeretetet ha lehet, tartsuk meg magunknak s mint heves védekezés, mint azonosuló mártírok, félelmeinket táplálva így éljük meg közösségi egónkat.

Vajon milyenek lennénk, önmagunkban? Milyen lenne az, ha nem akarnánk másnak megfelelni. Lázadók lennénk akkor is? Saját kényelmünkben elhelyezkedve, hogyan írnánk le azt a szót, hogy biztonság. Ismernénk-e ezt a szót? Saját kényelmünkbe elhelyezkedve, mennyire ismernénk fel egy másik lény egzisztenciáját? Megtanultuk, ha félünk, akkor a félelem jelszavára olyanokká válhatunk mint azok kik felénk ezt küldték, beszédeikkel, cselekedeteikkel, tetteikkel, nézéseikkel.

A tekintet. Minden szándékos tekintet színjáték. Vagy megfelelési vagy elkülönülési jelet próbálunk az arcunkra vetíteni, akarattal, tudatosan. Vajon, milyen lenne a világ, ha mindenki arca egyforma lenne és mozdulatlan? Vajon rajonganánk-e túlzottan valakiért, felénk küldött érzések hiányában? És vajon milyen lenne akkor, ha képesek lennénk valakire tekintve, átvenni az ő mimikáját, nézését. És az ő arca is változna a mienk szerint. Akkor vajon milyen lenne az, ha mindkét nézésből, kialakulna egy őszinte, közös tudatosság. Mennyire őszintén hajlanánk meg egymás felé és mennénk tovább, tanulva. Jobbá téve. Szeretetből. Megteremtve egy olyan valóságot, Milyen lenne az, ha egymással szembeállva képesek lennénk leegyszerűsíteni az extrém érzelmeket, egyszerűen bocsátani, érzéseket törölni. Mert felismernénk a másik felénk fordított arcon azt, amivel mi túloztunk. Egy egységes gondolatot vinnénk tovább arcunkon, mely ugyanaz mint a másé, de a másé is megegyezik a miékkel. Mely hitet erősítve lebontana minden ítélkezést, programozást. Melyet csak akkor ismernénk fel, ha a másikkal szembeállunk. Mely csak addig volt torz, míg egy harmadik egó azt nekünk sugallta. Egy harmadik egó, mely sem a másikat, sem téged nem ismert valójában és soha nem fordult még veletek szemben.

Mi lenne ha az emberek egymással szemben, felismernék, hol tévedtek. És egyszerűen eltörülnék a téves érzelmeket, míg semmi sem maradna, csak a tiszta szeretet.

Talán azért ismétli önmagát a történelem, mert soha nem tanuljuk meg a leckét. Mert úgy gondoljuk, egy másik lélek másképp gondolja. És megjelenik az, hogy ez rossz vagy az jó. Így teremtünk meg egy hamis valóságot, melyben a rosszabbik kivetülésére épített félelem fogja irányítani egy másikkal folytatott viszonyt. Pedig az amit mi akkor rosszként ismerünk el, az csak mibennünk létezik s a mi félelmeinkből táplálkozik.

Azt mondom, nem létezik rossz. És nem létezik jó. Egyensúly létezik. Csak. Egyedül, egyensúly. Ha valaki „rosszat” tesz, eltúlozza, felerősítve kivetíti gondolatati a jelenben, melyek valóságosságát a kivetített jövőből mintázza. Saját félelmét, kiépített fejleményeit teremti meg valósággá. És van ki megalázkodva, ugyancsak félve egy ellentétes helyzettől, túlzásba viszi a harmonikus állapotot, felhalmozva azt, megzavarva az egyensúlyt. És – azt – hiszi - ”jól” - cselekedett. Az, ki „rosszat” tett, pedig vallja: helyesen cselekedett. Mindenik esetben, helyesnek tűnik az egyén szemszögéből. Egy harmadik személy elvei szerint, a két cselekedet, úgy követendő is lehet, avagy túlzottnak is tekinthető.

Soha nem lesz béke, ha csak egyetlen kis ellenségeskedésre is reagálni fogunk. Soha nem tanul meg szeretni az, ki valamiért, valakire haragszik. Nem született haraggal a szívébe, senki sem. Átvette. Átvette valakitől, kivel egy másik okból interakcióba lépett volt. Valójában itt az történt, hogy valakire, valamiért nem szeretettel reagált, hanem csak egyszerűen elzárta a szeretetet az irányba. Vajon létezik-e a félelem? Vajon nem-e csak egy szeretethiányos állapot a félelem? Melyre testünk, lelkünk irányítása által, elzárkózással anyagcsere felborulással, biokémiai elváltozással reagál le. Létrehozva betegséget, aggodalmat, agresszivitást, érzékenységet, allergiát.

Félelem. Az mikor valamivel vagy valamiben kapcsolatosan megszüntetjük a szeretetet. Mikor nem hiszünk a másiknak. Mikor nem akarjuk „elhinni”, hogy nincsen baj. Minden félelmünkhöz egyéni módon teremtünk baj-formát. Képzeletünkben, egyszerűen megteremjük az addig nem létező bajt.

És arra reagálunk. Kimozdítva sok mindent az egyensúlyból.

Mert mi a félelem, ha nem más mint, hitünk mértékegysége. Pedig az igazság, a valódi, élethű igazság képes felszabadítani minden félelmünkből. Az élethű valóságban, nem lenne mitől félni.

Hol tart most az emberiség? Miért teremtjük a jövőt: a múltból? Miért nem él mindenki békességben a másikkal? Vezet ez valahová? Szeretetbe még senki nem halt bele idő előtt. Ne túlozzunk el semmit. Csak szeressük egymást.

Megtekintések: 379

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Szabó Béláné Április 15, 2014, 10:37pm

Szeretem mert én isott születtem.!!

Hozzászólt Stenczer Enikő Április 15, 2014, 8:59pm

Nagyszerű és elgondolkodtató az írásod! Van benne valami...

Hozzászólt Szabó Béláné Március 21, 2014, 10:28pm

Csak ha könnyen hagyjuk el veszteni,

Hozzászólt Szente Cs. Janos Március 21, 2014, 10:04pm

Lenyelni...igen, ebből kezd elegem lenni. Már nem engedek bárkinek. És igy van ez jól? Elvesztődik lassan .... mint a cím is mondja?

Hozzászólt Veress Attila Március 21, 2014, 9:53pm

Érdekes gondolatok,bár nem mindegyikkel értek egyet - de hát gondolom ez nem is baj. Ahányan vagyunk, annyifélék és mindenki saját szemén keresztül látja a világot. Összességében igazad van,én csak az ellenségeskedésre történő nem-reagáláson akadtam el egy kicsit..Szótlanul,cselekvés nélkül "lenyelni a békát" nem békét,hanem rabságot,elnyomást,akár zsarnokságot is jelenthet. Persze,ha egy mód van rá,akkor szép szóval,diplomáciával,megértéssel kell felelni - de mindenképpen válaszolni kell ! És már maga a válasz egy reakció. Befejezésül csak annyit,hogy örülök,hogy ezt az írásodat is elolvashattam,szép estét,kellemes hétvégét Neked ! :-)

Hozzászólt Szente Cs. Janos Március 21, 2014, 8:35pm

Szia Dezsó! Kellemes hétvégét Neked is.

Hozzászólt Szente Cs. Janos Március 21, 2014, 8:35pm

Kedves Mária. 

Gyerekek tudunk lenni. Nagyon.

Hozzászólt Szente Cs. Janos Március 21, 2014, 8:34pm

Kedves Károly és Ernő. Köszönöm a szép szavakat. Erősitettetk hitemben.

Hozzászólt Modi Dezsö Március 21, 2014, 7:16pm

"Minden félelmünkhöz egyéni módon teremtünk baj-formát."

Szépen sorokba foglaltad ezt az örök témát, majdnem mindenki tudja hogy haraggal nem lehet elöbbre haladni de mégis gyakran alkalmazzuk ezt a modszert. Mahatma Gandhi szavai éppen ide passzolnak: "A szemet-szemért vakítja meg az egész világot"

Köszönjük hogy írtál.

Kellemes hétvégét mindenkinek!

 

Hozzászólt Bálint Mária Március 21, 2014, 5:10pm

A mi nemzetünk még többnyire az óvodáskori "csakazértis", a csúfolkodás és a "kölcsönkenyér visszajár" szintjén működik. 

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek