Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Harag. Az is csak akkor jelenik meg bennünk, ha mások által elindítva, keresztezi mindennapjainkat. Miért szeretünk a haragra reagálni? Vagy csak egyszerűen megérint minket mert erre képesek vagyunk felfigyelni? Ha jobban odafigyelünk hírekre, emberekre, bizony sok-sok oktalan haragot látunk. Nem alaptalan. Oktalan haragot látunk mindenfele. Haragot, mely minket is képvisel, mert ugye mennyire elnyomottaknak éreznénk magunkat, ha nem éreznénk együtt egyesek kitöréseivel? Azonosulunk vele. Azonosulunk mert úgy programoztuk szívünket, hogy a szeretetet ha lehet, tartsuk meg magunknak s mint heves védekezés, mint azonosuló mártírok, félelmeinket táplálva így éljük meg közösségi egónkat.

Vajon milyenek lennénk, önmagunkban? Milyen lenne az, ha nem akarnánk másnak megfelelni. Lázadók lennénk akkor is? Saját kényelmünkben elhelyezkedve, hogyan írnánk le azt a szót, hogy biztonság. Ismernénk-e ezt a szót? Saját kényelmünkbe elhelyezkedve, mennyire ismernénk fel egy másik lény egzisztenciáját? Megtanultuk, ha félünk, akkor a félelem jelszavára olyanokká válhatunk mint azok kik felénk ezt küldték, beszédeikkel, cselekedeteikkel, tetteikkel, nézéseikkel.

A tekintet. Minden szándékos tekintet színjáték. Vagy megfelelési vagy elkülönülési jelet próbálunk az arcunkra vetíteni, akarattal, tudatosan. Vajon, milyen lenne a világ, ha mindenki arca egyforma lenne és mozdulatlan? Vajon rajonganánk-e túlzottan valakiért, felénk küldött érzések hiányában? És vajon milyen lenne akkor, ha képesek lennénk valakire tekintve, átvenni az ő mimikáját, nézését. És az ő arca is változna a mienk szerint. Akkor vajon milyen lenne az, ha mindkét nézésből, kialakulna egy őszinte, közös tudatosság. Mennyire őszintén hajlanánk meg egymás felé és mennénk tovább, tanulva. Jobbá téve. Szeretetből. Megteremtve egy olyan valóságot, Milyen lenne az, ha egymással szembeállva képesek lennénk leegyszerűsíteni az extrém érzelmeket, egyszerűen bocsátani, érzéseket törölni. Mert felismernénk a másik felénk fordított arcon azt, amivel mi túloztunk. Egy egységes gondolatot vinnénk tovább arcunkon, mely ugyanaz mint a másé, de a másé is megegyezik a miékkel. Mely hitet erősítve lebontana minden ítélkezést, programozást. Melyet csak akkor ismernénk fel, ha a másikkal szembeállunk. Mely csak addig volt torz, míg egy harmadik egó azt nekünk sugallta. Egy harmadik egó, mely sem a másikat, sem téged nem ismert valójában és soha nem fordult még veletek szemben.

Mi lenne ha az emberek egymással szemben, felismernék, hol tévedtek. És egyszerűen eltörülnék a téves érzelmeket, míg semmi sem maradna, csak a tiszta szeretet.

Talán azért ismétli önmagát a történelem, mert soha nem tanuljuk meg a leckét. Mert úgy gondoljuk, egy másik lélek másképp gondolja. És megjelenik az, hogy ez rossz vagy az jó. Így teremtünk meg egy hamis valóságot, melyben a rosszabbik kivetülésére épített félelem fogja irányítani egy másikkal folytatott viszonyt. Pedig az amit mi akkor rosszként ismerünk el, az csak mibennünk létezik s a mi félelmeinkből táplálkozik.

Azt mondom, nem létezik rossz. És nem létezik jó. Egyensúly létezik. Csak. Egyedül, egyensúly. Ha valaki „rosszat” tesz, eltúlozza, felerősítve kivetíti gondolatati a jelenben, melyek valóságosságát a kivetített jövőből mintázza. Saját félelmét, kiépített fejleményeit teremti meg valósággá. És van ki megalázkodva, ugyancsak félve egy ellentétes helyzettől, túlzásba viszi a harmonikus állapotot, felhalmozva azt, megzavarva az egyensúlyt. És – azt – hiszi - ”jól” - cselekedett. Az, ki „rosszat” tett, pedig vallja: helyesen cselekedett. Mindenik esetben, helyesnek tűnik az egyén szemszögéből. Egy harmadik személy elvei szerint, a két cselekedet, úgy követendő is lehet, avagy túlzottnak is tekinthető.

Soha nem lesz béke, ha csak egyetlen kis ellenségeskedésre is reagálni fogunk. Soha nem tanul meg szeretni az, ki valamiért, valakire haragszik. Nem született haraggal a szívébe, senki sem. Átvette. Átvette valakitől, kivel egy másik okból interakcióba lépett volt. Valójában itt az történt, hogy valakire, valamiért nem szeretettel reagált, hanem csak egyszerűen elzárta a szeretetet az irányba. Vajon létezik-e a félelem? Vajon nem-e csak egy szeretethiányos állapot a félelem? Melyre testünk, lelkünk irányítása által, elzárkózással anyagcsere felborulással, biokémiai elváltozással reagál le. Létrehozva betegséget, aggodalmat, agresszivitást, érzékenységet, allergiát.

Félelem. Az mikor valamivel vagy valamiben kapcsolatosan megszüntetjük a szeretetet. Mikor nem hiszünk a másiknak. Mikor nem akarjuk „elhinni”, hogy nincsen baj. Minden félelmünkhöz egyéni módon teremtünk baj-formát. Képzeletünkben, egyszerűen megteremjük az addig nem létező bajt.

És arra reagálunk. Kimozdítva sok mindent az egyensúlyból.

Mert mi a félelem, ha nem más mint, hitünk mértékegysége. Pedig az igazság, a valódi, élethű igazság képes felszabadítani minden félelmünkből. Az élethű valóságban, nem lenne mitől félni.

Hol tart most az emberiség? Miért teremtjük a jövőt: a múltból? Miért nem él mindenki békességben a másikkal? Vezet ez valahová? Szeretetbe még senki nem halt bele idő előtt. Ne túlozzunk el semmit. Csak szeressük egymást.

Megtekintések: 379

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Beke Ernő Március 21, 2014, 1:25pm

Általába a két véglet között éljük le életünket, és, hogy kinek miképpen sikerül, az attól függ, hogy a középp út amiből oly kevés jut ki, merre billen el jobban.Az igazság, hazugság: félelem, bátorság az minden napjainkban jelen van, legkevésbé az arany közép út, amelyre lehet, hogy szinte mindenki vágyik. Köszönöm az élethű írást, amit szívesen olvastam végig.

Hozzászólt Hajdó Károly Március 21, 2014, 12:27pm

Kedves Szente Cs. János!

Nagyszerű emberi gondolatok, kapcsolatok, viszonyok sokasága rejtőzködik, feszül egymásnak filozofikuson, köti béklyóba figyelmünket írásod. Nem lehet ezeket egy-két mondatban lereagálni. Ettől olyan nagyszerű!

Isten az embert szabad akarttal, küzdelemre teremtette. Milyen unalmas lenne életünk, ha nem adott volna esélyt erre. A szeretet, a jóság, az igazság, a békesség ...mércéje az Isten, mert Ő maga a szeretet. Az ember nem tud úgy szeretni, olyan jó lenni feltétel nélkül, mint Isten. Nem is várja el tőlünk, hogy olyanok legyünk, mint Ő, de azt igen, hogy közelebb kerüljünk Hozzá, hogy kapcsolatainkban bölcsebbek, türelmesebbek, ha a szükség úgy kívánja, megértőbbek legyünk. A viszonyainkban a színészkedés, az emberi hamisság, a farizeusság az egy másik probléma. Az őszintén megnyilatkozó ember arcbőrénél semmi sincs mélyebben! Köszönöm, gondolat ébresztő írásod!

Hozzászólt Szente Cs. Janos Március 21, 2014, 12:01pm

Szabó Béláné. De meg biza! :)

Hozzászólt Szabó Béláné Március 21, 2014, 10:22am

Kedves Cs János é nem párkapcsolatról írtam minden emberről .adni kell egy másnak esélyt,Én is Erdékyi vagyok még gyerek voltam a mikór el kellett jönni.de nem felejtek ,Meg kell adni az esélyt minden kinek a meg alkuvásra  hogy vére béke kegyen.!!

Hozzászólt Szente Cs. Janos Március 21, 2014, 9:53am

Kedves Szabó Béláné, jelen írásban nem a párkapcsolatról írok. Ez a mindennapi életről szól, hol az emberek félnek a holnaptól, és miért van ez? Félnek a másiktól mert nem ismerik eléggé. Kifosszák egymást az emberek, kiveszik egymás kezéből a munkát, az élelmet is képesek elvenni a másik elöl, besugják a másikat mert hamarabb akarnak ártani mint a másik, ugyanis azt gondolják a másik ellene tesz. Ugyancsak mert félrevezette az egoizmusa. A ragaszkodás egy viszonyulási forma szerintem, de amúgy teljesen értem amit írt, nem kellene felakadni a hibákon. Túl kell lépni és élni kell. 

Hozzászólt Szabó Béláné Március 21, 2014, 9:47am

Szerintem a szeretett és a ragaszkodás ugyan az,.  ha amásik nem viszonyozza úgy az már Ego..Adjanak egs másnak esélyt ée bízzanak egymásban,TT

Hozzászólt Szente Cs. Janos Március 21, 2014, 9:32am

Kedves Margit.

Olyan szépen megírtad, köszönöm válaszod!

Hozzászólt Szente Cs. Janos Március 21, 2014, 9:31am

Kedves Adél. Köszönöm, hogy olvastad. Esélyt mindenkinek lehet adni de úgy, hogy viselkedévésel ő maga bizonyitson..... szerintem. :) Amugy nálam ezredik esély is létezik, mert magamból kiindulva tudom, sokszor hibázik az ember! Csak az egoisták hiszik azt magukról, hogy ők nem hibáznak.

Hozzászólt Kovács Adél Csenge Március 21, 2014, 9:28am

Szerintem téged kevés ember tud úgy megbántani, hogy arra meg is haragudj. Mindenkinek megadod a második esélyt? .... lehet fura kérdés....

Hozzászólt Kovács Adél Csenge Március 21, 2014, 9:18am

Hmmmm

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek