Fanyűvő meg Szélike királykisasszony napján…és még sorolhatnám hosszan a neveket Kacorkirálytól a Pipakupak gyermekig meg az Óperenciás-tengertől az üveghegyig, mert ma van a népmese napja. Egy dicséretes, új keletű kezdeményezésre lett nálunk szeptember 30-a meseünneppé - e napon született ugyanis 1859-ben Kisbaconban Benedek Elek (1859-1929), a nagy mesélő, gyűjtő, író, újságíró és országgyűlési képviselő. Kevesen tudják, hogy politikussá (1887-92-ig volt országgyűlési képviselő) is azért vált, hogy emelje népét s e nép kultúráját. Mint életrajzi művében írta: „... honatya akarok lenni, Székelyországot tündérországgá fogom varázsolni, csak egyszer ott legyek, ott. Nincs más programom”. Parlamenti szűzbeszédében, 1888. február 9-én a gyermek-és ifjúsági irodalom fontosságáról szólt, a népköltészet, a népnyelv és a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Szóvá tette a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium, a baróti gazdasági iskola meg a székelyudvarhelyi reáliskola ügyét is.

Nem sok politikusunk akadt azóta, aki hozzá hasonlóan szívügyének tekintette volna a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom ügyét…

Éppen tíz éve, 2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult az érintettekhez, hogy legyen nemzedékek Elek apójának születésnapja a népmese napja. „Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább” – szólt a felhívás. Kezdeményezésük értő fülekre és cselekvő felnőttekre talált, s azóta minden évben megrendezik országszerte - sőt már sok-sok határon túli magyar iskolában is - a népmese napját. Mesét tanulnak s mondanak kisdiákok, a felnőttek meg a népmese fontosságáról, a gyermekek életében betöltött pótolhatatlan szerepéről tartanak konferenciákat. Ebből idén - Budapesttől Kecskemétig - többet is rendeztek, a Magyar Olvasástársaság hagyományos, immár nyolcadik konferenciája pedig éppen most zajlik Kaposváron, ez alkalommal a cigány népmesékről.

Számos mesemondó versenyen vettem már részt, különösen az elmúlt tíz évben, magánstatisztikám szerint eddig közel kétezer gyermeket hallgathattam meg s gyönyörködhettem előadásukban. E rendezvények közül is kiemelkedik a téglási általános iskola idei, immár 22. alkalommal megrendezett Babszem Jankó Népmesemondó Versenye, hol éppen huszonegyedszer voltam zsűritag. Ez évben három észak-alföldi megye 22 iskolája delegálta kisdiákját Téglásra, 72 alsó tagozatost, s szülőkkel, felkészítő pedagógusokkal, szervezőkkel meg helyi érdeklőkkel együtt - polgármester, jegyzőt meg lelkészeket is beleértve – voltunk vagy félezren.

Hivatalos világnapja ma még nincs se a mesének se a népmesének! Április 2-án, Andersen (1805.  Odense, Dánia) születésnapján szokták a mese világnapját tartani, pedig ez valójában „csak” a Meseírás Napja, a Gyermekkönyvek Nemzetközi Napja.

Egyedül nálunk, magyaroknál van Népmese Napja, s éppen tízéves. Remélem, megéri a felnőttkort is – mindnyájunk örömére!

(Megjelent a Magyar Hírlap 2015. szeptember 30-i számában)

Az illusztráció Makoldi Sándor festménye: Beszélő