A spirituális egyesülés református "receptje"

A Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület felhívására több százan gyűltek egybe a határ mindkét oldaláról szeptember 19-én Nagyecseden, a „Szatmár, határok nélkül” találkozón, immár ötödik alkalommal (s másodszor e településen).
Az egyesület alapításának ötlete a szomszédos Fábiánházán született. Fülöp István, a térség akkori országgyűlési képviselője vetette fel baráti körben, hogy valamilyen módon újra életre kellene kelteni a trianoni határ által szétdarabolt történelmi Szatmárt, s legalább spirituálisan egyesíteni az itt élő magyarságot. Alakuló ülésük is (27 alapító taggal) a közeli Jármiban volt, 2011-ben.

„A szatmári ember önmagára ébredése mindenkor összefonódott a református egyház és a református értelmiség szellemi-lelki újjáéledésével, s ez ma, a globalizáció korában se történhet másképpen. Az egyháznak, a keresztyén eklézsiának ma is van rejtett tartaléka és szellemi-erkölcsi alapja, melyre bátran építhet” – tartalmazza szándéknyilatkozatuk. Azóta minden évben megrendezik a Szatmár, határok nélkül találkozókat, könyveket, CD-ket adnak ki, kiállításokat, bemutatókat szerveznek. Honlapjuk a Szatmári Műveltség Tára.

Az idei ecsedi találkozó díszpompás felvonulással indult, a művelődési háztól a nagytemplomig, át a Kraszna-hídon, bámészkodóktól övezve. A fél egykor kezdődő istentiszteletre zsúfolásig megtelt a nagytemplom, még az árnyas fák alatt is több tucatnyi helybéli követte figyelemmel a bent elhangzottakat. A Tiszántúl harmadik legnagyobb templomában e napon kisebb zsinatot tartott mindkét Szatmár reformátussága.

Varga Sándor szatmárnémeti színművész lélekemelő szavalata (Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus) után itteni és túloldali egyházi vezetők szolgálata következett.

Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a Galata-beliekhez írott levél alapján hirdetett igét. ”Kettős állampolgárságról” szólt, a földiről és a mennyeiről, majd arra emlékeztetette a jelenlévőket, hogy a szatmári ember legfontosabb megtartó ereje mindig is a református hite és magyarsága volt. S kerüljön bár a határ túloldalára vagy szétszóródva a nagyvilágban, mindenütt abból az örökségből élt, mit itt kapott.

Testvéreim, rokonaim, ismerőseim! – szólította meg hallgatóságát Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke – utalva ezzel arra is, hogy hazajött, s otthon érzi magát, mint egykor, gyermekkorában. Mint említette, sokszor gondol vissza arra, milyen is lehetett ősei idején Szatmár. Az biztos, engedelmes emberek voltak az itt élők, Istenben bíztak, s ez tette őket mindenkor sikeressé. A püspök urak szolgálata után négy esperes – Kovács Sándor a szatmári, Kovács Sándor a nagykárolyi, Gaál Sándor a nyírségi és Szalay Kont az itteni szatmári egyházmegye esperese – mondott igei köszöntőt.

Rövid történelmi áttekintőjében Kovács Lajos, Nagyecsed polgármestere méltatta a reformáció településtörténeti jelentőségét, s értékelte a reformátusság jelenkori szerepét. Megemlékezett az országbíró Ecsedi Báthori István cselekedeteiről, aki anyagilag is támogatta a Károli Biblia kiadását.
Nem választható el a reformátusság, a magyarság és kultúránk! – foglalta össze Fülöp István, az Egyesület elnöke a találkozó üzenetét. Vállaljuk fel bátran ma is egy-egy apró részletét, hogy megőrizzük, ápoljuk, s adjuk majd át gyermekeinknek! „A jó cselekvésében ne fáradjunk el, s tegyünk jót mindenkivel – leginkább azokkal, akik testvéreink a hitben!”

Fábián Csaba vendéglátó lelkipásztor zárszava, a székely himnusz és a Himnusz eléneklése után a résztvevők átvonultak a szabadtéri színpadhoz, ahol késő estig helyi és nemzetközi művészeti csoportok műsorát tekinthették meg az érdeklődők.