Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Rendhagyó megemlékezés nagy zeneszerzőnk születésének 130. évfordulóján

Kitűnő zeneszerzőnkről ma már kevesen tudják, hogy szenvedélyes beszédművelő volt. Felesége, Emma asszony olykor így feddte ezért: „Ne lőrinczézzen már annyit!”. Lőrincze tanár úr később említette is egyik nyelvművelő műsorában, hogy ő bizony megigésedett.

Idén Kodály Zoltán kettős évfordulóját ünnepeltük, ünnepeljük (130 éve, december 16-án született, és 45 éve, március 6-án hunyt el), de most kivételesen nem a Corvin-koszorús, háromszoros Kossuth-díjas nagy zeneszerzőre, népdal-gyűjtőre, tudósra és zenepedagógusra emlékezünk, hanem a beszédművelőre! Éppen hetvenöt évvel ezelőtt, 1937-ben  tartotta ugyanis  a Mester első nagy formátumú, rádióban is elhangzó beszédét „A magyar kiejtés romlásáról”, melyet e tárgyban még három másik követett: 1938-ban a „Vessünk gátat kiejtésünk romlásának!”, majd 1941-ben kettő is a „Jó magyar kiejtés III. versenyének tanulságairól”. (Mind a négy megtalálható az életműsorozat Visszatekintés című kötetében, mely az összegyűjtött írásokat, beszédeket, nyilatkozatokat tartalmazza.)
 
Kodály - egykori tanára és szakvezetője, Gombocz Zoltán nyomán haladva - hangsúlyosan foglalkozott beszédünk zenei követelményeivel. Gombocz személye és szerepe meghatározó volt ifjúkorában, hiszen ő az, aki az Eötvös Collegiumban a magyar-német szakos egyetemi hallgatót először figyelmeztette a hanglejtés sajátosságaira, s tőle tanulta azt is, hogyan lehet a hanglejtést kottával rögzíteni - emellett franciára, angolra és finnre is oktatta!

Miben látta Kodály hetvenöt évvel ezelőtt beszédünk romlásának okait?
1.Az idegen beolvadásban (e vélekedését Szekfű Gyula „A faji kérdés és a magyarság” című tanulmányára alapozta). 2. Az oktatás teljes hiányában. Mint mondta: „Végigjárhatjuk a tizenhat iskolát anélkül, hogy valaha figyelmeztetnének a hibás kiejtésre, s megmutatnák a jót. Sokan beszédhibával mennek végig az életen, holott fiatalkorukban könnyen leszokhattak volna róla.” 3. Az előzőből következően: „a fórumot ellepik a rosszul beszélők. Tehetik, mert elhalványul az érzék, nincs kritika, nincs kötelező irodalmi kiejtés. A jól beszélők sokan félreálltak, nem kis részben a pár évtizede dühöngő kontraszelekció miatt”. 4. Az idegen nyelvek térhódításában: „Mindenki, aki kénytelen foglalkozásánál vagy körülményeinél fogva idegen nyelveken olvasni és beszélni, naponta érzi, hogy nemcsak magyar nyelvérzékét, hanem kiejtését is veszélyezteti. … Mennél gyakrabban és sikeresebben állítjuk át beszélő szerveinket idegen nyelvre, annál több kárát vallja magyar kiejtésünk”. 5. A rengeteg idegenről fordított zenés színműben, operettben, kabaréban: „Az ezekben lépten-nyomon ott éktelenkedő hamis hangsúly, a nyelv természetes dallamával ellenkező dallamvonal bizonyos idő alatt kikezdi a legjobb magyar nyelvérzéket is…”
E tényezők mellett még sok egyébre (szószék, színház, gramofon, rádió) hivatkozik, melyek eredménye az a semleges, ízetlen és színtelen magyar kiejtés, mely művelt középosztályunkat jellemezte - akkor.

Első megállapítása, ami az idegen beolvadásra vonatkozik ma már kevésbé érzékelhető, a többi azonban most is helytálló, érvényes. Kodály utóbbi felsorolása (szószék, színház, gramofon, rádió) ma tovább bővíthető a filmmel, a televízióval, a videóval, a CD-vel, a musical és a pop-rock különböző műfajaival.

Kodály nyomán - a hivatkozott okok közül - most csupán az oktatás hiányával foglalkozunk, rövid helyzetelemzést is adva.
Valaha minden iskolatípusban tanítottak beszédet Magyarországon! A középkorban a septem artes liberales (hét szabad művészet) egyik alaptárgya volt a retorika, később is valamennyi protestáns és katolikus iskola művelte, déd- és nagyszüleink elemi iskolai bizonyítványai pedig azt tanúsítják, hogy számukra még kötelező tantárgy volt a Beszéd- és értelemgyakorlatok.
„A szó veszélyes fegyver, s van, aki fegyvertelen” – szól egy régi Illés-szám refrénje. Manapság bizony nagyon sok fegyvertelen ember van minálunk, pedig ebben a kommunikációra „kihegyezett” világban égetően szükségünk volna rá - elsősorban is a helyes és magyaros verbális kommunikációra. Mióta édesanyánktól elsajátítottuk a beszéd alapjait, azóta bizony nem tanuljuk, járatlanok vagyunk használatában, ezért a gyakorlott szóforgatók – fiatalos szóhasználattal élve - könnyen megvezethetnek bennünket!  Ma mindössze két felsőfokú intézménytípusban tanítanak hivatásszerűen beszédet: a hittudományi egyetemeken (már ott sem mindenütt!) meg a Színművészeti Egyetem színész fő-tanszakán. Sehol másutt! Bár, ha Kodály tanár úr feltámadna, még e helyeken is jócskán találna kifogásolni valót…
Tanár szakos hallgatók, leendő jogászok, köztisztviselők, szociális munkások stb. nem részesülnek ilyen kötelező képzésben! Tanító-és óvodapedagógus-képző főiskolákon is csak egy fokkal jobb a helyzet! Itt, beszédművelés címszó alatt, általában egy félévig, heti két órában tanítják, de ez is inkább elméleti oktatás, gyakorlatra már alig, egyéni foglalkozásra-foglalkoztatásra pedig szinte egyáltalán nem jut idő. Gyakran nyelvhelyességi stúdiumokkal helyettesítik a tanárok. Hogy miért? Mert ők sem tanulták – hát honnan tudnák!?
Menjünk egy szinttel lejjebb! Középiskoláinkban a legújabb rendelkezések szerint már be lehetne vezetni a retorika tanítását. De kik tanítják, kik tanítsák?  „Retorikát taníthat minden olyan középiskolai tanár, aki egy, e célra szervezett tanfolyamot sikeresen elvégzett.” Ilyen tanfolyammal még nem találkoztam, ilyen tanfolyam meghirdetését, követelményrendszerét, óra-és vizsgatervét még nem láttam - bár, az is lehet, hogy csupán figyelmetlen, vagy végzetesen tájékozatlan vagyok.
Ennyit a magyar beszédtanítás helyzetéről, ma. Még lejjebb nem mennék…

Most, amikor Kodály Zoltán születésének 135. évfordulójára emlékezünk, szomorúan állapíthatjuk meg, hogy beszédbéli állapotunk rosszabb, mint hetvenöt évvel ezelőtt volt. Sok-sok szakszerű javaslata - már akkor is, nem különben az elmúlt évtizedekben - süket fülekre talált.
Mit tettek, mit tesznek ma az általa akkor megszólítottak: A Magyar Tudományos Akadémia, a közoktatásügyi, a honvédelmi miniszter, egyetemeink, főiskoláink, egyházaink s a rádió?

A fentiekből nem nehéz kihámozni…

(Megjelent a Polgár Portálon 2012. december 14-én)

Megtekintések: 412

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt lorincz Istvan December 16, 2012, 3:01pm

Drága édesanyám Karászi Ilona, aki annak idején a debreceni Dóczi tanítóképzőben végzett megismerhette, illetve hallgathatta Kodály Zoltánt, aki meglátogatta a Kollégiumot, áldja az Úr szép emléküket, hisz már ő is eltávozott az élők sorából Lőrincz István református lelkipásztor Marosvásárhelyről

Hozzászólt Budai Mihály December 16, 2012, 2:45pm

Kodály Zoltánról van egy kedves emlékem. 1960 szeptemberében kezdtem meg tanulmányaimat Pécsen a Zipernovszky Károly Gépipari Technikumban. Szüleim szegények voltak, ezért én is nagyon szerény körülmények között éltem. Szabadidőm nagy részét vagy túrázással töltöttem a Mecsekben, vagy a jó értelemben kószáltam kószáltam a városban,mert erre korábban nem volt lehetőségem, ugyanis falun Sükös-

dön nőttem fel. Egy alkalommal a Széchenyi téren sétáltam a Mecsek irányába és jött velem szembe egy

szakállas idősebb úr és egy csinos fiatal nő. Amikor már egész közel voltunk, akkor ismertem fel, hogy Kodály Zoltán volt és én már akkor is tudtam, hogy nagyon fiatal és szép felesége van. Tudom, hogy ez má-

sok szemében nem számít egy nagy dolognak, de engem büszkeséggel tölt el, hogy egy olyan nagyságot, mint Kodály Zoltán élőben láthattam. a mai eszemmel gondolkodva, oda kellett volna mennem, tisztelettel bemutatkoznom és biztos vagyok benne, hogy nem tagadott volna meg egy meleg kézfogást. Emlékét szeretettel megőrzöm. Tisztelettel: vitéz Budai Mihály

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek