Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Kering az atyafi az utazási vásáron. Így, tavasszal, kedves időtöltése ez, tervezni a nyarat, gusztálni a kínálatot, összevetni a tavalyival, mérlegelni, szóba elegyedni ismerősökkel...

Nagyon rég kezdte a külföldjárást, kényszerűségből, még gyermekkorában: nyaranta pár hetet Erdélyben tölthetett a nagyszülőknél. Később, már diákként a Felvidéket járta, s '75-ben eljutott végre a Lajtán túlra is, ötvendolláros utazási keretét huszonöt napra szépen elosztva, Ausztrián át egészen Rómáig, s láthatta mindazt, amiről addig csak könyvekben olvasott. Többnyire egyedül utazott, majd már "szervezetten". Utóbb Hellász kék ege alá vágyott, s nemrég végre ez is megadatott!

Már harmadsor múlatta az időt ugyanott, egy kedves kis halászfaluban, szemben az Athosszal, élvezve a mediterrán táj derűjét, nyugalmát. A tengerparti estében hol egy olasz társaság bel cantója szólt, hol meg osztrák nyugdíjasok Lehár-dala szállt, s a sétányon, éppen napnyugtakor, mindig megjelent egy skót úr, kockás szoknyában - elébb akkurátusan összeszerelte dudáját, majd néhány szép dallal örvendeztette meg az alkalmi publikumot. És akkor... megjöttek a mieink! Egy autóbusznyi középkorú, jól öltözött, láthatóan összeszokott társaság. Már első este letették a garast. Felhajtva az otthonról hozott aranytartalékot rázendítettek, amolyan kocsmai mesterdalnokok stílusban, ki tudja jobban túlordítani a másikat, azonnal elfojtva így minden egyéb hangbéli megnyilvánulást. Ahol a magyar dal lecsapott, megszűnt az élet: az olaszok visszavonultak teraszaikról,  a skót úr zavarában továbbsétált, sógorék - reménytelennek látva a helyzetet - inkább táncolni mentek. Második este már tematikus műsorral állt elő a sakálvokál: Mint a mókus fenn a fánt meg az amúri partizánok dalát énekelték, végül egymást túlüvöltve szólt a bunkócska, teli tüdővel, a végén hosszan kitartva: "segíííííts most!" Dagadt ám a büszkeségtől minden magyar kebel...

Kering atyánkfia az utazási nagyvásárban, kerülve a szokott iroda standját, s úgy határoz, idén inkább észak felé tájékozódik. Wittenberg és Heidelberg - már csak egykori stúdiumai miatt is - éppen kedve szerinti lenne, mikor megáll mellette pár tavalyi ismerős: Németbe, Németbe?

Irány Erdély, sóhajt atyánkfia, kezdjük az egészet elölről!

 

 

 

 

 

 

 

 

A képek a szerző felvételei (Fent: Görög tengerpart, lent: Királyhágó)

Megtekintések: 89

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 16, 2011, 10:41am

Kedves Magdi!

Köszönöm a leveledet. A színvonalas oktatáshoz elsősorban pénz kellene. (Sorolhatnánk a gazdaságilag virágzó országokat, ahol a sikert az oktatás felkarolásával alapozták meg.)

A lelkesedés és elhivatottság szép dolgok, de hamar ki lehet égni támogatás híján. Az összefogásra így is látni nagyon szép példákat, olyanokat amit leírtál, de kizárólag erre nem építhet egy társadalom. Azt hiszem, mégis csak az államnak kellene megtenni az első lépéseket ezügyben, akkor biztosan megszaporodna az önkéntes segítők száma is. Az összefogó, szervező erőhöz mindig szívesen csatlakoznak az emberek.

Elgondolkodtató, amit az egyházak szerepéről írtál. Valóban így van, de ezekhez az értékes programokhoz elsősorban a vallásukat gyakorló családok fognak csatlakozni. A többiek kimaradnak. Nem dacból, hanem mert nem kapták meg gyermekkorukban a kellő nevelést - mint ahogy én sem. Éppen ezen a ponton jelentkezik a hiányérzetem: nem látom, hogy az egyházak megpróbálnák megszólítani, visszaterelgetni a leszakadókat. Egy megszakadt és évtizedek óta csak sorvadó kapcsolatot kellene sokkal határozottabb módszerekkel kezelni és újraépíteni. Lehet, hogy ők is tanácstalanok a hogyant illetően...

Üdvözlettel: Zsuzsa

Hozzászólt Ozsváth Sándor Április 15, 2011, 12:23pm

Kedves Magdi! Valóban, az egyházak is sokkal többet tehetnének! E téren a határon túliak eddigi tevékenysége példamutatóbb - a hazaiak bizony tanulhatnának tőlük! Már a 70-es években felfigyeltem sok erdélyi és felvidéki plébánosra, lelkészre, némelyikkel barátságba is kerültem (áldott emlékű Venczel Lajos gyergyói esperes-plébánossal pl. sokat dolgoztunk együtt!). Legutóbb éppen a Partiumban járva s fiatal lelkészekkel találkozva gondoltam arra, hogy elkelne közülük jó néhány idehaza is...

Hozzászólt Boros Magdolna Április 14, 2011, 12:27pm

Kedves Zsuzsa!

Mindenben egyetértek Veled! Az oktatásügy mindig is állami feladat volt,és az is marad sok más feladattal együtt (pl.egészségügy stb ).A tanterv törvény. De nem mindegy, hogy milyen oktatási és nevelési feladatokat ír elő kötelező jelleggel a pedagógus számára. Nekem pl  hazugságot tanított az iskola,és rossz irányba nevelt,amikor azt tanította velem 1956-ról,hogy az ellenforradalom volt.Tehát nem mindegy, hogy milyen lesz az új tanterv.

Az oktatásügy pénz kérdése is.amit szintén az államnak kell biztosítania.Az utóbbi pár évben, pénzhiányra hivatkozva, a gyerekek délutáni elfoglaltságát megszervező szakköröket,tanulószobai foglalkozásokat zömmel megszüntették.Azt tapasztalom én is,hogy egyre több gyerek marad felügyelet nélkül,unatkozik délután, hétvégén, szünidőben. Ez szerintem is nagyon veszélyes!

Itt lenne szükség,egy kicsit nagyobb társadalmi összefogásra! Láttam példát arra, hogy egyházak nyári szünetben délutáni programokat szerveznek gyerekek számára.Egyre több település alakít ki csereüdültetési lehetőséget erdélyi településekkel.Láttam példát arra, hogy bábszínházba ment a család, és elvitte magával a gyerek barátait is.Talán csökkenteni lehetne a kallódó,unatkozó gyerekek számát.És ez nem is annyira pénz, inkább hozzáállás kérdése

Üdvözlettel: Magdi

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 14, 2011, 11:19am

Bizony, nagy szükség volna arra a hivatalos "hátszélre", mert a családok egyre kevésbé tudnak megfelelni a feladatuknak. Sőt, megkockáztatom, hogy az iskola sem mindig áll a helyzet magaslatán... A fiatalok nevelése egyre inkább a média hatáskörébe csúszik - valóságshow, internetes fórumok stb. - az ellenőrizhetetlen és kártékony hatást még felmérni is nehéz.

Sietek megjegyezni, se a tévét, se az internetet nem tartom ördögtől valónak! Sőt...

Ha valaki emlékszik még, a 70-es, 80-as évek táján az iskolatévé műsorához kellett igazítani egyes tanórákat! Rengeteg gyermek- és ifjúsági műsorra, tévéfilmre emlékszem... Ismeretterjesztő csatornák most is vannak szép számmal, csak rá kell találni. Az internet nélkül pedig már el se lehet képzelni a mindennapi életünket. Arról van szó, hogy minden technikai találmányt meg lehet tölteni jó vagy rossz tartalommal. Lehet jóra is, meg rosszra is használni. Úgy gondolom, nagy lehetőséget engedünk ki a kezünkből, ha ezt figyelmen kívül hagyjuk.

Természetes, hogy minden jó szándékú embernek helyt kellene állni abban a szűkebb vagy tágabb világban, amire hatni tud, de azért Klebelsberg Kunó szellemisége is feltámadhatna már segítő "hátszélként"! Nagyon várok valami hasonló lépést az arra illetékesektől!

Hozzászólt Ozsváth Sándor Április 14, 2011, 7:41am

Kedves Erzsébet! Én természetesen mindent megteszek a magam részéről. Ezért írok cikkeket e tárgyban, ezért vezetek magyarságismereti szemináriumokat, ezért tartok előadásokat szerte a Kárpáthazában. Sokan tesszük így, de nem elegen, s bizony nagyon kellene az a hivatalos "hátszél"!  E felgyorsult időben 2-3 generáció igen soknak tűnik...

 

Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet Április 13, 2011, 10:16pm

A remény utoljára hal meg( kell meghalnia) életünkben, éltet és kitartásra ösztökél. A székelyek is

Csaba királyfiban bíznak és remélnek. Ha nem sikerül nekünk, majd sikerül gyermekeinknek vagy

unokáinknak vagy az annak unokáinak. Mert végül is mennyi idő alatt alakult ki?-

A visszafelé út ha nem is ugyanannyi, de feleannyi vagy annál kevesebb, de mindenképp 2-3 generáció.

Addig pedig harcolni kell, ki hogy tud. És nem csak "fentről" várni a megoldást.Az csupán rásegítés.

Ha azt a szekeret mi is nem fogjuk tolni, bizony döcögni fog vagy nem fog menni.

 

Hozzászólt Kozák László Április 13, 2011, 1:22am
Köszönöm István, úgy látszik, hogy müködik...
Hozzászólt Miklos Stefan (István) Április 12, 2011, 11:04pm
Kedves Kozák László ami a veszöt illeti,van egy megoldás ,probáld meg egyszer a kérdöjel melleti vesszöt megnyomni,és utánna a kivánt betüt,fog müködni mert nekem is elyen a tesztaturám,pl ha áz a-bol akarok á-t csinálni egyszer a veszöt nyomom meg utána meg az a-t és á lesz belölle,csk nem lehet kihangsujozni a rövid vagy hosszú ö-t.Üdv istván.
Hozzászólt zachari ilona Április 12, 2011, 9:15pm

    tetszik az iras jo a stilus,csak igy tovabb udv z.ilona

 

Hozzászólt Miklos Stefan (István) Április 12, 2011, 8:10pm
Szép leirás volt,kivánok sok sikert ,és egészséget.Ami azt illeti olyanok vagyunk amilyennek szüllettünk,és ugy viselkedünk amilyen nevelést kaptunk.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek