Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

A csodafa

Karácsony volt. Kanadában élő bátyámmal beszélgettem skype-on.
– Jól vagyunk, hál’ Istennek – mondta –, nem teszünk senkinek semmi rosszat, és jót is már egyre kevesebbet. Amíg hasznossá tehettük magunkat, akár a munkahelyen, akár a családban, addig nem gondoltunk arra, hogy minden nap elmúlásával szépen, csendben közeledünk a számadás pillanatához. Aztán egy szép napon mindnyájan úgy végezzük, mint a házunk előtti nyírfa...
– Mi történt a nyírfával? – csaptam le befejezetlen mondatára.
– Hát, tudod, ki kell vágni...
És elkezdte a nyírfa szomorú történetét.
– Húsz évvel ezelőtt ültettük ezt a nyírfát a házunk elé, hogy ha nagyra nő, kitöltse a két fenyőfa közt tátongó üres helyet. Nagy gonddal öntözgettük, vigyáztunk rá csemete korában, míg erőre kapott. Napról napra figyeltük, mint nő a mi nyírfánk. Látása öröm volt szívünknek, alatta sokszor megpihentünk a kispadon az elmúlt esztendőkben. Jó fa volt, hűséges. Egyre magasodó koronája, amely túlnőtt a szomszédos fenyőfákon is, számos madárseregnek nyújtott szállást, amelyek hálából, reggelente buzgón dicsérték a felkelő napot.
Azt mondják, a nyír az égben gyökerező, és a Föld felé növekvő világfa, amely összeköti a való világot a túlvilággal. Népmeséinkben ő az égig érő fa. Valamikor őseink mágikus gyógyító célra használták. Véget nem érő a nyírfa csodatévő ereje. Azért nevezik csodafának. Sajnos, annyi szép együtt töltött év után a mi csodafánkat ki kell vágni!
– Én úgy tudom, a nyírfák hosszú életűek. Mégis miért kell kivágni? – kezdtem egyre türelmetlenebbül várni a történet végét.
– Eddig nem volt vele semmi baj. Máskor, ha barkáit elhullatta, könnyen takarítottunk utána, de az idén furcsán tette mindezt. A barkák nem fürtökben hullottak le róla, hanem elporladtak, és utána, mint a fűrészpor szállingóztak alá, nagy szemetet hagyva maguk után. Időnap előtt kiöregedett volna, vagy betegség támadta meg, vagy a talajból már nem kapja meg a számára fontos elemeket? Sokat hánytuk-vetettük sorsát a családdal, míg végül úgy döntöttünk, hogy kivágjuk.
– Nagyon sajnálom, hogy az élete teljében levő fát a halálnak szánta a sors. Azt olvastam, hogy az ősi hiedelem szerint a nyír a tisztaság és a fiatalság, a szerelem és a házasélet kezdetének meg végének a jelképe. Gondoljátok meg, hátha segíthettek még rajta –, fűztem hozzá a magam gondolatait a bátyám elbeszéléséhez, és elbúcsúztam.
Eltelt néhány nap, és egy este újra megszólalt számítógépem skype-ra hívó hangja.
– Boldog új évet kívánok az otthoniaknak! – töltötte be bátyám jólismert hangja a szoba minden terét. Meg se várta, hogy viszont kívánjam újévi jókívánságát, már folytatta is:
– Örömmel közlöm, hogy szakemberrel megtárgyaltuk kedvenc nyírfánk helyzetét, és új döntést hoztunk. Nem vágjuk ki, hanem megpróbáljuk orvosolni a bajt, ami megtámadta!
– Hát ennek nagyon örülök! Ez igazán kedves hír számomra így az év kezdetén! – válaszoltam, majd unokáiról kérdeztem, akikről mindig túláradó szeretettel mesélt.
– Jól vannak, nőnek, és okosodnak! Ezek a fényképek az ősszel készültek! – mondta lelkesen, és átküldött egy képet, amelyen a két ikerkislány szeretettel ölelte át egy nyírfa fehér törzsét. Néztem a képet, és éreztem, hogy egy gondolat hidat sző a világ két, egymástól távol levő, pontja között.

Megtekintések: 492

Tetszik

41 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Csuták János Március 5, 2014, 10:37am: Lám, néha a halál ellen is van orvosság! Csak akarni kell.

Hozzászólt Stefan Zeibel Március 5, 2014, 9:24am: Nagy tgazság van ebben a történetben nálunk Erdélyben Pünkösdkor a legények nyirf+at tettek a lányos házhoz (tehát az öregek ismerték a jelentöségét ennek a fának).Szép történet (csak az öregektöl maradt hátra az a mondás,hogy aki életében nem ültet egy fát az nem ember.

Hozzászólt Csipkes Agnes Március 4, 2014, 9:31pm: Nagyon szep kis tortenet,errol eszembe jut eggyik kedvenc mesemondonk aki a gyermekeknek irt eggyik kis verseben igy ir ;Ne bantsd a fat ,mert o is erez, Szep gyongen nyulj a levelehez, Agat ne tord,lombjat ne tepjed, Ne bantsd a fat,mert o is erez.

Hozzászólt Fejősné Bakonyi Katalin Március 4, 2014, 9:18pm: Nagyon aranyos kis történet,hát bizony én is ezt tudom a nyírfáról. Én nagyon szeretem a fákat, mert bennük is élet van. A fát ha át öleled meg gyógyít, szeretetre vágyi mint mi emberek. Nagyon tetszett köszönöm.

Hozzászólt Lengyel József Március 4, 2014, 5:54pm: Az életnek győzni kell!Nagyon szép optimista történet,gratulálok!

Hozzászólt Gyuricza Anikó Március 4, 2014, 2:16pm: Nahát, ezt bárhol olvasom, mindenütt jó írás. :)

Hozzászólt Beke Ernő Március 4, 2014, 12:42pm: Mindég, van valami megoldás, a gondok orvoslására, csak körül kell nézni.Tanulságos, szép írás. Köszönöm, hogy olvashattam.

Hozzászólt Mária Hendrik Március 4, 2014, 12:19pm: Köszönöm, ennyivel is gazdagabb lettem.

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Március 4, 2014, 9:36am: Ezután már más szemmel fogok ránézni a Mi udvarunkon levő nyírfára. Tetszett!