Szólj hozzá !

Hozzászólt Bálint Mária Augusztus 2, 2011, 1:41pm

Hát ez az! A bolognai program csakis a formára vonatkozott, a tartalmat nem szabta meg nekünk senki. Ha jól figyeltem, ez a tartalmi reform a mai napig nem ment végbe. Úgy nem lehet, hogy a régit vesszük alapul. Egy üres papírral kell leülnie az asztal elé egy bizottságnak, s megalkotnia a jót.   Erre senki se mer vállalkozni, mert aki meg nem képes ilyesmire, az folyton fennhangon kritizál.  Néhányan ugyan ontják magukból a könyveket, de az is inkább a szerzők élelmes pénzszerzését szolgálja, mint az ügyet.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 25, 2011, 9:19am

Talán úgy, mint a '20-as években, Klebelsberg Kunó idejében: Legyen az oktatás nemzetstratégiai ágazat! S a pedagógus (a görög eredetiben is: művelt rabszolga:-)! )  a "nemzet napszámosa" helyett talán a nemzet egyik legmegbecsültebb tagja lehet. Az uniós modell nem nagyon lelkesít (a Bolognai program bevezetése pl. kifejezetten nagy baklövés volt), egyedül a finnországi példa megfontolandó s követendő...

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 24, 2011, 8:41pm

Lúdas Matyit is azért húzták deresre, mert igaza volt... Dehát ez nem vigasz.

Minél mélyebbre ásunk, annál elkeserítőbbnek látszik a jelen. Hogy lehet ebből kimászni?

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 24, 2011, 8:22pm

A pedegógusképzés terén elkeserítő tapasztalataim vannak nekem is. A tanítóképzőben eleinte még mi is jártunk hallgatóinkkal gyakorlótanításra, zárótanításaikat mindig megnéztük, aztán - úgy 15-18 éve - kezdett e szokás elkopni, s a gyakorlat olyan ballaszt-szerűvé vált hallgatónak-gyakorlatvezetőnek egyaránt. Az egyetemeken még ennél is rosszabb a helyzet!

Nem engedném továbbá egyetlen pedagógusképzőben sem, hogy módszertant olyanok tanítsanak, akik nem dolgoztak hosszabb ideig óvodában vagy iskolában, s akik gyereket csak akkor láttak/látnak, ha a sajátjukat oda elviszik. Ez az egyik s talán legfontosabb magyarázata annak, hogy nem felkészültek a kikerülők. Tovább is van, de nem mondom, mert a pedagógia magas tudományának művelői még deresre húznának..

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 24, 2011, 5:39pm

Délelőtt elkezdtem, de elírtam, hibásan nem hagyhattam. MOst tudom újra elmondani, hogy igen ilyen tanárokra lenne nagy szükség, aki a szakmunkás tanulóból is ki tudja hozni a lehető legtöbbet. Én ezt hiányolom leginkább, ponthatár ide vagy oda. A szelektálás az elsődleges és azután olyan szakirányú oktatás, amire a legnagyobb szükség van, jól megfizetett, felkészült pedagógusokkal, megfelelő gyakorlati képzéssel. Gondolok itt a lányom példájára, aki azt mondta : engem nem készítettek fel arra, hogy tanár lehessek, és nem is lett az, hiába végezte el az angol szakot."Bezzeg a mi időnkben", mi 3 évet gyakoroltuk az 5-ből, az óvodai nevelés csinyját-binyját, nem mondhattunk ilyet, hogy nem készítettek fel, meg is tudtuk állni a helyünket az adott területen.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 24, 2011, 11:40am

Három évig tanítottam anno egy szakmunkásképzőben is, ráadásul közismereti tárgyakat (magyar, történelem). Nem volt leányálom, de az iparisok igen hálásak voltak, ha a nyelvükön tudtam szólni hozzájuk - így aztán még irodalmi színpadot, népzenei együttest is lehetett szervezni nekik,  nem kis sikerrel... Természetesen a szakma volt számukra az első, de csak az vitte közülük "valamire", aki mással is foglalkozott (mint az említett példában), s művelte magát - többségük később le is érettségizett...

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 23, 2011, 9:15pm

Igen, most üt vissza a "nemes" szándék. Lehet, hogy fájdalmas és népszerűtlen megoldás, de ismét nagyon szigorú követelményeket kellene állítani a felvételizők elé. Kevesebbet, és csak a legjobbakat felvenni. Biztos, hogy meglódulna az igyekezet... (Ezt azok után mondom, hogy negyvenegynéhány éve én is kiestem a rostán - teljesen jogosan, mert nem értem el a kellő szintet.) A sok állástalan diplomásnak fel lehetne ajánlani az átképzést valamilyen hiányszakmára - lehet, hogy sokuk magától is ráérzett a megoldásra. Fel sem tudom sorolni, hány ismerősöm van, aki homlokegyenest más területen helyezkedett el, mint amit az egyetemen tanult. De akkor minek töltött el ott öt évet?

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 23, 2011, 5:25pm

Kedves Zsuzsanna! Tökéletesen igazad van! A félresiklás nyitányaként azt az időszakot azonosítom, amikor a Magyar Bálint-féle kulturális kormányzat igyekezett mindenkinek biztosítani az egyetemi-főiskolai továbbtanulás lehetőségét. E látszólag nemes szándék mögött az húzódott meg, hogy a hirtelen megugrott munkanélküliséget nem akarták még tovább fokozni, s évről-évre pár tízezer fiatalt - ezzel a megoldással - érettségi után az egyetemeken-főiskolákon "parkolópályán" tudtak tartani. Ez természetesen később visszaütött, de nagyon: állástalan diplomások tömege stb, stb...

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 23, 2011, 3:31pm

Kedves Sándor, sajnos az ismeretségi körömben minden példa a borúlátó véleményedet igazolja. A közel 70%-os felvételi arány tényleg sok - de vajon az élen járó 12% tudását össze lehet-e mérni a 20-30-40 év előttiekével?

Az igényesebbje - tisztelet a mindenkori kivételnek - messze elkerüli a szakmunkásképzőt. Inkább megszerzi a magasabb végzettséget - azzal még mindig lehet villanyt szerelni, házat építeni... vagy külföldön dolgozni. Csak sokba kerül az államnak.

Az egyetem, főiskola felkészülés egy életpályára. Sokan viszont időtöltésnek, szórakozásnak tekintik, hiszen olyan jó kinyújtani a gyerekkort! 8-10 év alatt - hála a jelenlegi rendszernek - talán be is fejezik a tanulmányaikat. (Azért nem szeretnék olyan orvoshoz kerülni, aki fizetősön, 12 év alatt, kettes eredménnyel diplomázott... remélem, nincs is ilyen.)

Egyetértek Boros Magdival: tényleg szükség van ennyi diplomásra? Hiszen bizonyos területeken gond az elhelyezkedés - mégis ontják őket az egyetemek.

 

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 23, 2011, 12:17pm

Ez a tendencia most..., és néhány példa mondatta ezt velem. Nem az első megjelölt helyre vették fel az illetőket hanem a 3.ra. A Te meglátásod bizton több, átfogóbb e téren.

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő >
• Lap