Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Jó munkának idő kell! – volt a szavajárása. Így aztán a határidő provizórikus tényező volt Mester úrnál, ahogyan atyánkfia falujának „mehánikusát” szólították. De e gyöngeségét elnézték neki, mert az égvilágon mindenhez értett! Igazi ezermester volt, ha kellett patkolt, vaskerítést kovácsolt, dróthálót szőtt, villanyt szerelt, vagy biciklit, motorkerékpárt javított. Teremnyi műhelyében kovácstűzhelytől esztergapadig sorjáztak a különböző rendeltetésű gépek, fúró-faragó-csiszoló kézikészülékek.

Mester urat minden rendszer megbecsülte, még Rákosi alatt is önálló ipart vihetett!  Rendszerint két-három inast tartott, kik szabadulás után aztán hosszabb-rövidebb ideig ott maradtak mellette segédnek. Az udvaron meg mindig téblábolt egy-két fiúcska, kik könnyen kaphatóak voltak amolyan „küldd ki-hívd be” feladatokra, kisebb munkákra. Gyermekként, a többiekhez hasonlóan, atyánkfiát is vonzotta a sok csillogó szerszám s a jellegzetes, mással össze nem téveszthető műhelyszag. A drótszövést szerette a legjobban, mert a hajtókerék kezelése már komoly, bizalmi munkának számított – irigyelték is érte kellőképpen a cimborák.

Mester úr fiatal korában, a nagy háború előtt, sofőr volt a bárónál. Alkalmi mesedélutánjainak rendszeres műsorszáma volt az ottani élet megidézése. Akkor igazi úr volt, emlegette, fölötte állt még a belső cselédségnek is (itt, mondanivalóját aláhúzandó, mindig magasra emelte busa szemöldökét), a személyzet tisztelettel bánt vele, s gyakran cicázott a két szobalánnyal, olykor egyszerre ölelgetve őket – a finom bőrkesztyű ilyenkor azért lekerült a kezéről… Hitték is meg nem is a fiatalok, de az öregek szemhunyorintásából, cinkos tekintetváltásából sejteni lehetett, hogy úgy történt a dolog, ahogyan mondta (mindennek híre ment akkor is a faluban).

Házát már rég lebontották, a műhely egykori helyén most hatalmas ABC terpeszkedik. Ha gondja támad az embernek, valami javítani valója, ma bizony nem könnyű jóravaló iparost találni arrafelé sem, ezermestert meg… Csak a legidősebbek emlékeznek már a Mester úrra, de szavajárását - jó munkának idő kell – még mindenki ismeri, idézi.  Mostanság egy másikat is gyakran citálnak tőle: Mit mondott Bede? Ne törődj vele! Talán nem véletlenül.

 

                                                                                                        
          
                          

Megtekintések: 42

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bálint Mária Augusztus 2, 2011, 1:41pm
Hát ez az! A bolognai program csakis a formára vonatkozott, a tartalmat nem szabta meg nekünk senki. Ha jól figyeltem, ez a tartalmi reform a mai napig nem ment végbe. Úgy nem lehet, hogy a régit vesszük alapul. Egy üres papírral kell leülnie az asztal elé egy bizottságnak, s megalkotnia a jót.   Erre senki se mer vállalkozni, mert aki meg nem képes ilyesmire, az folyton fennhangon kritizál.  Néhányan ugyan ontják magukból a könyveket, de az is inkább a szerzők élelmes pénzszerzését szolgálja, mint az ügyet.
Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 25, 2011, 9:19am
Talán úgy, mint a '20-as években, Klebelsberg Kunó idejében: Legyen az oktatás nemzetstratégiai ágazat! S a pedagógus (a görög eredetiben is: művelt rabszolga:-)! )  a "nemzet napszámosa" helyett talán a nemzet egyik legmegbecsültebb tagja lehet. Az uniós modell nem nagyon lelkesít (a Bolognai program bevezetése pl. kifejezetten nagy baklövés volt), egyedül a finnországi példa megfontolandó s követendő...
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 24, 2011, 8:41pm

Lúdas Matyit is azért húzták deresre, mert igaza volt... Dehát ez nem vigasz.

Minél mélyebbre ásunk, annál elkeserítőbbnek látszik a jelen. Hogy lehet ebből kimászni?

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 24, 2011, 8:22pm

A pedegógusképzés terén elkeserítő tapasztalataim vannak nekem is. A tanítóképzőben eleinte még mi is jártunk hallgatóinkkal gyakorlótanításra, zárótanításaikat mindig megnéztük, aztán - úgy 15-18 éve - kezdett e szokás elkopni, s a gyakorlat olyan ballaszt-szerűvé vált hallgatónak-gyakorlatvezetőnek egyaránt. Az egyetemeken még ennél is rosszabb a helyzet!

Nem engedném továbbá egyetlen pedagógusképzőben sem, hogy módszertant olyanok tanítsanak, akik nem dolgoztak hosszabb ideig óvodában vagy iskolában, s akik gyereket csak akkor láttak/látnak, ha a sajátjukat oda elviszik. Ez az egyik s talán legfontosabb magyarázata annak, hogy nem felkészültek a kikerülők. Tovább is van, de nem mondom, mert a pedagógia magas tudományának művelői még deresre húznának..

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 24, 2011, 5:39pm
Délelőtt elkezdtem, de elírtam, hibásan nem hagyhattam. MOst tudom újra elmondani, hogy igen ilyen tanárokra lenne nagy szükség, aki a szakmunkás tanulóból is ki tudja hozni a lehető legtöbbet. Én ezt hiányolom leginkább, ponthatár ide vagy oda. A szelektálás az elsődleges és azután olyan szakirányú oktatás, amire a legnagyobb szükség van, jól megfizetett, felkészült pedagógusokkal, megfelelő gyakorlati képzéssel. Gondolok itt a lányom példájára, aki azt mondta : engem nem készítettek fel arra, hogy tanár lehessek, és nem is lett az, hiába végezte el az angol szakot."Bezzeg a mi időnkben", mi 3 évet gyakoroltuk az 5-ből, az óvodai nevelés csinyját-binyját, nem mondhattunk ilyet, hogy nem készítettek fel, meg is tudtuk állni a helyünket az adott területen.
Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 24, 2011, 11:40am
Három évig tanítottam anno egy szakmunkásképzőben is, ráadásul közismereti tárgyakat (magyar, történelem). Nem volt leányálom, de az iparisok igen hálásak voltak, ha a nyelvükön tudtam szólni hozzájuk - így aztán még irodalmi színpadot, népzenei együttest is lehetett szervezni nekik,  nem kis sikerrel... Természetesen a szakma volt számukra az első, de csak az vitte közülük "valamire", aki mással is foglalkozott (mint az említett példában), s művelte magát - többségük később le is érettségizett...
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 23, 2011, 9:15pm

Igen, most üt vissza a "nemes" szándék. Lehet, hogy fájdalmas és népszerűtlen megoldás, de ismét nagyon szigorú követelményeket kellene állítani a felvételizők elé. Kevesebbet, és csak a legjobbakat felvenni. Biztos, hogy meglódulna az igyekezet... (Ezt azok után mondom, hogy negyvenegynéhány éve én is kiestem a rostán - teljesen jogosan, mert nem értem el a kellő szintet.) A sok állástalan diplomásnak fel lehetne ajánlani az átképzést valamilyen hiányszakmára - lehet, hogy sokuk magától is ráérzett a megoldásra. Fel sem tudom sorolni, hány ismerősöm van, aki homlokegyenest más területen helyezkedett el, mint amit az egyetemen tanult. De akkor minek töltött el ott öt évet?

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 23, 2011, 5:25pm
Kedves Zsuzsanna! Tökéletesen igazad van! A félresiklás nyitányaként azt az időszakot azonosítom, amikor a Magyar Bálint-féle kulturális kormányzat igyekezett mindenkinek biztosítani az egyetemi-főiskolai továbbtanulás lehetőségét. E látszólag nemes szándék mögött az húzódott meg, hogy a hirtelen megugrott munkanélküliséget nem akarták még tovább fokozni, s évről-évre pár tízezer fiatalt - ezzel a megoldással - érettségi után az egyetemeken-főiskolákon "parkolópályán" tudtak tartani. Ez természetesen később visszaütött, de nagyon: állástalan diplomások tömege stb, stb...
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 23, 2011, 3:31pm

Kedves Sándor, sajnos az ismeretségi körömben minden példa a borúlátó véleményedet igazolja. A közel 70%-os felvételi arány tényleg sok - de vajon az élen járó 12% tudását össze lehet-e mérni a 20-30-40 év előttiekével?

Az igényesebbje - tisztelet a mindenkori kivételnek - messze elkerüli a szakmunkásképzőt. Inkább megszerzi a magasabb végzettséget - azzal még mindig lehet villanyt szerelni, házat építeni... vagy külföldön dolgozni. Csak sokba kerül az államnak.

Az egyetem, főiskola felkészülés egy életpályára. Sokan viszont időtöltésnek, szórakozásnak tekintik, hiszen olyan jó kinyújtani a gyerekkort! 8-10 év alatt - hála a jelenlegi rendszernek - talán be is fejezik a tanulmányaikat. (Azért nem szeretnék olyan orvoshoz kerülni, aki fizetősön, 12 év alatt, kettes eredménnyel diplomázott... remélem, nincs is ilyen.)

Egyetértek Boros Magdival: tényleg szükség van ennyi diplomásra? Hiszen bizonyos területeken gond az elhelyezkedés - mégis ontják őket az egyetemek.

 

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 23, 2011, 12:17pm
Ez a tendencia most..., és néhány példa mondatta ezt velem. Nem az első megjelölt helyre vették fel az illetőket hanem a 3.ra. A Te meglátásod bizton több, átfogóbb e téren.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével adományozok


átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek