Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Metakommunikáció anyanyelven

 

A gyergyószentmiklósi vasútállomáson ücsörögtem, nyári gyakorlatra utaztam vissza a fővárosba, ahol egyetemista voltam. Harmadév utáni nyáron volt ez, már egészen belejöttem a nagyvárosi életbe, alig vártam, hogy ismét ott lehessek. Türelmetlenül nézegettem az órámra, de nem sok haszonnal: vagy két napja egy rossz mozdulattal felhúzás közben kiugrattam a rugóját, így kitartóan mutatta a reggeli fél tízet.

A személyvonattal este féltizenegyre értem ide, és a gyors, amivel tovább utazhattam, csak éjjel egykor jött. Az állomáson egy-két ember lézengett. Magamfajta, társaságnak való, senki.

Gondolatban már Bukarestben jártam, a kollegáknak meséltem az apró-cseprő nyári élményeimet. Sejtem, hogy románul futott bennem a belső monológ, mert akkora már bátran, majdnem hibátlanul beszéltem a nyelvet.

-   Kisasszonkám, ha meg nem sérteném, órája van-é?

No, egy ilyen ostoba leszólítás igazán nem hiányzott!

Már megtanultam, hogy a legokosabb semmit sem felelni, így lehet a legkönnyebben lerázni az alkalmatlankodót, és már léptem volna is tovább rá sem nézve a kérdezőre, amikor visszacsengett a fülembe a körülményesen megfogalmazott kérdés a hangsúllyal együtt: jé, apám szokása így cifrázni a beszédet, ha mókázni, viccelődni akar.

- „Kisasszony, adna-e nekem egy pakk szivarat, de hitelbe?” – szokta kérdezni a kezdő eladó lányoktól, és közben ’vágott’ a szemével, jelezve, hogy ez csak játék. És ha a kislány nem értette a viccet, és rávágta, hogy „hitelbe nem árulunk” apám elkeseredve panaszkodni kezdett:

 - „No, Feri, te is jól alája mentél, hogy a széplányoknál még egy annyi hiteled sincs, ameddig a bukszádat elékotorod.”

Székely ember szokása, hogy minden mondatban, köszöntésben, kérdésben ott legyen a móka, a sziporka, ott bujkáljon a huncutság. Kell a sok ködre, hidegre egy kis kacagás is napfény helyett.

Ahogy fordultam volna el, faképnél hagyva a hívatlan beszélgetőtársat, végigszaladt rajta a szemem: félcipő, pantalló, hozzá más színű zakó, alatta szürke, házilag kötött szvetter, kihajtott inggallér, napégette, hatvan körüli arc, vidáman csillogó szemek és a szemek körül a kacagó, fehéren virító szarkalábak. De hát ez így ismerős!  Ez egy jókedvű és rendes székely ember; nem leszólítani akar, tolakodni, csak unatkozik, és ahogy a szemét látom, valami mókát forgat a fejében.

Hát akkor lássuk a medvét!

Mit is kérdezett? Hogy van-e órám?

Előkaptam a legtökéletesebb rádióbemondó hangsúlyomat, és széles mosollyal fordultam feléje:

-   Igen, bácsi, van.

-   S ha szépen megkérném, megmondaná-é, hogy mennyet mutat?

A kisördög táncra perdült bennem: a kérdés így fogalmazva éppen kérte a mókát.

Nagyon vigyázva, hogy a szemem se rebbenjen, és anélkül, hogy ránéztem volna az órámra, adtam a választ nagyon komolyan.

-   Fél tízet.

-   De a’ nem létezik - hőkölt hátra a székely bácsi.

-   Hogyne létezne! Meg is mutathatom – folytattam rezzenéstelen arccal, és odatartottam a kezem az órával, olyan mozdulattal, mintha kézcsókra nyújtottam volna.

Odahajolt, megnézte, rám pillantott csodálkozva, majd megfogta a kezem, és egészen ráhajolt az órára, hogy jobban lássa. Aztán óvatos, atyáskodó hangon, hogy meg ne sértsen, fejcsavargatások között mondta:

-   Akkor az, ejsze, nem jár jól.

-   Az sehogy sem jár. El van romolva – közöltem a lehető legtermészetesebb hangon.

-   Ej, az álgyódat, te léjánka, hogy kibabráltál velem! Melyik falusi vagy? – taszította a feje búbjára a kalapját kacagva.

Ennyi volt. Négy mondat, alig több tíz szónál, és az öreg székely pontosan megértette, hogy kivel is van dolga: nem holmi kisasszonkával, hanem rendes, falusi léjánkával.

 

Megtekintések: 144

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Cseh Tamás Február 9, 2011, 12:51pm
Köszi Dr. Úr .  Már így látatlanban is kedvelem (kedvellek).
Hozzászólt Dr. Csuták János Február 9, 2011, 11:48am

Cseh Tamás hozzászólásához (is):

SŐT.

Hozzászólt Cseh Tamás Február 9, 2011, 11:37am

A cikkről már írtam véleményt,jól esett olvasni és újra elolvasni.

A hozzászólásokhoz : "honnan jöttél ne szégyeld"

és büszke is lehetsz rá szerintem,mert vagyunk olyan emberek mint mások.SŐT .

Hozzászólt Cseh Tamás Február 9, 2011, 11:36am

Hozzászólt Becze Jolán Február 7, 2011, 10:49am

Kedves György!

Köszönöm az infót,nem is tudtam...hogy ilyen ára volt!!!!

Részvétünk Neki és a Családjának,egy igazi hős!

Édesapám is az öntődénél dolgozott,én még "kicsileánka "voltam,így nem sok mindenre emlékszek.

Hozzászólt Márkusz Uszkay Erzsébet Február 5, 2011, 1:19pm

10 éves koromtól 17 éves koromig jártam a marosvásárhelyi müvészeti iskolában, ahol számos gyergyói, s környéki iskolatársam tanult, közülük sok falusi leányka és legényke, igy alkalmam volt megismerni humorukat. Akkor még más világ volt , Magyar Autonom Tartomány, fövárosa Marosvásárhely,pezsgett a mi életünk, a Székely Népiegyüttes müsorain keresztül élvezhettük népünk kulturáját. Ez  a székely élet szép kis hazánkban, FÖvárosunkban tele vidéki gyerköcökkel, jómagam is köztük,  szívtuk magunkba a zenét, legyen az klasszikuv, vagy népi, a képzömüvészetet akár népmüvészeti, vagy modern kortárs, a úgy készültünk az életre, hogy MI azt MEGVÁLTJUK. MA talán eljött ennek az ideje, FEL ERRE mai fiatalok, bárhol tanultok a világban, mindent tegyetek magas müvészi szinten, sne feledjétek soha a székezs humort.

Hozzászólt Győrgy-Fazakas Levente Február 4, 2011, 7:16pm

1990-ben.Ide tartozik,hogy gyanus kőrülmények kőzőtt szenvedett kőzuti balesetett az a bátor férfi aki résztvett benne.

 

 

Az őntődések folyamatosan űgyeltek,hogy valaki-k nehogy levegyék.

stb-stb.

Hozzászólt Becze Jolán Február 4, 2011, 6:02pm
Igen ez így van,emlékszem,csak azt nem tudom,hogy mikor is rakták ki a GYERGYÓSZENTMIKLÓS feliratot.
Hozzászólt Győrgy-Fazakas Levente Február 4, 2011, 5:12pm

Gondolom vannak akik még emlékeznek,hogy a gyergyoszentmiklosi állomásra volt felirva magyar nyelven előszőr,hogy:

GYERGYOSZENTMIKLOS  volt is baj belőle.Demaradt a felirat

Hozzászólt MIKLOS SZILVIA Február 4, 2011, 12:04am
Edes kis tortenet...sok emlek jut errol eszembe.Szebenbe szulettem,3 eves koromtol Vasarhelyen elek de siklodinak tartom magam,barki megkerdi ,es erre buszke is vagyok,hisz szuleim mindketten ott szulettek,es emlekeimben azok a legcsodalatosabb elmenyek,amelyek ehhez a helyhez kotodnek.Az iden majusban lehetosegem lesz ujra ''hazamenni''Siklodra,es buszke vagyok,hogy egy jeles esemenyen kepviselhetem a siklodi kozosseget.Valamikor ,ha tuzrol pattant szekelymenyecskenek neveztek bosszankodtam erte,ma mar ennek hallatan jol kihuzom magam,es jo magasra feltartom a fejem...

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek