Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Atyánkfia vendégeskedik, régi, erdélyi barátai hívták meg születésnapot ülni. Mondják, rendkívüli az alkalom, mert ismét együtt a család! Német neve ellenére az ünnepelt tősgyökeres szatmári, a hetvenes évek elején nősült, s igazi lófőszékely lányt vett feleségül. Az egyetemen ismerkedtek meg Kolozsvárott, megsajnálta a bikkfanyelvű lányt, ki sehogy sem boldogult a román szakszókinccsel, fordítgatott neki, meg segített eligazodni egyben-másban, s így összemelegedtek. Még a Ceausescu-érában települtek át - ne bozgorozzák őket lépten-nyomon odahaza! - remélve, hogy itt legalább magyarok lehetnek, meg aztán fiaik még elemisták, jobban boldogulnak majd anyanyelven.

Húsz évükbe telt, míg elérték itt is az ottani szintet. Albérletből szolgálati lakásba, végül saját házba költöztek, egy szelíd lankán kis szőlő is kerekedett, komfortos présházzal, mint egykor otthon volt - ezt szánták a családi összejövetelek színhelyének.

Közben a gyerekek kirepültek, ők meg nyugdíjba mentek. Felmenőik közül már csak a feleség édesanyja él, s most ő is itt van, két hétre ráhagyva a kicsiny székely portát a jószomszédokra. Atyánkfiával együtt éppen tízen övezik a szőttesterítő asztalt.

Gyermekeik szép pályát futottak be már eddig is. Egyikőjük programozó matematikus, vállalkozó, másikuk erdész. A nagyobbik nős, két gyermek édesapja, Hollandiában élnek, Utrechtben. Felesége belgiumi francia, egy brüsszeli szakmai konferencián ismerkedtek meg, s mivel midketten jól beszélnek angolul, az lett közös nyelvük. Fiúk otthon holland iskolába jár, kitűnő tanuló, de jól bírja "anyanyelvét" is. Testvére, kései leányka, még karonülő, mamája hol angolul, hol franciául gügyög hozzá.

Az öccs szerencsét próbálni Svédországba ment, fent északon erdészkedik, de nehezen viseli a klímát, s erőst birkózik a nyelvvel - ebben anyjához hasonlít -, azért németül valahogy elboldogul, annyi ragadt rá az apjától. Végre elhozta bemutatni barátnőjét is, kinek szülei még Tito idejében települtek ki Bácskából, s mivel anyja temerini sváb lány, jól beszél németül.

Atyánkfia már alig tudja követni a nemzeti-nemzetiségi szálakat, ezért igyekszik azokra szűkíteni a kört, akikkel legalább magyarul társaloghat.

Nagyanyó eddig némán ült  főhelyen, riadtan fürkészve az egybegyűlteket, most váratlanul felsóhajt: Mint az oldott kéve...

Megtekintések: 205

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Verzár Csongor-Garabet Február 16, 2011, 9:16am
Nagyon várom ! Remélem, kitűnő lesz ! Hajrá !
Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 16, 2011, 8:48am

Nagyon köszönöm megjegyzéseiteket! Mindegyikből tanulok valamit, s legfőképpen: erőt merítek. Vasárnap új írással jelentkezem...

Sándor

Hozzászólt Verzár Csongor-Garabet Február 15, 2011, 10:55pm
Nagyon igazad van Erzsébet ! A személyes példamutatás igen fontos. A megélhetés miatt nem felejthetjük el, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk ! És ez egy olyan téma amelyről egyre többen és többet kell beszéljünk és esetleg vitázzunk is. Az én gyermekeim mind itthon keresték meg ahelyüket, megélhetésüket. Jó székely-magyar érzelmüek mind. Erre remdkivül büszke vagyok, mert nem volt hiábavaló a nevelésünk. Öcsém még 1988 ban kimenekült, Bulgárián kereszytül. ( a Szófiai magyar nagykövetségre menekültek, az akkor híres 12-k között voltak, majd Székesfehérvárra jutottak, ott telepedtek le.) De sokat jár haza. Egy időben itt doldozott Romániában-Bukarestben, majd Csíkszeredában. Most újra otthon van,a lányai mind Magyarországon vannak. Kettő férjnél, a harmadik a tavasszal érettségizik, majd jön a főiskola, K.b. Budapesten. Azt remélem ők is a jó úton haladnak !
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Február 15, 2011, 5:56pm

Kedves Erzsébet! Nagyon a szívemből szóltál! A családban kezdődik minden. A gyerekek a család mentalitását követik, és elsősorban a szülők személyes példaadásából tanulnak, jót is, rosszat is... kezdve a hétköznapi apró megnyilvánulásoktól akár a politikai állásfoglalásig. Minden szavaddal egyetértek, csak nem tudom ilyen kedves lelkesedéssel megfogalmazni!

 

Hozzászólt Kiss (Sajgo)Klara Február 15, 2011, 1:34pm
tetszik
Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 15, 2011, 11:20am
Kedves Erzsébet, most nagyon-nagyon szeretnélek megölelni!
Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet Február 15, 2011, 11:07am

Elnézést a bakiért.

Úgy kell értelmezni,hogy a második a gondolatsor eleje.

Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet Február 15, 2011, 11:04am

szeretetének. Ez annyit is jelent hogy minden gondolatommal, lélegzetvétellel,

tettemmel ezt sugalmazom a gyerekem felé. A gyereknevelés elsősorban tettek

kérdése, példamutatásé. Pl. ha a tiszteletről van szó, akkor a gyerekem nem azt

fogja nézni, hogy mit mondok róla, hanem azt hogy én hogy beszélek a szomszédról,

a rossz gyerekről stb.

Nemzetközi példák: például a kurdoknak országuk sincs, pedig többen vannak mint mi.

A norvégok csak 4 millióan vannak nagyobb területen , a szlovénok még kevesebben

vannak, ők is ezen a gondolatokon át kellett rágják magukat.

Harmadszor, a közösségbe tömörülés csak előnyös lehet, erősítheti a hitet, megadja

az együttlét örömét.

Ahogy az sem véletlen hogy ez az oldal létrejött és ilyen sokan csatlakoztak hozzá.

Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet Február 15, 2011, 11:01am

Mint egy lavina, úgy indított el egy gondolatmenetet a blog írója.

Köszönöm Sándor.

Remélem igazam lesz.

Igazad van János a fiatalok nevelését illetően.

Csakhogy nem állunk meg féligazságnál.

Feltesszük azt a kérdést: hogy mi a teendő most már,

ha felismertük ezt az igazságot?

Azt mondják hogy az ok felismerése, már fél gyógyulás,

mert tudom mit kell eltávolítani.

Leírom hogy én hogyan látom.

Először is pesszimistán nem lehet harcolni!!!- hogy úgy sem fog sikerülni.

Másodszor:Mi rajtunk múlik. Hogy mennyire akarjuk ezt???

A politika csak besegíthet.

Az iskolába a fiatalok hazafias nevelése, felgyorsíthatná. Nagyon jól jönne.

De egyedül csak ez, nem fogja megoldani.

Mindenki teszi a maga dolgát, ahogy eddig is, a saját megélhetőségét nézi,

de más előjellel. Még a mesében is a legkisebb gyerek győz. Vajon neki mert

volna menni, ha tudja, hogy esélye sincs?

Nem hiszem. Tehát hit is kell hozzá.

A székelyeknél is Csaba királyfi segít.

Majd sikerülni fog az unokáimnak, vagy az ő unokáinak...

Mindenkinek a lelkében mélyen ott kell lennie a hazaszeretetnek, a szülőföld

Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 15, 2011, 10:09am
Kedves Zsuzsa! Ez még az én történetemnél is szomorúbb, amolyan"keserédes" fintora életünknek. Köszönöm!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével adományozok


átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek