Szólj hozzá !

Hozzászólt Nagy Magdolna Február 19, 2011, 7:52pm

Ez nagyon jó hír, köszönjük, hogy elénk teregetted, azt hiszem ezzel a szóval fejezte ki Wass Albert is a most olvasott könyvében a hírvivést. Lapozgatok, de nem jegyeztem fel, meg,....nem vagyok biztos, azért nem tettem idézőjelbe.

A tv-ben is most hallottam, persze csak a Dunán folyt erről a hírfolyam.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 19, 2011, 6:21pm

Kedves Katalin! Egyre bizakodóbb vagyok, mert mostanában már sok olyan gyerekkel s fiatallal találkozom, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Tegnap s ma a 25 órás Wass Albert felolvasáson szinte-szinte több volt a fiatal, mint a közép- vagy időskorú. Van hát remény a Kárpáthazában!

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Február 19, 2011, 4:53pm

Azt hiszem, Erzsike sokunk szívéből szólt, ez így van jól, vagyis így lenne jó. Azt gondolom, mi, akik ezen az oldalon így megtaláltuk egymást, teszünk is érte, hogy így legyen.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 18, 2011, 5:02pm

Kedves Zsuzsa!

Közben megtaláltam felvételeimet a holtmarosi ünnepségről, arról a kisfiúról, kiről megemlékeztem, s a meggyalázott kőről is (W.A. kedvenc vadászhelyéről), mit nemzeti zászlónkkal takartunk le.

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Február 18, 2011, 2:26pm

Kedves Sándor! Igazán örülök, hogy személyedben sorstársra találtam. Eddig azt hittem, egyedül vagyok.

Üdvözlettel: Zsuzsa

Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 18, 2011, 6:38am

b tájait. Diákként, majd fiatal felnőttként már tudatosan kerestem fel mindazt, mit Erdélyből látni s ismerni kell. Ha jól összeszámolom a heteket, hónapokat, mit ott töltöttem, tán kiadja a három évet is!)

Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 18, 2011, 6:32am

Kedves Zsuzsanna!

Arra azért roppant büszke vagyok, hogy itt,  Debrecenben, a Nagyerdő legszebb részén állítottuk fel az első egész alakos Wass Albert szobrot.

A Debrecenhez tartozó Pallagon járt Gazdasági Akadémiára, itt szerzett gazdász-oklevelet. Éppen ma a koszorúzzuk meg emléktábláját, szobrát s tartunk emlékműsort a művelődési központban.

(Sorsunkban van valami közös! Az én szüleim a "zöld határon" jöttek át Magyarországra. Apám '47-ben, menekülve, mivel a katonaság és az amerikai fogság után hazatérve a románok is besorozták - abból aztán végképp nem kért -,  édesanyám meg '48-ban. Összeházasodtak, s én már itt születtem - én vagyok a családban az első magyar állampolgár, szüleim meg utánam kapták meg 1950-ben, családegyesítés címen.

Nagyszüleimet '55-ben láttam először, karácsonyra jöttek át, akkor kaptak először útlevelet. A következő nyáron már mi is mehettünk, de apám nagyon félt, mert odaát katonaszökevénynek számított. Pesten, a nagykövetségen derítették ki, hogy nyugodtan mehet, mert már elévült az ügy... 1956-tól aztán minden nyáron 2-3 hetet nagyszüleimnél töltöttünk. Több tanító is volt a családban, kik sok kirándulást szerveztek kis tanítványaiknak, s velük már gyermekként bejárhattam Erdély legszeb

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Február 17, 2011, 9:07pm

Kedves Sándor!

Wass Albertről egészen az utóbbi évekig nem tudtunk semmit Magyarországon. Agyonhallgatták, és sajnos, máig nagy adósai vagyunk. Állítom, hogy még a legfelsőbb szinten is volna tennivaló az ügy érdekében. Sőt... inkább ott... Mert nagyon sokan olvassák és szeretik, de a politika késésben van ... Felháborító, hogy egy ilyen embert még halálában is meg lehet gyalázni. Ideje volna végre helyére tenni a dolgokat. 

Annak viszont nagyon örülök, hogy meseügyben nyitott kapukat döngetek, de ez legyen a legkisebb baj...

(Magamról annyit szeretnék elmondani, hogy a szüleim mindketten erdélyiek, még a háború előtt/alatt?kerültek Magyarországra, itt találkoztak, én Budapesten születtem. Abban a légkörben nőttem fel, amikor Erdélyről nem volt szabad beszélni. Nem létezett, kitörölték az emberek tudatából, ment a máig ható agymosás minden szinten. Az osztálytársaim azt mondták, hogy akinek Romániában él a nagymamája az román. Három-négy évente, meghívólevélre kaptunk egyszeri alkalomra szóló útlevelet - az 50-es évekről beszélek. A székelyföldi nagyszüleimet kétszer láttam életemben. Messzebb laktak, mint Amerika. Ilyen körülmények között a családi kapcsolatok előbb-utóbb elsorvadnak, most próbálom - jó negyven év szünet után pótolni, amit lehet. 33-an vagyunk unokatestvérek, a családfát már közös munkával készítettük el...)

Üdvözlettel: Zsuzsa

Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 17, 2011, 7:54pm

Természetesen pontosan tudom, hogy mikor született Wass Albert, s hogy születésnapja januárban van, de a megemlékezést és azt a bizonyos egész napos felolvasást a rendezőknek csak mostanra sikerült megszervezni... Bocsánat, ha félreérthető voltam.

Koppányi Zsuzsának : Nagyon megható élményben volt részem három évvel ezelőtt! A Szalárd völgyében, Ratosnyától nem messze emléktáblát akartunk állítani Wass Albertnek kedvenc vadászhelyén, de az utolsó pillanatban a román hatóságok betiltották az ünnepséget s a szabadtéri ökumenikus szertartást - így került a megemlékezés Holtmarosra, a református templomba. Ide jött el Balatonfüredről(!) az a 10 éves kisfiú is, rábeszélve szüleit az útra, aki Wass Albert meséin nőtt fel, s mindenképp le akarta róni tiszteletét kedves írója szobránál. Virágot is hozott, meg valami kis emléket...  Az emléktáblát meggyalázták, helytelen magyarsággal obszcén szöveget írtak rá (lefotóztam, tehát dokumentálva van!), a magyar hivatalosság - élén a sajtóval - pedig mélyen hallgatott. Történt mindez akkor, mikor egy Buda-környéki kis szlovák önkormányzat irodaügyét Brüsszelig kiabálták...

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Február 17, 2011, 3:03pm

Nem akarnék nagyon eltérni az eredeti témától, de talán kevesen tudják, hogy Wass Albert nagyon szép meséket, mondákat írt. Egy magyar könyvkiadó az Amerikai Szépmíves Czéh 1972-es kiadása alapján frissítette fel - gyönyörű illusztrációkkal. Még mindig van belőle a könyvesboltokban. Ez az, amit minden magyar kisgyereknek a kezébe kellene adni (vagy elolvasni nekik)!

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• 4
• …
• 7
• Következő >
• Lap