Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Ön nyert!

Két napja szakadt az eső, reggel már fejfájással ébredt. A hétfő reggelek rutinjával megadóan tűrte a két gyermek nyafogását. Lánya ordítva követelte nyári szandálját harisnya bugyival (adj uram észt az óvodásoknak), felesége meg kiosztott egy soron kívüli pofont a fiúnak, mert elsunnyogta a tegnapi verstanulást. Kapkodva magába döntötte a tűzforró kávét, majd kettesével véve a lépcsőket leszáguldott és éppen időben ért a megállóba ahhoz, hogy még lássa a távozó busz halványuló fényeit. Dühe lassan szomorúságba ment át, és egészen kicsire összehúzva magát esernyője alatt csüggedten nézte a pocsolyák felszínén ugráló fényeket. A szemközti padon ismerős hajléktalan emelgette felé félig telt palackját és mosolygott. Undorodva viszonozta az üdvözlést, majd elfordult. Közben elállt az eső, ám hirtelen támadt szél kavarta fel a kis tér ázott szemetét. Tökmagos zacskó hengergett felé, majd egy félig ázott papírt csapott nadrágjára a szél. Bosszankodva mozgatta lábát, ám a cetli a nedves papírok makacsságával tapadt a ruhájára. Határozott mozdulattal hajolt le utána. A tenyérnyi, kissé ázott papíron két szó virított, ÖN NYERT! Ebben a pillanatban a fékező busz sóhajára eszmélt és a papírt szórakozottan a zsebébe gyűrte.                                                                               Késő este volt már, mikor a gondosan fotelre fektetett nadrágjában kotorászva előhúzta a papírt.   ÖN NYERT, harsogták a jellegzetes formájú betűk és hirtelen aritmiája lett. Torka bedagadt, alig kapott levegőt, halántékán kicsiny szellem újjak doboltak vad indulót. Atyaúristen, nyertem, dübörögtek benne a szavak. Nyertem, zsibogta a szíve, nyertem, égtek a fülei, nyertem, jártak örömtáncot lábujjai a szőnyegen. Le kellett üljön. Tört mozdulattal huppant a fotelbe és ujjai szórakozottan masszírozták halántékát. Kába volt, valami áldott, megkönnyebbült fáradtságot érzett a tagjaiban. Megváltás, megváltás, keringett a szó a fejében. ÖN NYERT, suttogták kéjesen a fülébe. ÖN, nem maga, nem hé, nem haver. NYERT. Nyert, ringatták hullámot vetve a szavak, édességüktől kicsurrant a könny a szeméből. És látta, ott a kiült fotelban hátradőlve látta jövendő életét, a gondtalanság megülepedett biztonságát, a jómód meleg ölelését.                                                                              Reggel mámorosan ébredt, bár ezt első pillanatban maga sem értette, aztán a fotelről lecsúszott nadrágra nézett és elmosolyodott. Kéjesen elnyújtózott a takaró melege alatt és elaludt. Tíz körül lépett ki az ajtón, ma később kezdek, csókolta homlokon hitetlenkedő hitvesét, majd nagyobb bankót nyújtott a padon ücsörgő hajléktalannak, ki fogatlan mosollyal emelte felé palackját. ÖN NYERT, dúdolta magában elégedett mosollyal és tánclépésben mondott fel elképedt főnökének, miután megcsipkedte titkárnője fenekét (erre oly régen vágyott). Szándékosan nem köszönt a portásnak, akit magában elkönyvelt érzéketlen marhának, mióta egy késésnél bemártotta a főnöknél. De ez már múlt idő, gondolta szemérmes boldogsággal és elindult, hogy beváltsa nyereményét.                                   Egy padra ült le, távol a tér mindig zajos szökőkútjától és elővette a kis papírt. ÖN NYERT, búgták a betűk és ő elégedetten bólintott, tudom. Na, nézzük, fordította át kíváncsian a másik oldalt. Egyenletes simaságú, fehér papírt látott. Sehol egy név, egy cím, egy jelige. Egyetlen betű vagy szám. Lássuk csak, gyűrte le kezdődő idegességét. ÖN NYERT, nyerítettek csúfondárosan a szavak az egyik oldalon, a másikon semmi. Idegesen forgatta, hajtogatta, fény felé tartotta. Talán valami vízjel, titkos szám, de semmi nem látszott a bágyadt őszi fényben. Aztán elindult. Az újságosnál kezdte, majd a környező boltokba tért be. Két hónapba telt, mire az összes újságost, boltot, lottózót körbejárta a környéken. Majd nagyobb köröket is tett, egyszer aztán elfelejtett hazamenni. Egy év után a családja is lemondott róla, miután felfeszítve a kórház ablakát, megszökött. Azóta a környéken bolyong, üdvözült mosollyal tapogatja zsírfoltos nadrágja zsebét, és néha elfogadja, ha egy ismerős hajléktalan filléres borral kínálja a palackból.

                                                                                                                                              

Megtekintések: 512

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Demeter György Január 31, 2012, 7:23pm

Hogy nyert-e azzal a cetlivel ? Minden nap nyerünk egy új napot, egy új lehetőséget. S hogy ez lett a vége, lehet hogy így kellett neki lenni... Csak akkor tudunk valamit igazán értékelni,mikor elveszítjük. Valóban tanulságos. Sajnos a mások hibájából kevesen okulnak. Általában amit nyersz, vagy csak úgy jön magától, nem tudod igazán értékelni, az úgy el is megy nemsokára, ahogy jött. Az igazi gazdagság a szívünkben, a lelkünkben lakozik. A szeretet, amit nem lehet elvenni, megvenni, ellopni, de lehet megérezni és átélni, örülni neki. Az hogy összetartunk, tiszteljük és szeressük egymást mindennél többet ér. Nem hiába vagyunk itt egy közösségben. Célunk van vele. Megmutatni, hogy a magyar ember is tud összetartani, szeretni, önzetlenül segíteni. Nem hordozza a szél, nem áztassa az eső ezt az érzést egy cetlin leírva. Ez létezik mindnyájunk szívében. Hiszek benne. Ez a mi közös vonásunk és örökségünk. Vigyázzatok rá és adjátok tovább ! 

Hozzászólt Kenéz Gyula Január 31, 2012, 5:01pm

"hirtelen  fellángolásodban

 ne várd  a  meggazdagodást,

 mert hiú reménytõl  táplálva

 szerte foszlik az álmodozás"

Hozzászólt Bihari Irén Január 31, 2012, 4:41pm

Igazi élmény olvasni írásaid.További ihletet és sikert kívánok.

Hozzászólt Kenéz Gyula Január 31, 2012, 4:31pm

Ez  egy  szomorú történet, sajnos  sok  hiszékeny  emberrel  történt  hasonló  eset, csak  nem  mindegyiknek  lett  ugyanaz  a  vége. Ebbõl  a  tanúlság az, hogy "hirtelen  fellángolásodban

 

Hozzászólt Gál Ilona Január 31, 2012, 2:55pm

 

 

A  látszat néha csal..´Gál Ili

Hozzászólt Szász Veronika Január 31, 2012, 2:47pm

Köszönöm , én is nyertem pár elgondolkodtató percet. Üdv.

Hozzászólt voros eva Január 31, 2012, 1:42pm

    Nagyszeru,koszonjuk!!!

Hozzászólt Szabo Jozsef Január 31, 2012, 12:26pm

ON NYERT ! Hacsak erre epitunk soha nem fogonk nyerni.Csak ugy manna kent essen az olunkbe a szerencse? Az irasnak van egy alap igazsaga szepen van leirva.A tanulsag pedig az,hogy kemeny munkaval dolgozni,tanulni,epiteni kell a jovot mindanyiunk szamara s akkor  MI NYERTUNK. Jo is volna,hogy MI NYERJUNK rank ferne,hiszen a balsors nagyon megviselt minket magyarokat az idok folyaman.Tegyunk azert,hogy MI NYERTUNK-et mondhassunk talan mindenki boldogabb volna. Adja Isten,hogy ugy legyen.Elismero tisztelettel.

Hozzászólt Mezei Mári Január 31, 2012, 9:40am

Aki elolvastuk ezt az írást : Mind nyertünk!

Hozzászólt Szente Cs. Janos Január 31, 2012, 9:20am

Bizony. 

Szép írás, nekem is van egy ilyen témám novellában feldogozva, átküldöm a linket. Benne van a tavasszal megjelenő kötetemben. 

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek