Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

                                 A nyár utolsó üzenete,az aranyló fényű napsugár szelíden simigatja végig

                  a tájat.A fák és a bokrok között már ott jár az ősz hírnöke.A rőt színű levelek még

                  intenek egyet a tűnő nyár után és bús táncba kezdenek.A bözödi dombok közé is

                  hetyke legényként beszökött az ősz.Vörösen ízzik a galagonya és a kecskerágó

                 bokor,az okker és narancssárga körítés csak fokozza a nagyszerű látványt.

                 Kanyargós köves úton közelítünk az elárasztott falu felé,amely ködpalástját

                  magára öltve titokzatosan hallgat.Aztán a tó vizéből egyszer csak előtűnnek az

                    égnek meredő elszáradt fatörzsek,gallyak,megannyi fohászra összekulcsolt kéz.

                  Itt már már segít ima...Misike áll mellettünk,szemmel láthatóan érdekli a festőállvány,

                    s amit rajta lát.Mg is jegyzi:-Maguk erőst érdekeset csinálnak,a torony éppeg olyan.

                  Ha tényleg ez a legényke véleménye,akkor köszönet az elismerésért.Megtudjuk,hogy

                   ide való,itt is laknak az apjával,s hogy tizenhat éves és írástudatlan.A látottak után

                   már ezen sem lepődünk meg.A sátrak előtt kis őrtűz világít.,olykor nagyot pattan

                  az elszenesedett hasáb,apró kis csillagok szállnak a magasba.Barátaim,akik

                  anyaországiak,nehezen tudnak beletörődni a történtekbe,a döbbenet lesz úrrá rajtuk.

                   Látni és átélni mindezt....ez már a tragédia.Száznyolcvan ember ember síratja

                  az otthont,a szülőfalut.A sors fintora talán,a falu végén tábla jelzi,Bözödújfalu.

                   Lehet,hogy így helyes.megtudjuk aztán,hogy négy család nem költözött el.

                  Nem jön álom a szemünkre,pedig éjfél is elmúlt már.Sűrű csönd üli meg a tájat.

                   Rekedtes férfihang szól hozzánk:-Maguk kik,s mit keresnek itt,ez az én kaszálóm!

                   Elmondjuk hát mi járatban vagyunk.Misike édesapjához van szerencsénk.A cigaretta

                  és a szilvapálinka hamar oldja a feszült hangulatot.Nem kéreti magát,a tűz mellé

                    telepszik,ő itthon van.A flaskót jól meghúzza,aztán kisvártatva mesélni kezd.

                  Tudják nem volt könnyű itt az élet azelőtt sem.Aki meg akart élni,annak keményen

                   meg kellett dolgozni a betévő falatért..Én szegény ember voltam egész életemben,

                   de becsületes.Lehet,hogy ez volt a baj,ki tudja.Akkor kezdett a dolog komolyra

                   válni,amikor a nyolcvanas években kitalákták,hogy ide gátat kell csinálni.Akkor

                   senki sem gondolta,mi lesz ennek a vége.Aztán csak megtudtuk,mert elkezdődött

                   a kitelepítés.-Hogy is történt mindez,mondja csak el?-Hát kedves uraim és erről

                     nem szívesen beszélek,mert úgy érzem,hogy egy nagy szeg van a szívemben azóta

                    Nap mint nap jártak az ember nyakára,ijesztgették mindenfélével.Ha az ember nem

                     értett a szóból,akkor másképp csinálták.Engem többször bevittek a miliciára,

                     modták,hogy hagyjam el a falut.Megfenyegettek.Látták,hogy nem mennek semmire,

                     hát beverték a fogaim,mert azt mertem mondani,hogy én innen élve nem megyek sehova.

                     -Hogy sikerült mégis itt maradni?-Az volt a szerencsém,hogy a falun kívül,a domb alján

                       van a házam.Most is abban lakom,a buldózer nem tudott ide kijönni,s a víz sem

                       veszélyeztetett.Pedig volt úgy,hogy a torony ablakáig is ért a víz.

                       -Mi lett a házakkal,az emberekkel?-Hát tudja,ezek a végén már nem ismertek sem

                         Istent,sem embert.A buldózerek mindent elintéztek.Látták volna az embereket,hogy

                         könyörögtek,jajgattak,de csak annyi vol minden.Tudják,nekem a szívemben ott van

                      a nagy szeg és nagyon fáj,ami már soha el nem múlikAztán mindenki ment,amerre

                      látott.-Most a családjával,hogy éli meg a mindennapokat?-Jobb lenne,ha erről nem is

                       kérdeznének..Lássák,nem tudom megállni,hogy ne sírjam el magam.Elég az hozzá,

                      hogy a falu eltűnt,mindent ellepett a víz.Nekünk elég furcsa volt az egész,valósággal

                      írtóztunk a nagy víztől.A templomból is csak a torony látszott.Aztán történt egy

                     másik szerencsétlenség.A fiam,s a leányka lementek a vízhez,pedig tiltottuk eleget.

                      Most sem tudom pontosan az okát,a leányka belefulladt  a tóba.Higgyék el,azt hittem

                        megbolondulok.Nem kaptam a helyem,csak jöttem-mentem.A feleségem engem

                       hibáztatott,hogy mért nem vigyáztam a gyermekekre.Ő,nem volt otthon aznap..

                        Ki tudja hová ment...tudja,ő is megérte a pénzét.Addig csinálta,amíg rajta kaptam.

                         Jól elvertem,s aztán elkergettem a háztól.Azóta asszony nélkül vagyok,már nem is

                         kell visszajöjjön,.legalább nem mérgelődök.Misivel megosztom a gondokat.

                        Most kérdem én,ötvenhat évesen hová menjek,mihez kezdjek?Én már biztos,hogy

                         itt maradok.Mondják is a falustársaim,amikor hazalátogatnak,te bátor voltál

                          Salló Mihály,ne menj már sehová,legalább lesz kihez hazajönni.Most megtudták

                         mért van nekem nagy szeg a szívemben,hát ezért,amiket elmondtam maguknak.

                         A falu nbejáratánál síratófal emléktáblával.Gyászos mementó egy kis székely településért.

Megtekintések: 206

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Kenesei Aurélia Február 27, 2011, 2:45pm

  Mint mindig most is szépen írtad meg a témát.Egy ember életén megismerhetjük a falu nyomorúságát.

A cím is nagyon találó és nagyon megható,Mindenikünk szívében van egy szeg csak a mienket nem tárja fel senki s még mi magunk sem.Szép hasonlat,szép írás.Mint mindig most is szívesen olvastam az elbeszélést.

   Üdvözöllek A.

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Február 27, 2011, 2:42pm

Döbbenetes és tökéletes írás. Mint egy felkiáltójel. Nagyon megfogott.

Hozzászólt Gálffy Mária Február 27, 2011, 12:02am

Nagyon jó érzékkel írta le egy egyszerű ember keserűségén keresztül sok ember bánatát.Sajnos a kommunista regim pribékeinek ,rengeteg megalázását kellett  elszenvednünk.

 Egy alkalommal én is olyan helyzetbe kerültem,hogy egy ilyen embernek nem nevezhető lénynek könyörögtem,-.mire ő"könyörögjön az istenének ,ne nekem" és természetesen elutasított.Én is azt mondom,hogy megbocsájtani is nehéz,de felejteni SOHA

Hozzászólt helmeczikatalin Február 26, 2011, 7:48pm
Gratulálok,szépen leírta a falurombolás egy villanatát,lélektani hatását a lakosokra!!!! Bizony így hírlett Nagyváradon is, ahol laktam.Mi is sajnáltuk a székelyeket!!!
Hozzászólt Dr. Bíró Ernő Február 26, 2011, 6:52pm

Kedves Zoltán Barátom!

Ember közeli írásaidhoz, így ehhez is őszinte szívvel gratulálok. Úgy gondolom, hogy nagyon sok embernek el kellene olvasni ezeket az igaz, egyszerű sorstörténeteket. Ki tudja, talán többen figyelnénk egymásra, minden érdek és haszonlesés nélkül, csupán emberszeretetből.

Baráti üdvüzlettel: Ernő

Hozzászólt László Emma Február 26, 2011, 6:34pm

Jaj, de szívhez szóló! A Székelyföldön élek, és még nem volt alkalmam ott járni.Pedig nagyon szeretném látni, mielőtt végképp elenyészik.

"Megbocsátani itt a földön"? Ezt? Az Istennél keressenek bocsánatot a gazok, akik kieszelték !

Hozzászólt Ősz P.Zoltán Február 26, 2011, 5:55pm

Kedvesek vagytok és nagyon köszönöm együtt érző véleményetek mindeniketeknek.

Szomorú történet,fájó emlék marad,amire gyógyírt nehéz találni,főként azoknak,

akiknek bölcsőjük volt,majd koporsójuk lett az elárasztott falu.

Tudom,hogy sokakban fájó emlékeket idéz.Meg lehet ugyan bocsátani,de feledni soha!

Hozzászólt Pákainé Szabó Ida Mária Február 26, 2011, 5:37pm

Kedves Zoltán!

Emlékeket kavart fel bennem irásod.Bizony a múlt rendszer rombolásai minket is érintettek.Zilah szép kicsi magyar város volt annak idején.Műemlékházakkal teli utcákat romboltak szét és tömbrengetegeket épitettek,betelepitettek millió más nemzetiségüt.

 

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Február 26, 2011, 5:20pm
Ezt úgy hívják, genocidium. Pusztítottak minket,ahogy csak lehetett.
Hozzászólt Rokonál Ágnes Február 26, 2011, 5:12pm

Bár a víz a négy őselem része ... az emberi tényező sem elhanyagolható: a veszteség néha nyereség: jelen esetben az emlékezések olyan tárháza, amelyet nem minden település "érdemelt" ki, bár alanyi jogon járna neki.

Szívet szorító megemlékezés!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek