Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Nyelvelés
Gyermekkoromban mindkét oldali Szatmárban - nagyszüleim a gránicon túl rekedtek - még arra tanítottak bennünket, hogy köszönni kell a felnőtteknek (az idegeneknek is!), mégpedig jó hangosan és előre. Általában a kezét csókolom vagy rövidebb változata a csókolom járta, aztán kamasz- majd ifjúkorba lépve a napszaknak megfelelő üdvözlés, pl.: Jó estét Pista bácsi (vagy Pista bátyám). Ha nem így történt, bizony rászóltak az emberre: Édes fiam, nem tanítottak meg köszönni? Mikor szüleinkkel együtt mentünk valahova s megfeledkeztünk róla, bizony megrángatták a kabátujjat, vagy apró köhintéssel figyelmeztettek kötelességünkre. Idő telve aztán rövidülni kezdtek az üdvözlések, csak egy jó reggelt-re vagy odavetett szevasz-ra futotta, végül „begyűrűzött” a szia, a helló, újabban meg a cső (mifelénk a csű) is.
Manapság ridegülő-hidegedő világunk egyik jellemzője, hogy az emberek már faluhelyt sem köszönnek egymásnak – nemhogy az idegennek. Legutóbb, halottak napján, szatmári sírkerteket járva, a mécscsillagos éjszakában - régi időkre s alant porladókra emlékezve - jutottak eszembe e gondolatok.
Másnap aztán vén fejjel népnevelésbe kezdtem: Minden szembejövőnek - legyen az idős ember vagy gyermek – előre köszöntem. A felnőttek kissé csodálkozva bár s olykor csak dünnyögve, de visszaköszöntek, a gyermekek azonban úgy bámultak rám, mint borjú az új kapura. Megismételt üdvözlésemre aztán már ráfelelt egy-egy tétova csókolom.
Kodály egyik mondása motoszkál azóta is a fejemben: ”Oly kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát egyikünk sem engedheti meg magának!” Hiszem, hogy a jelenünkre oly jellemző össznépi tahósodás folyamata még visszafordítható – kezdjük hát a köszönéssel!
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Január 2, 2015, 5:47pm
-
Kedves Márta!
Én már az itteni Csonka-Szatmárban születtem, Szamosszegen, de szüleim "túloldali" börvelyiek. 1956 óta járok át, akkor voltunk először, amikor éppen forradalom volt nálunk. Tizennyolc éves koromig minden nyarat ott töltöttem.
Akár találkozhattunk is Debrecenben, mert anno a Református Kollégiumba jártam, s ott is érettségiztem 1968-ban.
Kodály tanár úr írásaiból sokat tanultam, bizonysága a Helyzetjelentés beszédünk állapotáról című eszmefuttatásom. Kérem, szánjon rá egy kis időt, s olvassa el! Írásaim között megtalálható...
-
Hozzászólt Verebelyi Tabajdi Marta Január 2, 2015, 5:13pm
-
Kedves tanar ur!
Ez az irasa ketszeresen is sziven utott. En is Szatmaron szulettem az 50-es evekben, szuleim is, nagyszuleim is hasonlo keppen neveltek. A 60-as evekben pedig Debrecenbe koltoztunk, a Kodaly Zoltan Zenemuveszeti Szakkozepiskolaban erettsegiztem. Kodaly tanar urral szemelyesen is talalkoztam, fent emlitett mondasat viszont nem ismertem. Ezert most alaposan a fejembe vestem.
Udvozlettel: Marta (Filep Maria baratnomnek koszonhetem, hogy en is tag vagyok itt)
-
-
Azon leszek, ha a Jóisten is megsegít...
Boldog új évet!
-
Hozzászólt Csiszér Tivadar December 26, 2014, 8:01pm
-
Adjon Isten jó napot (s még sok ilyen írást az új évben)!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz