Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Székely Camino
Nagy felfordulás kavarta fel a havat Jászberény környékén minap. Egy 83 éves bácsi eltűnését jelentette be lánya a rendőrségen, aki apját nagyjából egy hónapja „telepítette” ki magához Gyergyóalfaluból. Állítólag a bácsinak honvágya támadt, azért felvette meleg subáját és elindult haza, Alfaluba. Gyalogosan.
Némi keresgélés után véletlenül találtak rá. Jól volt, semmi baja nem esett, 4-5 kilómétert ment, mire „elkapták” a mentőkutyás kutatók és átadták őt lányának.
A történet itt véget ér, ha egyáltalán volt hírértéke a magyar sajtóban, hát eddig tartott.
A letudott 5 kilómétert még 600 követte volna, míg a bácsi honvágya csillapítást nyerhetett volna. Vállalkozó kedvűek előkotorhatnak egy kockás füzetlapot és, megsaccolva egy 83 éves ember óránkénti átlagsebességét, kiszámolhatják, együtt jött volna-e a tavasz a bácsival idén abba a faluba, mely nem engedi szabadulni az öreget.
Affelől azonban épelméjű magyarnak szikrányi kétsége sem lehet, hogy a zarándokút végigjárattatik, ha a bácsi megfáradt teste s a teremtő kegye kitart vele a hosszú úton.
Manapság divatosabbnak tűnik végigzarándokolni messzi Spanyolországban az El Camino-t, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Közeli-távoli ismerőseim köréből is egyre gyakrabban hallom a bakancsgyilkoló ámde, legalábbis azt állítják, lélekemelő és tudattisztító menetelés iránti vágyat. Végigmenni a zarándokúton, vagy legalábbis egy részén, vallásos vagy laikus ösztönzésből. Nem tudom megítélni, mennyire egy mély, hitbéli élmény vagy mennyire pusztán a hetekig tartó magány elmeülepítő hatása vonz bárkit a spanyol tájra, talpat s pénztárcát nem kímélve. Beszélgettem olyannal, ki remekül ketyegő kis üzemét, családját hagyta hátra hosszú időre csak azért, hogy ott, az El Camino-n végre megtalálja önmagát. Meglelje s felismerje igazi énjét s igazi dolgát földi léte hétköznapjaiban.
Isten tudja, én hittem neki. Órákon keresztül néztem ezernyi fotóját s már-már zsibbadtan hallgattam végtelennek ígérkező beszámolóját. És, bevallom, nagyon élveztem.
Egyre nagyobb tisztelet ébredt bennem iránta, hiszen ő képes volt valamire, amire én soha nem lennék. Képes volt egyetlen másodpercnyi elhatározással mindent az utolsó sorba ültetni rendesnek számító polgári élete mozijában, házat, pénzt, sikert, családot, és nekivágni a lehető legnagyobb felfedező expedíciónak, melyre ember vállalkozhat: a sokszáz mérföld végén felfedezni önmagát.
Talán a bátorság, a kalandvágy, képességeink határainak firtatása ellensúlyozza a félelmet, hogy a végcélba érkezéskor nem feltétlenül azzal sodor össze megtett utunk, akivel valójában találkozni akartunk. Az igazság pedig időnként fájdalmasabb mint tükörképünk illúziója.
A mi öreg bácsink nekiveselkedett az apostolok lován a 600 kilóméteres útnak. Nem valamiféle szellemi, elvont késztetéstől űzve, nem felsőbbrendű lélekkel való találkozás reményében. Egyszerűen csak haza akart menni. Gyaníthatóan minden észérvet lesöpörve a talán kényelmes jászberényi asztalról.
Azt mondják a hozzám hasonlóan modern világhoz engedelmesen alkalmazkodók, hogy bolond az öreg. Én meg azt mondom, ő egy csoda. Alfaluban talán senki nem hökkenne meg történetén, de Jászberényben ő egy csoda. Amiképpen Magyarországon sűrűn értetlenül bámulnak, ugyan mit nevetek oly szilajul egy magvas székely viccen, úgy nem értik, nem mindig érthetik, milyen hatalmas erő lehet, mely távoli hegyek völgyeiből is képes egy 83 éves embert talpra kényszeríteni. Egy mágnes, mely mentes minden földhözragadt portól, mentes az alfalvi valóságtól, a mindennapok keserű óráitól, a sandán átpillantó szomszédtól, a cudar hidegtől, hajnali fejszecsattogástól. Egy megmagyarázhatatlan mágnes, amitől talán éppen megmagyarázásával vehetjük el ellenállhatatlan vonzerejét.
Tudom, sokan tiltakoznak ellene, tagadják létezését,kiváltképpen a tőle távolabb sodródottak. Sokan szeretnének szabadulni béklyójától, hogy önfeledten merülhessenek bele új hazájuk új medrébe, a tökéletes feloldódástól várva gondtalan életet. Mindhiába… Mert ott motoszkál bennünk az a kis lélekdarab, mely által mi bárhol értjük a székely vicceket, értjük a székely félmondatokat, tudjuk kósza lfalvi kézmozdulatok szándékát, s mindezeken túl mindig ott csörög bennünk ama béklyó lánca. Ettől talán sem jobbak, sem különlegesebbek nem vagyunk esetleges új közösségünknél. Csak mások!
Ahogyan az az idős ember is más volt, a Jászberényből kivezető úton. Más volt, és meg sem próbálta mentegetni, az utána kutatókkal megértetni, hogyan is képzelte gyalogos hazatérését.
De mi értjük, ugye? Remélem, mi még értjük…
Már csak másságunk megőrzése miatt is.
Kercsó Alpár
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Lukacs Barna Március 1, 2012, 5:36pm
-
Szép történet, Alpár!
-
Hozzászólt voros eva Március 1, 2012, 4:52pm
-
Csodaszep volt!!!
-
Hozzászólt Májercsík Ida Március 1, 2012, 4:02pm
-
Igen ,én is értem ezt az EMBERT .Bihar megyében élek ,ezt a helyet se hagynám el semmiért ,de aki járt SZÉKELYFÖLDÖN ,az megérti ,hogy az ottaniak még inkább ragaszkodnak a szülőföldjükhöz .Sokan elmentek tőlünk is ,de talán még maguknak sem vallják be ,hogy ott sem jobb nekik .Hogy is lehetne elfelejteni Csíksomlyót ,a Hargitát , a Nyergestetőt ...és a többi gyönyörű helyet ?!Sehogy !!!Nekünk ITT kell élnünk s halnunk !!!
-
Hozzászólt Baróti bSzabó József Március 1, 2012, 3:07pm
-
Most, hogy elmeséltétek ezt a történetet, feltört bennem az emlékezés. Visszaemlékeztem a gyermekkori "töröbúza "-fosztásos kalákák egyik történetére, amelyben megboldogult dédnagyapám volt a mese hőse. No, nem volt ő olyan nagy vitéz, hogy csatákban jeleskedjen, nem mentette meg az elrabolt királylányt, hétköznapi tettei mégis beleivódtak az emberek emlékezetébe. Történetünk idején már közelebb járt a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz, ezért is maradt emlékezetes az ő tette. Fogta ugyanis a kankós pálcáját és elindult Barótról Sepsiszentgyörgyre. Mikor az ismerősi megkérdezték, hogy - Hova-hova Jóska bácsi ?, jött a kézenfekvő válasz: - Csak ide, Szentgyörgyre. Estére pedig már a saját ágyában aludt. Ilyenek voltak a régi öregek. Emlékük legyen áldott.
-
Hozzászólt Szabó Mária Március 1, 2012, 1:52pm
-
,, Öreg fát " nem lehet átültetni, a régi földben maradnak a gyökerei....
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Március 1, 2012, 1:48pm
-
Olyan szép a mi szavunk:az Út...minden benne van:az oda,a vissza,a visz és hoz és még a vezet is.Benne a sokszínűség mert ahány út annyiféle,az enyém a tied s az övé.S még benne van a választási lehetőség is.Ha kettő van,melyiken?...ha sok van?...akármelyiken...s ha csak egy van?....mész azon.
Ide kívánkozik a hazafelé vezető út amelyen:"Én gyalog fogok hazamenni a porral lepett füveken,mezitláb,hogy sírva érezzem,ha felmelegszik a SZÜLŐFÖLD pora,mikor megérkezem"....gyertek felem...nem el Camino...gyertek az Úton...a hazafelé vezető úton...
-
Hozzászólt Győrffy János Március 1, 2012, 1:34pm
-
Mi még értjük, mint ahogy,senki ellen de magunkért a következő,bizonyára sokunk által ismert verset:
Szélyes Sándor:,,Székely karácsony"
Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron - egymagában - fenn a Madarason.
- Uram, - fohászkodik - Fiad megszületett,
Karácsony este van. Hogyha megteheted
Te aki rendezed ezt a nagyvilágot
Jutass nekünk és egy kis boldogságot.
- Hallottalak Áron, de mond kinek?
- A népemnek, Uram, szegény székelyeknek. -
Az Úr kicsit hallgat, majd így szól:
-Te Áron!
Jókedvemben kaptál.legyen úgy, nem bánom.
De mielőtt a kérést teljesítem
Valamit meg kéne magyarázni nekem:
-Én a székelyekről hallottam eleget,
Mondtak már rólatok hideget, meleget.
Tudom hívők vagytok, sokat imádkoztok,
De szidásomban is világelsők vagytok.
Hallottam magatokat székelyeknek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok:
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
Az egész Biblia - vissza Ábrahámig.
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem
Hogy Csicsó - Názáret s Ditró - Jeruzsálem.
Aztán - ha jól értem - magyar a beszéded
S mégis a székelyek boldogságát kéred.
Miféle náció ha a nyelve magyar?
- Ó Uram - szólt Áron - a székely es magyar
Csak egy kicsivel több. Igaz, hogy nem sokkal,
De több! Legalább úgy három vagy négy fokkal....
....... Ott áll a sok fenyő keményen vigyázban,
Gyertyák pislákoltak ezer kicsi házban,
Megkondult Csíksomlyó Máriás harangja,
S szelíd korholással szólott az Úr hangja,
- Jól van Áron fiam, és most tartsunk rendet:
Ez a "kicsivel több" megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg te is:
Kicsit ezért több a szenvedésetek is. -
Üdvözlettel Győrffy János
-
Hozzászólt Dr.Pap Éva Március 1, 2012, 12:33pm
-
Értjük. Igen, értjük. Nagy erő, ami bennünk van és nagy tettekre tesz képessé. Bízom benne, hogy megértéssel fogadták őt Jászberényben, nem pedig szemrehányásokkal.
-
Hozzászólt Vajda Emil Március 1, 2012, 11:05am
-
Megsajdult a szívem, lelkem. Nincsenek szavaim!
-
Hozzászólt Makai, Begidsan Judit Március 1, 2012, 10:47am
-
még vagyunk egy páran, akik értjük, de egyre kevesebben. Nálunk mindenki azon csodálkozik, hogy fiaim Erdélyben maradtak, itt próbálnak boldogulni, gyerekeket nevelni. De vajon a fiaik is így tesznek? Nem biztos, mert a haza kezdi elveszíteni vonzerejét,. Sajnos.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz