A vásárfia
Hajnitól nem volt egy nyugodt percem sem.Biztos voltam benne,hogy tetszem neki,noha részemről ezt nem tapasztalhatta.Egy fejjel magasabb volt nálam,ölbe is kaphatott volna,ha kedve tarja,de mindez nem volt számára lényeges,konokul kitartott és ostromolt tovább.Mindig kileste az alkalmas pillanatot,hogy döngbe sűrített szimpátiáját kifejezésre juttassa.Nesze!,-mondta,miután öklével jót vágott a hátamba,s örömtől sugárzott az arca,az enyém pedig égett a szégyentől,mert ezt mindig többen is látták.Dühömben elsírtam volna magam,no,de egy hetedikes fiú ilyet mégse tehet.Szerdán történt.Piaci nap volt éppen.Reméltem,találkozom édesanyámmal,az első szövetnadrágomat kellett elhozza,amire már nagyon rég áhítoztam.Igyekeztem minél előbb ép bőrrel szabadulni az iskolából,de Hajni ezúttal is állhatatosan kitartott kitervelt szándéka mellett.Akár egy vámszedő,úgy állt a kapu közt és engem várt. Elszaladjak?...Nem tehettem.Hát irány a kapu.Már tartom is a hátam,csak szabadulhassak,s ekkor jön a meglepetés. A szokásos döng elmarad.Kezében zsebtükör és egy kis üveg hajolaj..-Nesze,ezt neked vettem,-mondja szemében sejtelmes csillogással,s markomba nyomja a vásárfiát.Nem várja,hogy megköszönjem,nincs is rá időm,mert olyan pofont csattintott a képembe a kapu közt hevenyében,hogy kiesett kezemből az ajándék..Ez volt Hajni szerelmének a"vásárfiás"változata.Most már húzhattam pantallónadrágot.