Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Samu bá
Ő volt az iskola altisztje.Magatartásából ítélve akár igazgatója is lehetett volna,annyira beleélte magát a feladatkörébe. A tanárokat is rendreutasította,ha nem csukták be maguk után a a folyosó ajtaját.Ott állt rendületlenül a bejárati ajtónál, akár az őrt álló katona,szemöldökét összehúzta és éberen figyelt.Nagyon vigyázott,hogy minden a legnagyobb rendben legyen.Legénykorát már rég elfelejtette.Bozontos szemöldöke alól szúrós tekintet villant elő.Bajusza fölfele kunkorodott,gondosan kipödörve.Posztókabátot,priccses nadrágot és csizmát viselt,fején valami csákószerű fejfedő volt. Ha távolról nézte az ember,huszárkapitánynak vélte.Kard helyett a seprűt tartotta keze ügyében.A gyerekeket,lehetett az jó,vagy rossz,egyformán nem szerette.Nem is tudom,mit keresett közöttünk.Hivatalos elfoglaltságán kívül délutánonként mindig halászott.Neki meg volt engedve,hogy hálóval szűrje a Nyárád vizét.Nem volt tanácsos találkozni vele ilyenkor a folyó partján,senkit sem tűrt meg maga mellett,gyereket főként.Így lepett meg minket is,barátommal, Tibivel a berekben a vízimalom árkában.Kitűnő horgászhely volt,nagyon szerettünk ide járni.Amikor a mogyorófa pálcáinkat elvette és összetörte,Tibor valami olyat mondott,amitől dühbe gurult.Szegény fiúnak a füle bánta utána.Ez volt az a pillanat,amikor fogadalmat tettünk,Samu bának nem lesz nyugta,ha hálóját a Nyárád vizébe mártja.Be is tartottuk.A bokros part fedezékéből lestük,mikor jelenik meg a hosszú rudas hálójával.Ahogy hozzákezdett a művelethez,nyomban kőzápor zúdult a gyanútlan emberre.Hol itt,hol ott csobbant a víz.Fejét jobbra-balra kapkodta, csúnya szitkokat szórva a láthatatlan ellenségre.Nem volt mit tennie,vállára vette a hálóját és üres tarisznyával elballagott.Év vége közeledett.Az iskolába igyekeztünk.Többen voltunk a csoportban,én mentem be utolsónak.Samu bá, akár a rendíthetetlen ólomkatona a bejárati ajtónál strázsált.Nekem kellett volna becsuknom az ajtót,ami természetesen elmaradt.Hallom nyomban katonás parancsát:-Gyere gyermek,tedd bé az ajtót magad után!Én,gyermek?Hetedikes vagyok már.Hát visszavágom hetykén.-Azért van maga ott,hogy betegye!Seprűjét utánam lódítja,de nem ér el.Épp,hogy a helyemre ülök és táskám a padba helyezem,megnyílik az ajtó és osztályfőnököm látom,amint hívogatólag felém integet.Menni kell,hát kilépek a folyosóra.Tanáromnak a keze szokott hamarabb járni,a magyarázat azután következett. Velem is így történt.Először jobbról kapom a támaszt.Sok az apró csillag.Utána balról.Ez már a Fiastyúk.Most jön a kérdés:-Tudod,hogy Samu bá miért van az ajtónál?-Most már tudom.-Hát akkor tovább nem magyarázom.Szemem még káprázik,de úgy vélem,először látom vigyorogni az altiszt"igazgatót".

Megtekintések: 569

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ősz P.Zoltán November 11, 2011, 11:49pm

Kedves Ilonka! Örülök,hogy ez az írásom összehozott és van közös téma.Nos,bizony régecske volt,amikor Szeredában voltam kisdiák,1952-tőt írtunk akkor.Azóta a Nyárádon sok víz lefolyt már és az én fejem is teljesen őszbe csavarodott,éveim megsokasodtak,de emlékeim ma is elevenen élnek.A bentlakásunk egy magánház volt,akitől eltulajdonították az ingatlant és minket költöztettek bele.A névre már nem emlékszem,ki is lehetett a károsított.Akkor még nagyon is kezdetleges bentlakási viszonyok közt éltünk,említettem az előbbi részben.Volt nekem is Magyari Jóska nevű osztálytársam,különben mindegyikük nevére emlékszem most is.   Gondolom,tudnánk még beszélni a számomra is kedves Szeredáról és környékéről.Szüleim 15 évig laktak Nyárádszentimrén,jól ismerem a Nyárád mentét és az embereket is.Rokonaim is vannak Szeredában.Örülök az ismeretségnek,baráti üdvözlet,Zoltán

Hozzászólt Szabó Ilona November 11, 2011, 10:55pm

Kedves Ősz P. Zoltán!  Elismerem, hogy az írások kedvéért léptem be erre az oldalra, mindent elolvasok, értékelem a szerzők bátorságát, tehetségét, és meg sem fordult a fejemben, hogy hozzászóljak. De a régi fényképek, az én drága szölőfalum képei! Ismerem őket: Berek, Szakadát, Nyárád...( A Varga hiányzik!)...Kicsordul a könnyem... Na és a szöveg!... Nem is kételkedtem, láttam, hogy tehetséges ember ír. Ilyen szempontból: le a kalappal! De engem, mint nyárádszeredait, a tartalom is érdkelt. Nagy figyelemmel olvastam újra és újra. Kerestem, kutattam emlékeim között, kik is voltak a megemlített személyek? És az volt a bentlakás, amit én is tudok, ugye? A mostani Polgármesteri Hivatal épülete? Gondolom, hogy én egy kicsit később voltam diák. Harmadikos lehettem, amikor a bentlakás épületében, az alsó szárnyban volt az osztálytermünk. Félve csodáltam a nagyokat, az akkor épp érettségiző fiatalokat. Szeretném tudni, mikor volt szeredai diák. És köszönöm az élményt! Üdvözlettel: Szabóné Magyari Ilona

Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 28, 2011, 10:20am
Kedves Lajos!Külön megköszönöm,hogy ismét felkerestél,hálás vagyok minden kedves"olvasómnak",hogy ennyire megtiszteltek,amire őszintén szólva gondolni sem mertem.Kétség kívül a leírt események sokunkban emlékeket idéztek,amiket nem feled az ember.Hát ezeket akartam Veletek is megosztani.Baráti üdvözlet,Zoltán
Hozzászólt Huszár Lajos Október 27, 2011, 4:30pm
...433 megtekintés , 5 oldal! A számok is beszélnek !
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 27, 2011, 3:44pm

Köszönöm Erzsébet és örülök,ha tetszik az írásom.

 

Hozzászólt Fekete Erzsébet Október 27, 2011, 1:57pm
:)  Jó olvasni az írásaidat.
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 25, 2011, 7:15pm
Köszönöm szépen Évike a méltatást,örülök,ha tetszett.Baráti üdvözlet,Zoltán
Hozzászólt Baranyainé Tóth Éva Október 25, 2011, 4:23pm

Nagyon szeretem a kedves írásaidat!Örülök, hogy megosztottad velünk!

Szeretettel üdvözöllek és gratulálok!

Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 25, 2011, 12:23pm
Köszönöm Márta a megtisztelő figyelmet és a gratulációt.Hát a helyzet úgy hozta,hogy életem nagy részét én is oktató- nevelőként egy iskolában töltöttem(35 évet)Azóta bizony fenekestől felfordult az oktatási- nevelési szemlélet,nem vállalnám az újrakezdést ebben az áldatlan helyzetben.
Hozzászólt Kalamár Márta Október 25, 2011, 12:11pm
Remélem már nem haragszik Samu bára. Én iskolában dolgozom gondnokként és megértem Samu bát. Tudom, hogy a gyerekek, hogy gondolkoznak, de sajnos ma már nem nem lehet őket megfenyíteni, és nem fogják megtanulni, hogy kinek mi a feladata. Gratulálok az írásaihoz, nagyon jók.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek