Kéken ragyog az ég
fényes fentebb a nap
lelkem sütkérezik
ölelő karodban.
Csodásak a felhők
egeknek házában,
ringanak az Isten
szerető ajkában.

Bölcső, s mint akarat
víg őszi alkonyat
szelőknek lágy-szárnyán
érkező pillanat.
Röpke-éltű tavasz
csal ki virágokat
s mire jő a holnap
a csókok ráfagynak.

Fehér, kék, zöld-bíbor
e késői csokor
vigad lelkem benne
tavasznak kedvese.
Barackszínű kelyhek
ölükbe cserkésznek
ringatnak,szeretnek
hegyekre felvisznek.

A csók aranysárga
mézédes folyása
kedvesem ajkára
rózsa száll álmába.
Ő az én tavaszom
igaz boldogságom
kitáruló vágyam
éji szabadságban.

Nyíló szirmok szárnya
védője vágyamnak
simogat bársonya
szavaknak mámora.
Hárfahangja terjeng
tündérek kertjében
csalogányok dala
ősznek szavalata.

Szívemnek szép zálog
az ősznek mámora
Istennek, s hegyeknek
késő találkozása.
Ifjak esnek térdre
szerelmet remélve
simogat is vele
a természet keze.

Lennék én a tavasz
Hargitán kinyílva
Jóisten ajkából
áldást is elhozva.
Lennék ott bús erdő
szerelmes lágy szellő
a reményt áldóhit
szabadság, hazavisz.

Védeném hitetek
vetnék magot Nektek
új búza is nőne
a mi földjeinkbe.
A Hargita is áll,
a székelykő is vár
s a Csaba királyfi
visszatér, szép hazám.

Csillagok ösvényén
új fények gyúlnak már
Isten áldásából
újra nyílik virág.
Üzenete el jő
bársonya tündököl
vedd észre én népem
ki szeret, s üdvözöl.

Méhecskék repülnek
mézet gyűjtögetnek
mézükkel éltetnek
téged székely nemzet.
Harangok felzengnek
ünnepre szóljanak
mindenütt világban
székelyeknek kongnak.

Nem baj hogy múlt a nyár
ősz is búcsúzik már
lélekben a nemzet
újra tavaszra vár.
Újra kihajt a szár
a havasi gyopár
együtt lesz a nemzet
székelyföld, s a világ.

Legyen áldott a nap
mi új hitet fakaszt
mi hozza a tavaszt
minket, s magyarokat.
Erdélyben zúg a szél
dicsőségről mesél
hegyekben völgyekben
Erdély életre kél.
11.11.2012