Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

„A múltat végképp eltörölni”, énekelték a béketábor internacionalistái még nem is oly rég itthon s határainkon túl, szemfényvesztésül vegyítve olykor az acélos uniszólót a szocialista hazafiság fuvolahangjával. Ma, levetve az intert, egyfajta lopakodó nacionalizmus köröz körülünk mindenütt a Kárpát-medencében, s töröl el mindent, ami a múltra, a magyar múltra emlékeztet. Szelídebb változatban a „monarchia-korabeli”, vagy „az osztrák időkből való” címkét ragasztja álságosan a magyar tervező által, magyar munkával, magyar megrendelőnek készített épületre, szoborra, gyárra, intézményre.

Emlékműveket rombolnak Vereckén, a délvidéki partizánterror színhelyein, szobrokat gyaláznak meg a Felvidéken, leszedik vagy átírják (jobb esetben csak kétnyelvűsítik) emléktábláinkat. Sepsiszentgyörgyön például ősszel a Hősök temetője I. világháborús emlékoszlopát „újították fel”. A halottak napi megemlékezők „meglepődve tapasztalták, hogy szokatlan, vadonatúj, fényesre csiszolt, szürkés kőbevonatúvá vált az oszlop”. Silabizálták, hogy „a magyar katonák nevét magyartalanították, s csodálkoztak a város hősi halottait felsoroló táblák előtt, hogy mennyi az idegen név. Történelemhamisításról beszéltek” – írja a Háromszék c. napilap január 23-i számában. Északi szomszédaink is előszeretettel művelik a magyartalanítást (Csák Mátéból így lett Matej Cák, nemrégiben meg már egészen Madagaszkárig merészkedtek, szlovakizálni Benyovszky Móricot – hogy a sok Andrássyováról meg Bebekováról ne is beszéljünk).

A legnagyobb szobor- és emléktábla-állítási mozgalom Erdélyben dúl. Lassan nincs már város, nagyobbacska falu, ahol ne állítanának szobrot vagy Mihai Viteazulnak vagy Avram Iancunak. A magyar történetírásban II. Mihályként említett havasalföldi fejedelmet újabban csakis lóháton öntik bronzba, mint Mátyást Kolozsvárott, hiszen legalább akkora uralkodónak tartják, mint ama rex Mathiast. A román történetírás szerint ő egyesítette volna először a „három román vajdaságot”, Havasalföldet, Moldvát és Erdélyt. Való igaz, hogy Erdély megtámadása és a győztes sellenberki csata után 1599. november 26-án Gyulafehérváron fejedelemmé választották (Trianonban többek között ez adott jogi alapot Erdély elcsatolásához!), de rövidke itteni regnálás után még Moldva majd Havasalföld éléről is elcsapták e nemzetközi kalandort. Basta csapataival ugyan visszatért hozzánk, megkapaszkodni Erdélyben, harcolni Báthori Zsigmond ellen, de győztes goroszlói csatája után „szövetségesét” a hírhedt zsoldosvezér 1601 augusztusában meggyilkoltatta.

Talán még nála is népszerűbb, szoborszámban mindenképp, Avram Iancu. Kultuszát a román hősök iránti olthatatlan vágy éltette, a Ceausescu rendszer kifejezetten kegyelte, és ez nagyban hozzájárult a személyével kapcsolatos mítosz kialakulásához. Ő lett ,a’ negyvennyolcas forradalmár, ,a’ román népvezér, s emiatt a kortárs román politikusokat, Brateanutól Balcescuig  tudatosan halványították el mellette. Még az ének is így szól: ”Avram Iancu vagyunk mind”, s néhol a harang is az ő nevére kong… Iancu-szobor itt, Iancu-szobor ott, Iancu mindenütt. Olyan erdélyi, partiumi települések is állítanak neki szobrot vagy legalább egy emléktáblát, ahol soha nem járt, de tán még nem is hallott róluk „a hegyek hercege”. Az 1848/49-es érchegységi adok-kapok vérengzések román oldali vezérének inkább a történelem süllyesztőjében volna a helye (magyar oldali társához hasonlóan!), mint szoborba öntve ma Erdély közterein. S még egy közös van bennük: Mihai és Iancu sugárúttá lettek! Szinte nincs is olyan nagyvárosa Romániának, ahol a legrangosabb boulvard ne róluk lenne elnevezve.

Az ortodoxia templomépítési láza sem látszik csitulni - újabban meg szentjeik nyomulásának lehetünk szemtanúi. Nemrég jött híre, hogy Szatmárnémeti (Satu-Mare) védőszentet választott, „Constantin si Elena”-t. Csak tudnám, mi köze e két, egyébként tiszteletreméltó szentnek a partiumi városhoz. Remélem, Szent László királyunk Váradját azért elkerüli ez az újraszentesítő igyekezet!

Hazai szoborpurparléink és a vészkorszak hiszterizált megemlékezései közepette azért figyeljünk határainkon túlra is, mert két-három emberöltő múlva…!


(Megjelent a Magyar Hírlap 2014. március 8-i számában)
                                                                                                                                             
                                                                                                                                                                                     

Megtekintések: 696

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ozsváth Sándor Március 15, 2014, 2:15pm

Felhőjáró Avram Iancu, Kolozsvárott:

Hozzászólt Bálint Mária Március 14, 2014, 11:41pm

:))))

Hozzászólt Ozsváth Sándor Március 14, 2014, 10:08pm

Egy kis fricska, a fotóstól: Maniu zilahi szobra - télen  :-)M

Hozzászólt Bálint Mária Március 14, 2014, 9:23pm

Ja, és a Kraszna utcában kivakarták a vakolat alól az emléktáblát, amely azt jelzi, hogy abban a házban lakott Ady, amíg a Zilahi Wesselényi Kollégiumba járt.

Hozzászólt Bálint Mária Március 14, 2014, 9:19pm

Az is csoda, hogy Fadrusz Wesselényi c. szobra még áll a főtéren. Egyszer le akarták húzatni tankkal, de nem ment. Körbeáskálni nem nagyon merték, mert a talapzat erősen alá van aknázva. Aztán bedeszkázták pár évtizedre, mivel Wesselényi vagy 30 cm-rel fennebb áll, min a paraszt, akit képletesen magához emel, avagy éppen lelép hozzá.

Hozzászólt Nagy Magdolna Március 14, 2014, 6:06pm

Ja, a Kraszna utca nekem mindig is az marad.

Hozzászólt Nagy Magdolna Március 14, 2014, 6:04pm

Szobor nélkül, ez azért biztató...

Hozzászólt Ozsváth Sándor Március 14, 2014, 5:01pm

Kis fényképes adalék Bálint Mária megjegyzéséhez (sok új ortodox templom van Zilahon).

Az alábbi bazilika a legmagyarabb  utca, a Kraszna, régebben Petőfi (újkori nevét most inkább nem közölném) végén terpeszkedik:

Hozzászólt Bálint Mária Március 14, 2014, 12:43pm

Elfelejtették bizony,amit azon a táblácskán idéznek a kedvencüktől. Mit mondhatnánk? Eszembe jut Brecht Kaukázusi krétaköre. Azé- e a völgy,aki az ősiség jogán birtokolja, vagy azé, aki felvirágoztatta. A döntés azok mellett szól, akik teleültették gyümölcsfával. Évtizedek óta folyt a bontás minden városban, meg a gyatra minőségű építkezés. Ne lehessen mondani, hogy nem ők építették Erdélyt. Pl, ha északról mész be Zilahra csak (most jórészt üres) gyárakat, tömbházakat, s újabban sok új ortodox templomot látsz. Mondom: sokat.

Hozzászólt Kósa Márta Március 14, 2014, 9:27am

Köszönöm, hogy olvashattam!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek