Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Túl sok erdélyi

A Magyartanárok Egyesülete (így, egybeírva, tehát nem Magyar Tanárok, nyilván az oktatási szakterületre és nem a nemzeti hovatartozásra utalva) közleményben nehezményezte három erdélyi író bekerülését a Nemzeti Alaptantervbe. Nevezetesen, kifogásolják Szabó Dezső, Wass Albert és Nyírő József kötelező oktatását a magyarországi iskolákban. Indokaik között említik az írók még viszonylagosan sem egységes tudományos megitélését. Szerintük az illetők inkább nemzeti radikálisnak, mint nemzeti konzervatívnak minősíthetők. Wass Albert művei jó esetben lektűrként lehetnének taníthatók, az irodalom határterületeit taglaló fejezetben. Egyébként is, a Magyartanárok Egyesülete szerint az erdélyi magyar irodalom kellő és elégséges súllyal képviselteti magát az anyaországi oktatásban, például Székely János, Dsida Jenő, Sütő András művei által.

Kedves Magyartanárok Egyesülete!

Anélkül, hogy egyáltalán hozzászólni merészelnék azon tudományos és egységes, talán kőbe vésett értékítéletekhez, melyeket önök fájón hiányolnak az említett három erdélyi író esetében, engedjenek meg néhány partvonali észrevételt.

A Nemzeti Alaptanterv, akár a fecskék tavasszal és ősszel, jön-megy, akár a magyar kormányok, akik a tudományosan és egységesen rendszerváltásnak titulált politikai mozzanatot követően váltogatják egymást. Mondhatnánk, ízlések és pofonok… Minden kormány saját szájízére formálta a oktatást vezérlő alapelveket. Kevés olyan, örök értéknek szánt irodalmi téma akadt, melyet érintetlenül hagytak vagy nem indukáltak vitákat körülötte. Még szegény Jókai vagy Mikszáth sem úszta meg „beszólások” nélkül. Bár rajtuk kissé körülményesebb volt aktuálpolitikai fogást találni, azt szemükre vetették, hogy nyelvezetük nehezen vagy egyáltalán nem érthető korunk ifjú titánjai számára, így üdvös lenne mondjuk a mobiltelefonos sms-nyelvezetre fordítani őket, ha egyáltalán oktatásuk feltétlenül szükséges.

A legfrisebb alaptanterv e három „jövevénye” kapcsán önök szerint egyetlen tudományosan egységes, közös vonásukban egyezhetünk meg. Mégpedig abban, hogy, mint önök írják, mindhárman antiszemiták voltak. És az, egy klassz európai kultúrkörben, egy ízig-vérig európai országban, finomam szólva is szalonképtelen.

Tiltakozik tehát az egyesület. Ne keressék őket, főleg ne az interneten, üres oldalt fognak találni címük alatt, jó esetben egy semmitmondó drótposta elérhetőséget.

Igen, talán igazuk lehet, kiváltképpen az utóbbi két esztendőben mintha túlképviseetet élveznének a határon túli magyarok, nem csak a honi kultúrában, de a politikában is, lásd például a kultúráért felelős államtitkár személyét. És igen, el kell ismernünk, hogy a párját ritkító erdélyi magyar irodalom, különösen annak klasszikusnak számító része nagyon nehezen érthető azok számára, akik a művek keletkezésének idejében Erdélyben uralkodó általános és nemzetiségi viszonyok ismeretének hiányával szenvednek. Ott, kedves Egyesület, ahol az irodalomnak kikerülhetetlen és fontos szerepe volt a fennmaradásban, a magyarságtudat életben tartásában, bizony születhettek és születtek is olyan írások, melyeket ma önön nemzeti radikálisnak bélyegezhetnek. Azon túlmenően, hogy a nemzeti radikalizmussal szembeni undoruk indokolatlan, kifogásaik nehezen támaszthatók alá ész- vagy ún. tudományos érvekkel.

Az Egyesületet allergiás tüsszögésre irritáló írók egy olyan országban, országrészben alkotttak, melyet erőszakkal csatoltak idegen gazdához, legkevésbé saját hibája folytán. Egy országrészben, ahol kirabolni, eltakarítani készültek az évszázados magyar kultúrát, műemlékeinket, felépített gazdaságunkat és gazdagságunkat. Ahol a magyar jelenlétet készültek minden módon eltakarítani, kihúzva a szerintük ordas fogakat, melyek esetlegesen a történelem gigászi igazságtalanságát szeretné meggyógyítani. Ahol a magyar identitást kellett minden eszközzel lélegeztető gépre kapcsolni. A ma oly divatos egyenlőségesdi, a hódítók civilizált tisztelete bizton oda vezetett volna, ahol az Egyesületnek már nem kellett volna tudós fejét vakargatni sem Wass Albert, sem Szabó Dezső, sem Nyírő József neve hallatán.

Az erdélyi irodalom maga Erdély s népének történelme. Egy tündérország kincsei és sajátosan értékes szelleme köszön vissza belőle. Irodalom, mely igenis képes volt jó hírünket vinni a világba, nagy embereket adni az öszmagyarságnak. És tanúskoni amellett a helytállás mellett, melyre az anyaország által lazán cserbenhagyott erdélyi magyarok, székelyek kényszerültek.

Az Egyesület tiltakozása különösen furcsa akkor, amikor Magyarországon iskolás fiamnak magyar nyelv- és irodalomórán kínai népmesékre tanítják, nem ritkán olyan írókkal ismertetik meg, akik ugyan lehetnek a világirodalom részei, de tudományosan egységes értékelésünk legalábbis kétséges.

Érdekes mentalitás köszön vissza az Egyesület tiltakozásából: a gondot az jelenti, amit nem mi nyilvánítunk értékké. Mi, valakik, talán Budapestről. Akik talán éppen az erdélyi helytállás példájának fertőző mivoltától tartanak.

Pedig nem kellene. Hiszen, fránya globális sárgolyónkon, ha már itthon nem lelünk példát valamire, nyugodtan kérhetünk kölcsön másoktól. Ahol van.

Akár egyfajta nemzeti egységre is. Ismerős?

Gondolják önök, hogy akadna francia, angol, olasz, spanyol tanár, aki azért kifogásolná nemzete bármely írójának oktatását, mert az illető véletlenül nem a mostani országhatárokon belül ragadt tollat? Vagy tiltakozna bármely francia, angol, olasz, spanyol egyesület, mely kifakadna angetve, afölött, hogy népe költője saját nemzetét mások elé helyezi időnként? Hogy felmutatja ama nemzet értékeit, hogy büszkeségre sarkallja azt, hogy önbizalmát táplálva erőt akar önteni belé?

Ha önök szerint az erdélyi irodalom Székely János, Dsida Jenő és Sütő AAndrás, akkor nem túlzott az erdélyiek által foglalt oldalak száma a tankönyben. Ellenkezőleg! És talán visszaülhetnének az iskolapadba, ismerkedni a sok-sok többi névvel. Önökre férne.

Még az is előfordulhat, hogy kevésbé fogja csípni érzékeny európai szemüket a kifogásolt írók nemzeti elkötelezettsége, ahogyan azoké sem csípi, akiket tapsikolva oktatnak ma is, nemzeti elkötelezetttségűek, bár nem feltétlenül a magyar nemzet mellett.

Ezek után az igazán felháborító jelenség az, hogy az Egyesület bátorkodott Wass Albertet, Szabó Dezsőt vagy éppen Nyírő Józsefet minősíteni. Higgyék el, ők más súlycsoportban „játszanak”. Jóval magasabban, mint ami felérhető egy ilyesféle egyesület számára.

Már ha egyáltalán létezik.

Kercsó Alpár

Megtekintések: 576

Tetszik

42 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Györffi Miklós Június 24, 2012, 3:10pm: Kedves Alpár, igen kiváló írás.

Hozzászólt Kercsó Alpár Május 23, 2012, 12:45pm: Az ominózus magyartanárok egyesülete a Radnóti Mklós gyakorló iskolában alakult, prominensei onnan verbuválódnak. A linkre kattintva láthattok egy s mást az iskoláról és talán az erdélyi írókkal kapcsolatos "álláspontjuk" is érthetőbbé válik.

No comment!

Íme: http://www.radnoti.elte.hu/index.php?option=com_content&view=ca...

Hozzászólt Illés László Május 21, 2012, 4:33pm: EGY DOLOG BIZTOS ALPÁR . MI TÖBBEN VAGYUNK AKIK ÍGY GONDOLKODUNK !

Hozzászólt Kercsó Alpár Május 21, 2012, 11:38am: Kedves Barátaim!

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a néhány sort és hozzáfűztétek gondolataitokat. A magyartanárok egyesületének (talán maradjunk a kisbetűnél) egyik minősítő megállapítása visszhang nélkül maradt, részetekről s részemről is. Jómagam annyira aljasnak találtam, hogy féltem, indulat nélkül nehéz reagálni rá. Ezért idézem alább Bayer Zsoltnak a Magyar Hírlap online kiadásában május 21-én megjelent jegyzetét.

Kígyótojás

Közkincs a F*****nek az antiszemitizmus?” – teszi fel a kérdést tegnap a Népszava annak kapcsán, hogy Balog Zoltán miniszter nemzeti kincsnek nevezte Nyirő Józsefet (és még Szabó Dezsőt és Wass Albertet is). A Népszava beljebb megelégedve idézi a Magyartanárok Egyesületének nyilatkozatát, amely szerint nevezett három írót erdélyi mivoltukon túl az antiszemitizmus köti össze. S hogy nem szabadna a Nemzeti alaptantervbe bekerülniük olyan alkotóknak, akikről ennyire nincs „közmegegyezés”.

Kristály Lehel tegnap ugyanitt remekül levezette, a román hatóságok miért és hogyan vegzálják minden alkalommal a csíksomlyói búcsúra tartó magyar zarándokokat. S Lehel szerint ennek része most a Nyirő újratemetése körüli hisztéria is. Mindez tény. Mondhatjuk, a románok teszik a dolgukat – bár kétségtelen, hogy az új, baloldali román kormányzat majd minden elődjénél aljasabb és alávalóbb. És gátlástalanabbul, szemérmetlenebbül támad legnagyobb kisebbségére. S mindenben remek partnerre akad Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester és az őhozzá hasonlók személyében.

Ám nem mehetünk el szó nélkül amellett, ami idehaza történik.

Mindenekelőtt szögezzük le: ha Nyirő könyvei ott sorakoztak a polcon, vagy nagymama stelázsiján, az Erdélyi Szépmíves Céh halina kötéses kiadásában, akkor az ember tudta, hogy kinél jár. Az Erdélyi Szépmíves Céh halina kötésébe bújtatott Nyirő- kötetek láttán olyan nagyon nagyot nem lehetett tévedni a hetvenes-nyolcvanas években a tulajdonos hovatartozását illetően. Mondhatni: az Erdélyi Szépmíves Céh halina kötéses Nyirő-kötetei eldöntötték a kérdést, hogy mifélénk-e az illető, vagy nem a mifélénk.

Igen, akadt néhány ilyen szimbólumszerű dolog, amely segített eldönteni, hogy a soha véget nem ért és érő népi–urbánus állóháborúban ki hol áll. Ilyen szimbólum volt Ő is, Nyirő József. A csak Tamási Áronnal mérhető írófejedelem, Uz Bence szülőatyja. Az Ő novellái alapján rendezte meg Szőts István minden idők egyik legjobb magyar filmjét, az Emberek a havason című remekművet. Ő írta a Jézusfaragó embert, a Madéfalvi veszedelmet, A sibói bölényt, Az én népemet és a Néma küzdelmet. Nincsen magyar irodalom Nyirő József nélkül. Miképpen nincsen Szabó Dezső Az elsodort faluja, Wass Albert A funtineli boszorkánya, Sinka István Fekete bojtára, Tormay Cécile Bujdosó könyve és Emberek a kövek közöttje nélkül. Nincsen magyar irodalom enélkül, hiába tagadják és gyalázzák mindezt a másik oldal felkentjei. Mert ők nem számítanak. Ők Márai Sándort is kitagadták habozás nélkül a magyar irodalomból jó negyven esztendőre. Nem számítanak – ami számít, az az elviselhetetlenség érzése.

S hogy ilyenkor mindig felrémlik Bergman 1977-es Kígyótojásának egyik legrémesebb jelenete. Amikor a „híres” berlini kabarék egyikében nyílik az ajtó este, és belép néhány német ifjú. Nagyon szőkék, nagyon kék szeműek, és horogkeresztes karszalagot viselnek. Odafent a színpadon javában zajlik a műsor. Épp’ a német história, a német legendárium, a német mondavilág és hőstörténet nyáladzó, üvöltő kiröhögése folyik. Mint minden este, azokban a híres berlini kabarékban. Épp’ Tristan szellentget a színpadon, Izoldát pedig hágják hátulról. A nagyon német ifjak egy darabig nézik a „műsort”, majd halkan érdeklődnek, hol a tulajdonos. S a kérésre megjelenik a tulajdonos. Egy nagyon zsidó férfi – Bergman szándéka szerint épp’ annyira zsidó, amennyire németek az ifjak. Kérem, vegye le a szemüvegét – szól halkan a német ifjú. A zsidó tulajdonos leveszi. S ekkor a német ifjú megfogja hátul a fejét, és pépesre veri az arcát a bárpult szélén. Majd a döbbent csendben ennyit szól udvariasan a publikumnak: Jó szórakozást, hölgyeim és uraim!

Az egyetemes filmtörténet egyik legnagyszerűbb, legrémesebb pillanata ez. Benne van az igazolhatatlan és elrettentő iszonyat. A lélegzetelállító embertelenség. Amire nincsen magyarázat. De kérdések azért vannak, s talán okok is. S a kérdést Paul Johnson is felveti A huszadik század igazi arca könyvében. Hogy miért éppen a németek? Azért, mert egy nemzettel majdnem bármit meg lehet tenni. Egy nemzetet halálra lehet éheztetni, el lehet venni a hazáját, ki lehet rabolni – de nem lehet elvenni tőle a múltját, a hőseit és a legendáit, mert abba vagy belehal, vagy iszonyatos bosszút fog állni. Iszonyatosat és irracionálisat, amelybe aztán majd szintúgy ő hal bele.

Nos, ha nem ez a cél, akkor kéretik vigyázni egy kicsit. Hátrébb az agarakkal Nyirőtől, de hátrébb a Székely Himnusztól is.

Szépen könyörgöm, ne tegyétek…

Bayer Zsolt

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 21, 2012, 9:03am: Ezek nem testvéreid, Krisztina... Nem szabad indulatból általánosítani!

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 20, 2012, 8:35pm: Kíváncsiságból keresgéltem kicsit. Titkos társaság lehet...

Hozzászólt Donkóné Simon Judit Május 20, 2012, 8:34pm: Valami tévedés folytán magyartanárok, de vajon magyar tanárok-e, akik Wass Albertről, Nyírőről, akár Szabó Dezsőről ezt terjesztik. Lelkiekben nem!

Magyartanárként teljesen elképedtem, s elszomorodtam, hogy még ma is ilyen szellemiségben próbálják befolyásolni a magyar fiatalokat! Ebből elég! Ne tűrjük!

Hozzászólt Ihászné Lajber rita Május 20, 2012, 8:26pm: Örülök, hogy az új Nat-ba olyan írók kerültek, akik műveikkel értékálló tudást és élményt közvetítenek a kisiskolásoktól kezdve a középiskolásokig.

egy magyartanár

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Május 20, 2012, 7:41pm: Még egy megjegyzés:

"A kerti törpe figyeli a házat,
le s föl sétál az ablakom alatt.
Egy intésére százak somfordálnak
elő, és körbeforog e hitvány törpehad..." (Farkas árpád)

Hozzászólt Bölöni Domokos Május 20, 2012, 6:53pm: Elég, ha beütjük a ME nevét, és mindenféle infó kijön, vagy ha az elnök nevét, akkor az interjú is, amelyből nagyon sok minden kiderülhet...