Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Atyámfiai!  Üzleti lehetőséget szimatolok. A mai világban ez bizony üdvözítő lehet, megosztom hát veletek, „mozduljatok rá”, gyarapodjatok általa.

Ha netán valaki még nem hallotta volna kies Székelyföldön, állítólag tizenkétezer máramarosi és avasi román ember nyújtott be magyar állampolgársági kérelmet. És még azt mondjuk, nem szeretnek bennünket! Az pedig nyilvánvalóan csak rosszindulatú feltételezés, hogy amerikai utazásaik megkönnyítése céljából szeretnének a remek honfitárs-jelöltek magyar koronás útlevelet, miután az Egyesült Államok és Kanada eltekint a vízumkényszertől a magyar állampolgárok esetében.

Állítólag a benyújtott kérvényekből mindössze harmincat utasított el az illetékes hatóság, barátságtalan lépését azzal indokolva, hogy az illetők nem tudnak magyarul. Kiskapuként azonban hozzátették, amennyiben a derék dák három hónap alatt megtanulja Arany és Petőfi nyelvét, a kérelmet ismételten benyújthatja. És, állítólag, az állampolgárságért folyamodók között találkozhatunk bizonyos Ovidiu Silaghi-val, volt román közlekedési miniszterrel is. Na jó, lefordítom, hogy az érettségin román nyelv és irodalomból szekundát produkálókat ne diszkrimináljuk negatívan: Ovidiu Szilágyi, magyar szórendben Szilágyi Ovidiu. Bevallom, halvány helyettes segédfogalmam nincs, miként hangzana az Ovidiu szittya megfelelője. Bízom benne azonba, hogy amint Silaghi úr dagadó kebellel leteszi a magyar állampolgári esküt, rögvest füleink számára ismerősebbként csengő keresztnevet választ magának, például a Ladó-féle utónévkönyvből. Lehetne mondjuk Árpád…

Nos, a jószomszédi viszony ápolása jegyében illik segítséget nyújtanunk ezeréves honunk hivatalos polgárságára áhítozó felebarátainknak. Tanítsuk meg őket magyarul.  Természetesen szigorúan üzleti alapon, minekutána nekünk sem adnak a boltban száraz kiflivéget sem egy elrebegett köszönetért.

Dolgozhatunk nyugodtan felárral, hiszen az a gonosz hun lélek, aki elvárja Silaghitól, Covaciutól (Kovács), Checichestől (Kecskés) vagy a jobb sorsra érdemes Sabautól (Szabó) Stefan, óh, bocsánat!, István királyunk nyelvfacsaró szavainak ismeretét, csúfos három kurta hónapot jelölt ki határidőként a csodás aspiránsok számára. És, ha igaz, hogy a magyar az egyik legstrapásabban elsajátítható nyelv ezen a kékesszürke bolygón, akkor „bele kell húznunk!”. Remélhetőleg utóbbihoz hasonló esti elszólásokat engedékenyebben kér majd számon a vizsgázókon a bíráló testület.

Meghírdetjük tehát az intenzív, gyorstalpaló magyar nyelvtanfolyamot. És, míg az otromba tengerentúliak fenntartanak mindenféle, teljesen indokolatlan beutazási korlátozásokat a román állampolgárokkal szemben, „betegre” keressük magunkat.

A nemzet, a NEMZET hasznát már meg sem említem. Fogyatkozó sorainkat értékes emberanyaggal tölthetjük fel, miközben vélt vagy valós elleneink táborát apasztjuk. Megmutathatjuk a felénk gyakran fintorgó világnak, hogy régi, szép neveinket helyesen, magyarul is használhatjuk. Bebizonyíthatjuk, hogy visszatérhetnek a nyájhoz azok az elkóborolt lelkek, akik valamilyen csalfa érdekből behódoltak idegen helyesírási szabályoknak, de most, szintén valamiféle haszonelvű megfontolásból, eszükbe jutott Kazinczy Ferenc és az ő műve.

És közben betegre keressük magunkat.

Képzeljétek el, atyámfiai, a történelem kabaréját, ahol a kétezer éves dicső történelmére és egységes, megkérdőjelezhetetlen nmzetállamára oly büszke román atyafi három hónapon át kínkeservesen szenved az ikes igékkel, ezernyi kivételtől hemzsegő írásmódunkkal, nyelvünk kötött hangsúlyával, kiejthetetlen ékezetes magánhangzóinkkal, két- és többértemű főneveinkkel, jó esetben rendkívüli árnyaltsággal bíró fogalmazványainkkal. És e szenvedésért még fizet is. Bátran kijelenthetjük, hogy a nyelvi hadművelet nem pusztán anyagi, de jelentős erkölcsi kielégülést is eredményezhet.

Apró revans azért a rengeteg gúnyos brekegésért, mellyel helységneveinket románra fordították, mellőzve azok lefordíthatatlan jelentését.  Kis elégtétel kifacsart személyneveinkért, lenyúlt történelmi alakjainkért. Azért az arogáns terpeszkedésért, amivel városaink és falvaink főtereire huppantak öntelt üleppel.

Azért, mert, kényszerből vagy önként és dalolva (nem elenyésző számban!) Szabó Lászlót Ladislau Sabauvá, Kovács Istvánt Stefan Covaciuvá, Mezei Kálmánt Coloman Campeanuvá gyúrták át.

Elégtétel, igen. És betegre is kereshetjük magunkat…

Kérlek, atyámfiai, legyünk megbocsájtók ebben a kegyeletteljes órában. Ne firtassuk, miért vált meg bárki anyjától s apjától kapott magyar nevétől s mennyit dobott kukába magyarságából átírt s évtizedeken át nyugodtan hordott neve által. Abból a magyarságból mely, vannak még csodák!, újra borzasztóan fontos értékké lépett elő.

Üljünk le Silaghi úr mellé, paskoljuk meg barátságosan a köz szolgálatában meggörnyedt nemzeti vállait és ismételgessük türelmesen: ez ajtó, az ablak, az asztal. Nem ájto, áblák, ásztál, kedves Silaghi úr, hanem ajtó, ablak…

Feltétlenül javítsuk ki szegényt, ha, az állampolgrrsági kérelem benyújtási aktusára gyakorolva, azt találná mondani: én lenni mághiár. Ápám, ányám lenni mághiár.

Kedves Silaghi úr, helyesen így hangzik: én magyar vagyok.

Legalábbis mostanában.

Megtekintések: 488

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt gyuge erzsebet Október 22, 2013, 8:53pm

Hát ez az irás tényleg a történelem igazkabaréja! Minden szava sajnos igaz.Ennek ellenére nagyon tetszett!  Szerintem az, hogy milyen nemzetségűnek születik valaki ez eleve Istentől meghatározott dolog! Ha fel tud nőni a helyzethez,  felmenőihez, anyanyelvéhez az jó. De ezt tűzön-vizen keresztúl amig él addig  válalnija kell!  Ha pedig nem válalja az minden egyén gyengeségét mutatja!  Aztán lesipuskás haszonlesők mindig is voltak és lesznek is minden nemzetben,még a mienkben is nem gondoljátok?

Hozzászólt Baksai József Coci Szeptember 17, 2013, 2:06pm

Tulajdonképpen mindegy az hogy milyen az ember anyanyelve kapott neve, a lényeg az, hogy EMBER legyen a talpán, szívében, lelkében tetteiben és akkor azt máris az ember keblére öleli. Egy igaz embert nem a nyelve teszi azzá ami nemde??

Hozzászólt Fazakas Csaba Zoltán Szeptember 14, 2013, 6:07pm

Tőkés Bélának külön köszönöm a bejegyzését,így visszakanyaródhattunk az eredeti témához,mely elég sokunkat írásra késztetett ez ügyben,

Hozzászólt dr. Szabó Dániel Szeptember 13, 2013, 7:39am

A gyerek fejlődésében a kamaszkor igen fontos. Ezért a legjobb ha 14-18 éves korában a gyerekkel haza költöznek Magyarországra,itt iskolába adni, utánna vissza mehetnek fagyoskodni svédbe.

Hozzászólt TŐKÉS BÉLA Szeptember 12, 2013, 9:32am

Az az érzésem, hogy egy ideje már nem a felvetett témáról értekezünk: az arról szólt, hogy sokezerrel "gyarapodhat" a nagyarság, itt is, túl is. Hova vezet ez? Ez volt a kérdés. Az anyanyelv sarkalatos pont, kritérium, de kiegészítésre, értelmezésre szorul. Most hagyjuk a hivatalnokok névle(át)fordítási agyszüleményeit, erről regélhetnénk sterilen napestig. Amanda felveti, hogy miért anyanyelvünk van? Talán ezt bármely népre érti, azaz, hogy mindeniknek megvan a saját anyanyelve. Megnyugtatom, hogy van apanyelv is. Pl. ha  Constantin (Szilárd) Daicoviciu dákoromán agyréme reális lenne, akkor a mai románoknak apanyelve kellene legyen, hiszen az utódok nyelvéhez (latin, neolatin) a dák hölgyek, mint anyák,  nem a nyelvükkel pótoltak be, azt e feltételezett (de távolról sem bizonyított) apák hozták magukkal. Hát bizony ez többszörös áttéttel valósult meg. Mellesleg, más mechanizmussal, ez a bolgár nyelvvel is megtörtént, ott a szlávok "segítettek be", de az egészen más történelem.

Hozzászólt Gede Csaba Szeptember 11, 2013, 11:06pm
Tisztelt Andreszek Úr !
Tévedhetek,de ebben az esetben kétlem.Azt nem mondom,hogy nem úgy voltak OTT (nem tudom merre volt ez az eset) a dolgok de annyit tudok,hogy a Csaba román megfelelője BÍZTOS,hogy nem Constantin.Az,hogy valamelyik irodakukac a hasára ütött s azt mondta,hogy: Na mivel a Constantin az is C betüvel kezdődik mind a Csaba,akkor hát legyen a Csaba Constantin...az valószínű....csak mert Én (vagyis az a bizonyos hivatalnok) eldöntöm,hogy mától így legyen.Azt,hogy melyik analfabéta döntötte el a magyar nevek "változatát" s milyen kritériumok után ....azt nem tudom de azt bíztosra,hogy a Csabának hivatalos román fordítását még nem hallottam s így ....nem is ismerem.( s már elmúltam 30 éve,hogy magamnál vagyok). Én a hozzászólásomban nem a magyar nevek románok által kiválasztott "változatáról" írtam hanem a fordításáról.Kis, de nagyon nagy eltérés van a 2 dolog között
Hozzászólt Andreszek Bela Szeptember 9, 2013, 3:51pm

Kedves Gede  Csaba.Sajnos tevedsz.Igaz tevedni emberi dolog.eggyik fiam neve szinten Csaba.Amikor a szuletesi bizonyitvanyt( az elsot)a kezembe vettem,bizony a Csaba =Constantin. ent volt leforditva.Persze  hogy nem vettem at.Igen letezett .es  az iroda falara ki volt fuggesztve  kereszt neveink roman valtozata..Ma mar szerencsere.ez megszunni latszik.

Hozzászólt dr. Szabó Dániel Szeptember 8, 2013, 7:23pm

Nem rég azt olvastam,hogy Koppány Katonái telepedtek meg az Avasokban.Azért is van magyar népviseletük fehér bő gatyával.Az erőszakos névátírások sok esetben nem a fél kérésére történnek.

Hozzászólt Gede Csaba Szeptember 8, 2013, 2:26pm
Érdekes.... Most,hogy " érdekek " vannak abban,hogy mégis jobb magyarnak lenni mind románnak ( pl. a tengeren túli kiutazások miatt ) felébredtek vagy eszükbe jutott sokaknak,hogy valóban ők is "magyarok".Minazoknak csak egy üzenetem van : Isten hozott benneteket a " bozgorok táborába " . Ha utánam volna én most is csak úgy adnék állampolgárságot ha tudsz magyarul írni,olvasni s természetesen beszélni.Ami a nevek románositását illeti dicsérem édesanyám eszét amikor Csaba nevet választott mert idézve őt: " lássam ezt,hogy tudják lefordítani "....
Hozzászólt TŐKÉS BÉLA Szeptember 8, 2013, 2:20pm

Tökéletesen egyetértek az előző két levél íróval. Itt nem a formális aritmetika számít, sőt. Ezt Tamási leírta, hogy aki embernek pocsék, az magyarnak méginább. Mondjuk úgy, hogy ha mennyiségileg nő is (na nem sokkal) az erdélyi "magyarok" száma, minőségileg átlagosan silányabbak leszünk. Ha a mennyiség lineárisan (keveset) nő, a minőség exponenciálisan fog romlani.Mert az "újfiúk" nem fognak ölbetett kézzel meghúzódni.   A saját véleményemet kb. 10 hellyel lennebb tömören kifejtettem.

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek