Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

A helyszín ugyan az, de mégis mintha az egyik kép „békésebb” lenne! 

Valamikor, kíváncsiságból, mint turista Berlinbe.

Meghatározó belső lelki élmény volt számomra a Brandenburg-i kapuhoz való érkezésem, valamikor. Csak ámultam és bámultam, hogy a madarak csak egyszerűen átrepülnek a számunkra tiltott területre, a szellő is csak úgy lengedezik ide meg oda. Túloldalon az emberek csak úgy egy kilátón csevegtek és nézdegélve bámultak ránk, gondolom csodálkozva! Én ott ezen a helyen őrizetbe vagyok (hátam mögött a két fegyveres katona)! Akkor a gondolataim csak úgy cikáztak a fejembe: senkiházi bűnös vagyok, akit őrizni kell, vagy csak egyszerűen bele születtem a rabságba?!!!? Megdöbbentő élmény volt számomra, csak ott úgy ácsorogva, álldogálva éreztem, hogy valami nagyon nincsen rendjén Énközöttem, a fal mögötti  és a fal előtti élet között! Mintha természetellenes lenne a létem, létünk!

Az egykor megélt diktatórikus rendszerbe nevelkedtünk fel „halvány” polgári habitusokkal, amit a napi szösszenetekből kaptunk meg a nagyszülőktől és a szülőktől. De, igazából egy más rendszerbe szocializálódtunk a mindennapokban, hasonlóan, a gyerekeim is igaz csak részben. Az emberi hamisság, zsarnokság és butaság, a rosszindulat, az irigység, egyéni felelőtlenség, érték tagadás lendületes időszaka dominált. Vagyis, amit az akkori környezetünkben megéltünk, az teljes más volt, mint amit a szűk családon belül. A mérlegelő éberség egy csodálatos ajándék a sorstó, de az új világban is nagyon hasznos lehet, mert hiszen gyakran jelen van az „elbutított” értékrendek szellemi világa. Gondolom!

Letti leányom, szolgálati kötelezettségből, Berlinbe!

Letti leányom Berlinbe utazott egy évzáró munkaértekezletre és csak annyit kértem, hogy egy hasonló képet készítsen, amit Én valamikor készítettem! Hosszas hallgatás után, csak annyit mondott, ÉRDEKES és ÉRTEM! Megtette! Nem volt véletlen a kurta válasz, hiszen együtt „nőttünk fel”Én, mint Apa, Ő, mint „gyerek”. Vagy nem? Hát ennyit az úgynevezett családon belül örökölt majd elsajátított és átadott szösszeneti habitusokról! Köszönjük a sorsnak ezt a csodálatos életélmény lehetőséget! Hipp, hipp húrrá!

2016-11-09.

Megtekintések: 38

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek