A helyszín ugyan az, de mégis mintha az egyik kép „békésebb” lenne! 

Valamikor, kíváncsiságból, mint turista Berlinbe.

Meghatározó belső lelki élmény volt számomra a Brandenburg-i kapuhoz való érkezésem, valamikor. Csak ámultam és bámultam, hogy a madarak csak egyszerűen átrepülnek a számunkra tiltott területre, a szellő is csak úgy lengedezik ide meg oda. Túloldalon az emberek csak úgy egy kilátón csevegtek és nézdegélve bámultak ránk, gondolom csodálkozva! Én ott ezen a helyen őrizetbe vagyok (hátam mögött a két fegyveres katona)! Akkor a gondolataim csak úgy cikáztak a fejembe: senkiházi bűnös vagyok, akit őrizni kell, vagy csak egyszerűen bele születtem a rabságba?!!!? Megdöbbentő élmény volt számomra, csak ott úgy ácsorogva, álldogálva éreztem, hogy valami nagyon nincsen rendjén Énközöttem, a fal mögötti  és a fal előtti élet között! Mintha természetellenes lenne a létem, létünk!

Az egykor megélt diktatórikus rendszerbe nevelkedtünk fel „halvány” polgári habitusokkal, amit a napi szösszenetekből kaptunk meg a nagyszülőktől és a szülőktől. De, igazából egy más rendszerbe szocializálódtunk a mindennapokban, hasonlóan, a gyerekeim is igaz csak részben. Az emberi hamisság, zsarnokság és butaság, a rosszindulat, az irigység, egyéni felelőtlenség, érték tagadás lendületes időszaka dominált. Vagyis, amit az akkori környezetünkben megéltünk, az teljes más volt, mint amit a szűk családon belül. A mérlegelő éberség egy csodálatos ajándék a sorstó, de az új világban is nagyon hasznos lehet, mert hiszen gyakran jelen van az „elbutított” értékrendek szellemi világa. Gondolom!

Letti leányom, szolgálati kötelezettségből, Berlinbe!

Letti leányom Berlinbe utazott egy évzáró munkaértekezletre és csak annyit kértem, hogy egy hasonló képet készítsen, amit Én valamikor készítettem! Hosszas hallgatás után, csak annyit mondott, ÉRDEKES és ÉRTEM! Megtette! Nem volt véletlen a kurta válasz, hiszen együtt „nőttünk fel”Én, mint Apa, Ő, mint „gyerek”. Vagy nem? Hát ennyit az úgynevezett családon belül örökölt majd elsajátított és átadott szösszeneti habitusokról! Köszönjük a sorsnak ezt a csodálatos életélmény lehetőséget! Hipp, hipp húrrá!

2016-11-09.