Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Majd egy évet vártam arra a pillanatra, hogy elinduljak az „én” utamra. Szeretek utazni! Mindig van az-az érzés, ami más, mint azelőtti utazási élmény. A legelső változás, amit észleltem magamba az, hogy utazóként csak magamra vagyok ítélve, a nézésre és érzékelésekre. Senki más nem érezheti és érzékelheti azt, ami bennem zajlanak. Kiszabadultam abból a mindennapi környezeti „mókuskerékből” ami megszokott, de állandóság jó érzéseivel élem mindennapjaimat. Paradoxnak tűnik, de csodálatos az állandóság, valószínű, azért mert megadja a belső biztonság érzetét. Utazás során igazából tétlenségre vagyok utalva, látva látok és elmélkedem a múlton a jelen képeiben. Valahogy létezésem mintha a testem felületére költözik, csupa füllé és szemmé válók. Ezzel, valószínű „megszabadulok” önmagamtól, időlegesen távolabb kerülnek a mindennapok nehézségeim és gondjaim. Jó érzéssel tölt el a légiességem, a felszabadultságom, gondolom, csak azért mert leoldódik a rám nehezedő „felnőtt lét” súlya, amitől sokszor „szenvedhetek”. Gondolom, hogy az utazás élményvilág megérzésével gyermekiessé válok, újból megélhetem a végtelennek tűnő gyermekkor boldog súlytalanságot, amit azelőtt megéltem. Az idei első ilyen élmény a tengeri környezetbe való utazás. A véletlen, sors, vagy akárminek nevezhetem, egy lehetőséget adott, hogy hosszú kihagyásos idő után egy csodálatos meghitt tengeri környezetbe kerültem. Jól esett ficánkolni és később csak lebegni a kék vízi világba, meg is örökítették a nem szerencsés „partra érkezésem”élményét, képekben. Esténként pedig, szilvapálinka mellett, ütköztettük az aktuális szemlélet világunkat a múlt árnyékába, hosszantartó eszmefuttatásokkal. Jól esett, csak úgy lazán csupa „fülnek” lenni, hiszen jó társaság volt. Abban a megtiszteltetésbe volt részem, hogy meghívtak egy tengeri polip vacsorára.  Igazán finom volt! Azért egy bizonyos idő után azért már vágytam egy kis tokányra, pörköltre, gulyáslevesre, paradicsomos fuszulyka levesre és káposztás laskára (kockára) stb. Hiába azért csak nem tudtam megtagadni saját magam. Igaz, nem is akartam. Visszaérkezésem után bepótoltam, ami a kaját illeti, a környezeti élményt pótolni nem lehet, csak megélni. Szép volt! Aztán megint elkezdtem az állandónak és jónak tűnő „mókuskerék”életemet, azzal, hogy majd következik a másik utazás! Marosvásár-helyre egy kis kolozsvári kitérővel érkeztem. Csodálatos érzéssel kezdődött, mintha a múlt történései csak tegnap történt volna mindaz, ami évekkel azelőtt volt. Igazából, nagyon meglepődtem a belső élményvilágomon! Gondolataimból kiestek a mindennapok küzdelmesnek tűnő nehéz időszakai és emberei - kevesen voltak, de voltak - akiket a krisztusi elvárásainak megfelelően kevésbé szerettem. Készségesen fogadom és fogadtam szívembe azokat, akiket, és akikből a jó indulat árad felém, de soha nem éreztem gyűlöletet azok iránt, akik csak egy-szerűen nem „szerettek”, hiszen miért is szerettek volna! Vagyunk elegen, a teremtő jóvoltából, hogy majd válogassunk azok közül, akiket szeretni szerethetünk! Nagyon sok kedves ismerőssel találkoztam, beszélgettünk és elbeszélgettünk a múltról és jelenről, életértékről és aktuális értékrendekről. Hiányoltam a szeretet, a tolerancia és az egészséges szolidaritás meg-élésének élményvilág kinyilatkoztatásait, mint a ragaszkodás, gyengédség, önzetlen jóakaratban megnyilvánuló érzelem. Inkább a szeretet behódolás és a dominálás jellemzőit észleltem, az én, én és megint én, valamint az egészségtelen irigység jelenségeit.  A kommunizmus és a vad kapitalizmus életreflexei még nyomokban, de léteznek. Sokan szeretnék az „ingyen sajtot”, ami létezik is, de csak az „egérfogóba”, az pedig kemény csapdát jelent! Ha sok egérke kerül a csapdába, akkor ott bizony rendet kell teremteni, a gyors rendteremtéssel törvényszerűen megjelenik a sötét radikalizmus, ami nem türelmes és békességes. Kár, hogy így láttam és éreztem, gondolom!  Eddig csak fényképeket készítettem azokról a helyekről (utcák, házak, temetőkben nyugvó őseim sírjai stb.), amik fontosak voltak számomra, most már, a technika jóvoltából, már filmesítve regisztráltam. Azt hiszem gyermekiessé váltam az utazás során! De nagyon jó volt! Epedve várom a következő utazást! 2012-11-11

Megtekintések: 44

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek