Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Egy régi ember új évei
(Emlékezés egy generációnyi jóságra)
Kálmán nehéz két hónapig bírta felesége nélkül. Még csak 79 éves volt. Mégis akkora akaraterő, cselekvésvágy lakozott benne, hogy sok fiatalt megszégyenített. A sors vele sem bánt kesztyűskézzel, siheder korától dolgoznia kellett, és csak fokozta nehézségüket a háborúk sorozata. Többször véltem hallani, amint fiatalabb korosztálynak, tiszta szívből, szinte fájdalmat okozva sóhajtozta, „inkább enném naponta egyszer, csak háború ne legyen”. És ő tapasztalatai alapján beszélt, hangjában érezni lehetett a félelmet, pedig nem volt lágy ember… mégis oka volt félni. Hosszú évekig dolgozott a kőbányában, ahol a mindennapi nehéz munka kiedzette testét, és neki ez nem volt elég, otthonában tartott két lovat, amelyekkel fuvarozott. Nem panaszkodott, nem ismerte a kényelmet, túlzás nélkül mondhatnánk: a hajnali csicsergésre ő ébresztette fel a madarakat.
A hetedik X ellenére járta az erdőt lovaival. Nyugdíja volt, de mégsem találta nyugalmát, nem tudott veszteg maradni egy helyben. Rozáliával leéltek egy életet, nem volt szükségük rá, hogy nyugdíját kiegészítse, csupán a megszokott munka iránti hajsza miatt tette. Pedig az ő korában már nem rohangálhatott az ember, meg kellene állnia néha lélegzetvételre, de mintha neki nem is levegő kellett volna… csupán a mozgás. Ám ez a mozgás, már nem tartalmazott sok rugalmasságot, és ezt a szeretett lovai is érezték, mert rönkölés közben, amikor gazdájuk beleesett a derékig érő hóba, megálltak szelíden és türelmesen várták magukhoz. Könyörtelen iramot diktált magának, gondolta, így nem érheti utol az öregség. Robotolása közben sok újévet maga mögött hagyott, de talán fel sem tűntek, mert kevés ünnepnap adatott meg neki. Mások hiába kértek, minden jót-, szépet az újévtől, mert ő csak mosolygott naivságukon. Tudta, csak apró részekben teljesülnek az álmok, és amit az élet ingyen ad a jobb kezével, azt a ballal visszaveszi. Sohasem volt reményvesztett, csupán a sors belenevelte a bizonytalanság érzetét, és nem tudott szabadulni tőle. Ezért dolgozott folyton, nem szorult felnőtt gyerekei, unokái segítségére, sőt még ő segített, mintha mostanság is kicsi csecsemők lennénk, és szükségelnénk a nevelést.
A reményteli újévektől ritkán fogadta ama luxust, hogy egy-egy pohár borocska mellett, a meleg szobák ölén pihenjen, mert ott buzgott benne az a fiatalos érzésvilág, ami erőt adott neki, hogy fölülmúlja a mindennapi megpróbáltatásokat.
Így történt, hogy hetvenkilenc éves kora ellenére fiatalon talált örök megnyugvásra, elkísérve feleségét a síron túli szerelembe. Nyugodjanak békében!
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Ilyés András Zsolt Február 1, 2014, 9:31pm
-
Köszönöm! :-)
-
Hozzászólt Olga Para Február 1, 2014, 7:14pm
-
Nagyon tetszik, Megható, ilyen volt az én édesapám is... Isten nyugtassa őket...
-
Hozzászólt Csőregi Márton Február 1, 2014, 5:12pm
-
Hát igen.Minket akik már elhagytuk a hetedik X.-t a mindennapi tevékenység tart formába.Még vannak terveink amiket megkell valósítanunk amíg az erőnk nemhagy el.Valahol magamra ismertem,köszönöm ,hogy olvashattam.
-
Hozzászólt Szabó Béláné Január 30, 2014, 9:33pm
-
Nagyon megható,!!
-
-
Nagyszüleim voltak, nagyon sok jót kaptam tőlük. Igyekszem magam is helytállni, de csak csodálni tudtam őket, milyen életerővel élték mindennapjaikat.
Köszönöm!
-
Hozzászólt Bara Gyula Január 30, 2014, 3:56pm
-
Szüleidről szólnak szavaid. Ha így emlékezel, akkor azt jelenti hogy a generációnyi jóságból sikerült tovább adniuk valamit...Isten nyugtassa őket, ti pedig próbáljatok megállni a nyomdokaikban!
-
Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Január 30, 2014, 2:54pm
-
Példás. A megörökített jellem és a módja is.A teljes testi-lelki odaadás,munkához,élethez,szerelemhez.
-
-
A mi generációnkból aligha... Hiányos az akaraterő, inkább beugrunk a 4x4-es terepjárónkba s elmegyünk vadakat ijesztgetni, mintsem gyógyfüvet-, gombát gyűjtenénk. Régebb naphosszakat szedtük a cseremakkot nagyszüleimmel, de manapság, amikor hívom ismerőseimet, úgy néznek rám, mint "lázas betegre" .
Kényelmes világ a miénk!
Köszönöm, hogy olvastak! :-)
-
Hozzászólt Ambrus Ákos Stefan Január 30, 2014, 11:43am
-
Volt ilyen,még van ílyen, bár még lenne eztán is.
-
Hozzászólt Hajdó Károly Január 30, 2014, 10:36am
-
A nyers valóság "cicoma" nélkül ilyen egyszerű! Igaza van Székely-Bencédi Évának!..
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz