Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Székelybő és Székes határában, a Kútfő fölött, egy 5 hektáros gyümölcsössel körülvéve található a Kali család tanyája. A világ zajától távol, egy takaros kis házban éli hétköznapjait Kali Elemér, felesége Imola és egyéves kislányuk Noémi. A házat és a tanyán található melléképületeket Elemér apai nagyapja építette, aki feleségével és fiával a néhány lépésre található családi temetőben nyugszik. A tanya egykor Nagyernyéhez tartozott közigazgatásilag, napjainkban az egyetlen itt élő család Nyárádszeredában fizeti be az illetékeket.

 

Székes falut elhagyva, balra fordulunk és a Sós-patak mentén, egy göröngyös, kátyús úton döcögünk Kali Elemérék tanyája felé. Előttünk, az utat mutatva, ismerőseink haladnak, egy öreg Daciával: Antal Rudolf nyugalmazott tanár és Hegedűs Attila gazdálkodó. Mindketten Székesen laknak és baráti kapcsolatot ápolnak a tanyai életmódot választó Kali családdal. Óvatosan haladunk előre, Attila többször is karmozdulattal figyelmeztet, hogy mély keréknyom következik. Személygépkocsival csak száraz időben lehet itt közlekedni, azt meg csak a jó Isten tudja, hogyan jönnek le télen a tanya lakói Székesre. Az erdő szélén, egy árnyékos tisztáson hagyjuk a járgányokat, s az út utolsó szakaszát gyalog tesszük meg. A tikkasztó hőség után jól esik az árnyékban menetelni.

 

A tanya két háza közül egyik lakatlan

Öt perc gyaloglás után megpillantjuk a tanya első házát. Kísérőinktől megtudjuk, hogy az épületet jelenleg senki sem lakja. Egy vállalkozó vásárolta meg néhány évvel ezelőtt, de évente alig 2-3 alkalommal látogatja a tanyát. Aztán megpillantjuk Elemért, aki mosolyogva jön elénk, s vezet tovább családi házukhoz. Az udvaron megterített asztal mellett sürög-forog felesége, Imola. Megtudjuk, hogy tiszteletünkre házikenyeret sütött és körömpörköltet készített. Előkerül a szilvából főzött finom házi pálinka, aztán mindenki jó étvággyal fogyasztja az ízletes étket. Imola asszony két testvére is fent van a tanyán, fiatal lányok, akik besegítnek a mindennapi munkákban, és szívesen vigyáznak az egyéves Noémire. „Ha elmegyünk valahová, nagy ritkán, mindig a testvéreim vigyáznak a házra. A tanyát nem lehet itt hagyni, mert sok a rosszember. Itt nem laknak szomszédok, a másik ház üres. De minket kirabolhatnak, felgyújthatják a házat.” – véli az asszony. A férje azonban hozzáteszi, hogy tolvajok még nem jártak náluk, de a vadak állandó veszélyt jelentek a zöldségeskertre, a gyümölcsösre, valamint a búza és kukoricaföldekre.

 

Nincs villany, hiánycikk az ivóvíz

Evés közben megismerjük Elemér családjának történetét.  A nagyszülők még Székesen, de édesapja már a tanyán született. Szülei halála után, a négy testvér közül Elemér örökölte a házat, aki szívesen maradt ősei birtokán, foggal és körömmel ragaszkodva az apai örökséghez. „Én innen el nem megyek. Nem könnyű a tanyai élet, sokat nélkülözünk, de elvagyunk valahogy. Legnagyobb problémánk, hogy nincs a közelben ivóvíz, s hiányzik a villanyáram.” – mondja Elemér. A házban áramfejlesztő segítségével működik a televízió, de naponta használják a petróleumlámpást. A vizet az 5-600 méterre található Kútfőről hozzák, naponta többször, hiszen tisztálkodásra és az állatok itatására is kell a forrásvíz. A vályogistállóban két tehént, az ólban négy disznót számolunk, az udvaron tucatnyi baromfi és csapatnyi kutya. Imola asszonytól megtudjuk, hogy erdőn-mezőn áthaladva, gyalog viszi naponta a tejet Székelybőbe, ahol nincs ugyan átvevőközpont, de egy szekeres havi 15 lejért továbbviszi Székelymosonba. 

 

Támogatni kellene a tanyán élőket

A tanyát elsősorban Antal Rudi bácsi és Hegedűs Attila látogatják rendszeresen, akik baráti kapcsolatot ápolnak Kaliékkal. „Gyakran viszem le Székesre vagy a városba Elemért, hogy ügyes-bajos dolgait intézze. Szerény körülmények között élnek, de rendes, becsületes emberek, megérdemlik a segítséget. Az önkormányzatoknak jobban oda kellene figyelni a hasonló sorsú, tanyán élő emberekre.” – véli a nyugalmazott tanár. Hivatalos személy, Szőcs Erika családorvos kivételével a rendszerváltás óta nem járt a Kali portán. A doktornőről viszont nagyon sok jót, dicsérő szavakat mondott a házaspár. Megkímélve a családot a több kilométeres út fáradalmaitól, a védőoltásokat a tanyán adta be Noéminek. A család jól érzi magát a tanyán, nem áll szándékukban leköltözni, de egyelőre fogalmuk sincs, hogy mi lesz, ha majd iskolaköteles lesz Noémi.

 

Gyalogtúra a hőségben

A Kali család gazdálkodásból él, de a termények közül csak a gyümölcsöt értékesítik. Az 5 hektáros gyümölcsös idénre gyenge termést ígér, alma kevés van, de remélik, hogy a dió eladásából szereznek egy kis pénzt. „A gabonát teljes mértékben feletetjük az állatokkal. Nekik is, nekünk is enni kell.”- mondja a családfő, akitől azt is megtudjuk, hogy néhány évtizeddel ezelőtt 7-8 család élt a tanyán.

Az asztaltól felállva a környék természeti szépségeivel ismerkedünk. A gyümölcsösön és egy kis erdőrészen áthaladva, a Puliszka-dombra érünk, ahonnan beláthatjuk az egész környéket. A látóhatár keleten valahol a székelykáli templom fölött ér véget, előttünk pompázik a Mária Terézia korában épült székelybői műemléktemplom, de délnyugaton az agárdi házak is jól látszanak. „Itt a világ közepe, gyönyörű a kilátás. Remélem, nem bántátok meg a félórás gyaloglást” – jegyzi meg mosolyogva Hegedűs Attila, aki papír zsebkendővel törölgeti a 30-35 fokos hőség hatására felszínre törő verítékét. Útközben terepjárókat és kerékpárosokat látunk, akik Marosvásárhely felöl érkeztek. Visszafelé kökényt kóstolunk, de még nem csípte meg a harmat. „Ilyen száraz szeptemberünk régen volt.” – mondja szűkszavúan Elemér, aki a tanyára visszaérve földbe ásott, hideg sörrel kínál. A hűtőszekrény itt csak álom…

 

Az idő múlására a lemenő nap látványa figyelmeztet. Megköszönve a Kali család vendégszeretetét, elbúcsúzunk a tanya utolsó lakóitól, s hazafelé indulunk. Imola asszony a jószágok gondozására siet, Elemér vízért megy egy hatalmas bödönnel. Most éppen van, aki vigyázzon a kis Noémire, de a két lány nem tartózkodik állandó jelleggel a tanyán. Rövidesen magára marad a háromtagú család. De nem csüggednek. Szorgalmas munkával, távol a világ zajától távol, élik küzdelmes életüket.

                                                                                                                       Berekméri Edmond

Megtekintések: 864

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Mátyás Csaba Október 10, 2011, 1:08pm
Szép írás...,minden tiszteletem a Kali családé.....
Hozzászólt Ambrus Mark Zsuzsanna Szeptember 29, 2011, 8:59pm
SOK ERŐT - KITARTÉST
Hozzászólt Dierich/Orban Zsuzsa Szeptember 20, 2011, 9:48am
Minden elismeresem ezeke az embereke. Santa Krisztinanak de mennyire hogy igaza van!  A nyugati  fiatal generaciot megnezve, neha az az erzese tamad az embernek, elöbb-utobb a gazdasagi- technikai  felfujt "lufballonok" elpattannak, es  itt kell ujrakezdeni, ami sokkal egeszsegesebb mint testileg, mint lelkileg.Persze, irto nehez. Isten aldja öket!
Hozzászólt Májercsík Ida Szeptember 18, 2011, 5:50pm
Le a kalappal a fiatal pár előtt !!!Tudom ,mit jelent az ilyen élet .39 éve így kezdtük mi is Tenke mellett ,Görbeden ,Csak 6 hónapig ,mert nem adtam fel a tanítást .Szép napokat éltünk az erdőben villany nélkül is ,ugyanis férjem erdésztechnikus volt .Erőt ,egészséget kívánok a bátor párnak !
Hozzászólt Major Etelka Szeptember 18, 2011, 1:26pm
Gratulálok a válalkozó kis családnak,jó egészséget és kitartást kivánok a munkájukhoz
Hozzászólt Parajdi Julia Szeptember 17, 2011, 12:40am
Hihetetlen ismerem Elemért én Székesen születtem és voltunk nagyon sokat a tanyán a szüleit is ismertem meg a testvéreit is milyen kicsi a világ  gyönyörü hely nagyon szép a kilátás isteni a levegő én csak gratulálok nekik ha haza megyek októberbe biztos hogy meg látogatom anyukámal meg a páromal isten áldása legyen velük .
Hozzászólt Győrffy János Szeptember 16, 2011, 10:21pm

SZívemhez közelálló a bemutatott család....Ha nem lettek volna ilyen, DE NEM UTOLSÓ, mohikánok...nem léteznénk e gyönyörű ősi tájon...amit látni, megélni kell, és ..persze az ,,emberek  teszik szenté a helyetr"...

                  Tisztelettel  Győrffy János/Nyárádszereda/

Hozzászólt Modi Dezsö Szeptember 16, 2011, 8:34pm
Minden elismerésem az ilyen családnak, sajnos egyre kevesebben vagyunk erre képesek! (pedig de szép is ez  a  tanyai életmód).......
Hozzászólt zachari ilona Szeptember 16, 2011, 8:30pm

csak elismerest es dicseretet erdemel ez a derek csalad.hatha lesz segitseg es nekik is lesz villany es viz es konnyebb lesz az eletuk. Nagyon tetszett az iras.

 

Hozzászólt PÁLL MARGIT Szeptember 16, 2011, 5:03pm

A mai világban, "le az összes kalapokkal" ez előtt a család előtt!! Szívből kívánok nagyon jó egészséget és

kitartást.Isten áldjon meg benneteket!!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek