A mennydörgés

Írta: Attila-benczi

A völgy sötét volt, mint az éjszaka.

Sűrűn nőtt fenyők eltakarták az eget.

Nehezen közelítettem meg a házikót.

A szúrós bokroktól alig láttam.

Sietnem kell, eleredt az eső.

Olykor egy kő gördült le a hegyről,

Amit az eső vize mosott ki

A fák gyökerétől.

Igaz, mindig szerettem a záport,

Örömmel hallgattam a mennydörgést

Erőt sugárzott, villanása megnyugtatott.

Végre, áthatoltam a sűrűjén!…

Kell egy ember

Írta: Attila-benczi

Nem érdekelnek a hibáid

De annál inkább a gondolataid.

…………………………………………………

Ha van, egy ember ki rád figyel

Az nem lehet más, csak egy igaz barát!

Ha kell. Megteszi. A hátán „cipel”

Ott áll melletted, elfeledi saját baját.

…………………………………………………

Nem érdekel ki vagy, honnan jöttél

Igazából az számít: itt vagy, elbűvöltél.

……………………………………………………..

Ő csillapítja fájdalmadat, ha az élet pofon vág…

Én, meg ÉN

Írta: Attila-benczi

Én, meg ÉN… Csak Én!

Mi hárman jól megvagyunk

Volt rossz s jó, nevettünk a végén.

Bár mi lesz mi együtt halunk.

Első énem még gyermek

Ez oly jó, de SAJNOS mindig átvernek.

Akik ezt teszik, elfeledték

Gyermekként őket is átverték!

Kettes énem felnőtt lenne:

Férfias, megfontolt, ki mindent elront!

Azért egy jó szóért bármit megtenne.

Ha fejét beveri, vállat von. Beforr az…

Miért büntetsz

Írta: Attila-benczi

Oly kellemes volt a déli napsütésben

Ülni a kopott fapadon, majszolgatva

A gondosan elkészített uzsonnát.

Nyílt az ajtó, Te jöttél át rajta.

A Nap, szégyenében szürke felhők mögé bújt,

Mert szépséged fényesebben ragyogott, mint Ő!

Leültél mellém, kekszet ropogtattál.

Figyeltem arcod, sima és üde volt

Mint egy hajnali nyári zápor.

Boldoggá tett e látvány, felmelegítette lelkemet.

Kis diákként…

Békét hozó dallam

Írta: Attila-benczi

Ketyeg az óra, mit tegyek?

Peregnek a homokszemek

Az elmúlt időn merengek,

Szárnyaszegetten röpködnek

A képtelen ötletek.

Ülök egymagamban

Eszembe jut, halkan,

Egy gyönyörű dallam,

Tőle jól érzem magam.

Nem vagyok boldogtalan.

Szívemet, balzsamként átjárja,

S folyton folyvást azt suttogja:

Engedd el magad. Ne félj, érezd,

Miként nyújtok vigaszt néked.

Felejtsd el…

Vizes életcsepp
Írta: Attila-benczi

Víz. Vízcsepp,
Vizes csepp.
Tó. Tótükrén karika,
Karikákban életiga.
Vizes karikák cseppekben,
Tovatűnnek csöndesen.