Szólj hozzá !

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 12, 2011, 10:24pm

Nem lehet, hogy ennek a helyzetnek a hagyományos falusi élet átalakulása az oka?

Egy-egy falun átutazóban sokszor elgondolkozom, vajon mivel foglalkoznak az itt lakók? Hagyományosan mezőgazdasággal, vagy esetleg a közeli városba járnak dolgozni? Mert akkor hasonló a helyzet, mint mifelénk! Csak aludni járnak haza... Talán annyival jobb, hogy jórészt ismerik egymást.

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 12, 2011, 7:55pm

Sajnos én is ezt tapasztalom a községben, ahol csak annyi a jószomszédság, hogy este a kenyeres autónál beszélgetnek két szót, ameddig sorba állnak. A gyerekek sem mennek egymáshoz, otthon elhalmozzák őket mindenféle játékkal és legfennebb (ha van) a testvérek játszanak együtt. Változik a világ és még változni is fog sokat.

Nekem szerencsére van két erdélyi szomszédom, mi még tudunk beszélgetni, ha éppen időnk engedi.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 12, 2011, 7:40pm

A történet, mely valóban megesett, vidéken játszódott. Egyetértve azzal a reménnyelt, amit Boros Magdi fogalmazott meg legutóbb ("sohasem lehet olyan mértékű, mint a városokban") a helyzet súlyosabb, mint gondolnánk! Mióta kétlaki életet élek (ott is vagyok - itt is vagyok), saját bőrömön tapasztalom: falvaink e téren is zuhanórepülésbe kezdtek - megkülönböztetett tisztelet az igen ritka kivételnek! S tapasztalataim nem csak  magyarországiak...

Hozzászólt Boros Magdolna Július 12, 2011, 5:03pm

A nagyvárosok természetesen személytelenebbek, mint a vidék. Más egy településen élni ott, ahol az emberek zöme ismeri egymást. Vidéken, ha el is indul, (elindult ) egy elszigetelődési folyamat, -  baráti, rokoni kötelékek miatt - sohasem lehet olyan mértékű, mint a városokban. Szerencsére!

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 11, 2011, 8:46pm

A hivatalok működésének nem csak gazdasági, hanem emberi oldala is van (kellene legyen). Nem kerülne sokba odafigyelni rá. Azért néha jót is lehet hallani (éppen ezen a lapon olvastam nemrég egy bizonyos hivatal dicséretét), de sajnos manapság ez olyan ritka mint a fehér holló.

Eddig úgy gondoltam, ez az elidegenedés (néha önmagunktól is) főleg a városlakókra igaz. Vidéken vajon mi a helyzet? Hézagos tapasztalataim alapján még reménykedem...

Hozzászólt Boros Magdolna Július 11, 2011, 5:06pm

Elszemélytelenedett életünkre ma is igaz:  "...neve, ha van, csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé,..."( József Attila )

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 11, 2011, 4:32pm

Nermrég készítettem egy Numerikus autobiographia-t, egy olyan önéletrajzot, mely csupán számokból és betűjelekből áll (roppant érdekes műfaj lett, ajánlom figyelmetekbe!). Már annyire elidegenedtünk, hogy újabban csak az azonosítószámokat kérdezik mindenütt...

Hozzászólt Boros Magdolna Július 11, 2011, 2:59pm

Igazad van Zsuzsa!  Egy elgépiesedett, elanyagiasodott, vadkapitalista világban élünk, ahol az egyéni érdek áll mindenek felett. Sajnos, ez intézményeinkre is vonatkozik, legyen az posta, kórház, gázművek, vagy akármi. Nem mint személyt, csak mint egy " adatot "kezelnek bennünket. Mintha mi lennénk értük.Számukra csak egy fontos, hogy nyereségesen működjenek.Valószínű,ezért nem alkalmaz pl. a posta szombat délutánra egy " kifutólegényt ",aki időben kézbesítené a dísztáviratot. Pedig mennyire emberibb lenne, mint egy telefon, vagy egy email.

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 11, 2011, 2:06pm

Nem lehet, hogy egyszerűen csak az együttérzés, a segítőkészség tűnt el az életünkből? Lépten-nyomon hideg közömbösséget, önzést tapasztalhatunk az emberi kapcsolatokban. Mi lehet ennek az oka?

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 10, 2011, 3:35pm

Eddig többen is azt hitték, hogy egy kitalált történetet írtam, pedig minden "atyafis" írásom a valóságra épül.

(Legfeljebb nem én vagyok az alteregó mögött, azaz nem velem történt meg  -  mint például ebben az esetben...)

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő >
• Lap