Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.


E termetes tárgy atyánkfiát csecsemőkora óta szolgálja. Most szobája dísze, tisztes iparosok keze munkája, amolyan békebeli műremek. Sokan megcsodálták már, színházi emberek alkudtak is rá - valamelyik nagyoperetthez kerestek ilyet -, szép summát ígérve érte, de nem válna meg tőle semmi pénzért. Két virágkosár díszeleg tetején, s a magasba nyúló zöldek alatt szokott olvasgatni meg tűnődni múltbéli dolgokon.

Réges-régi utazóláda, 93x53x63 centiméteres, jó arányú, feketére festett, rézpántokkal és veretekkel megerősített, sarkai enyhén legömbölyítve, erős bőrfogantyúit meg használat után az oldalához lehet simítani. A biztonsági zár alatt cégjelzéses felirat (MENDEL TRUNX, Steel Gard), belül pedig, a vászonborítóra firkantva egy név: Ida Kallay. Ez volt a századelő konténere, derül atyánkfia, ilyen ládákban vitték-hozták értékeiket, ruhaneműiket az újvilági utazók. Nem tudni, hányszor kelhetett át az óceánon, ám utolsó útja egy amerikás magyar hazatérését szolgálta, aki - mint később többször is felemlítette - kéz alól, egy holland „illetőtől” vásárolta, valamikor a húszas évek közepén. Hazánkfia aztán a kint gyűjtött pénzből itthon kisebb birtokot vett, gazdálkodott, s mivel sokat látott, nagy időt megélt, okos embernek ismerték, hát bíróvá választották.

No, ebben a faluban látta meg a napvilágot atyánkfia éppen a múlt század közepén! Apja segédjegyző volt ugyanitt, bíró uram meg kedvelte a jóravaló fiatalembert, s mikor áthelyezték a közeli kis községbe - vb-tikárrá „előléptetve” a tanácsrendszer kezdetekor -, neki ajándékozta hajókofferét, hogy legyen miben vinni, tárolni s őrizni a gyermek meg a fiatalasszony dolgait. Neki már úgysem kell, gyerekük sincs, ki megörökölné. A láda aztán minden további költözéskor (ebből több is volt) hasonló célokat szolgált. Mikor szülei végre megállapodtak, kopottasan s rangját veszítve kötött ki az éléskamrában, benne tároltak minden egértől védendőt - liszttől a háziszőttes zsákokig.

Mióta a szülőket is átvitte a révész ama nagy vízen, azóta atyánkfia tulajdonolja. Nemrég kicsinosította, szinte olyan, mint új korában volt – dicsérték is vendégei a legutóbbi névestén. Miután, némi noszogatásra, vázolta a láda „biográfiáját”, majd’ mindenki előállt valami hasonló történettel – dédnagyapa Doxa órájáról, mely 1902-ben pontossági világrekordot tartott, vagy a nagypapa tajtékpipájáról (némi derűvel emlékezve a pipaszár pedagógiai célú használatára is), egy sétapálcáról, melyet valamelyik dédnagynéninél felejtett egyik hódolója még a boldog békeidők Magyarországán.

Épp azon tűnődik atyánkfia, szortírozva a benne tárolt téli holmikat, vajh ki is lehetett az az Ida Kallay, s hogyan kerülhetett az egykori utazó - nevéből ítélve nemesi származású hölgy – ládája végül, több kézen át, szülőfaluja bírájához. Lám, néha magántörténelmünk is van olyan izgalmas, mint a népeké vagy birodalmaké…


(Megjelent a Por és hamu című kötetemben - Accordia Kiadó Budapest, 2014.)
                                                                                                                                         
 

Megtekintések: 370

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bálint Mária Március 19, 2015, 1:29pm

Ilyen a világ. Hajóládából több is van, bár inkább ritkaságnak számít. Járják a világot keresztül-kasul és hordozzák a tulajdonosok átörökített rezgéseit. Emennek itt jó rezgéseket sikerül összegyűjtenie, ha szívesen vagy a közelében. :)

Hozzászólt Ozsváth Sándor Március 19, 2015, 11:59am

Természetesen olvastam, s már akkor is nagyon tetszett! Az idő mélyéből fel-felbukkanó emlékek számomra mindig nagyon izgalmasak, az meg különösen, hogyan is lesz ezekből írásmű. Úgy látom, szinte mindenkinek van valamilyen tárgya, amelyhez - valamilyen okból - szorosabb emlékszálak fűzik. Gondolkodtam is  rajta, hogy illetlenség ugyanazon címmel megjelentetni írásomat , de a másik két variáció (Hajókoffer ill. Konténer a századelőről) nem volt eléggé kifejező, nem adta vissza a lényeget - így aztán maradtam a Hajóláda mellett. Köszönöm, hogy elolvasta ezt a "másikat" is. Szeretettel üdvözlöm!

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Március 18, 2015, 8:52pm

És az én "A hajóláda" (2012)  c. írásomról mi a véleménye, Tisztelt Uram? Az antológiában is benne van,nagy örömömre.  Mindkettőnket megihletett egy bizonyos hajóláda, más-más korban, más időben.

Tiszteletem

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek