Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

(Öt éve hunyt el Puskás Ferenc, aki sok-sok magyar kisfiú példaképe volt az '50-es években. Az alábbi tárcát öt éve, Öcsi Bácsi temetésekor írtam.)

 

Gyászol atyánkfia is, mint sok százezren e hazában s milliók a nagyvilágban. Eltemették Puskás Ferencet, a világ valaha élt talán legnépszerűbb focistáját.

Atyánkfia még fiúcska korában látta játszani egyszer – de igaziból! – az Aranycsapatot a Népstadionban, talán ötvenötben, vagy ötvenhatban. Apja vitte magával, ki a foci szerelmese volt. Mutogatta, hogy melyik piros mezes Nándi, melyik Öcsi, Kocka, Cucu, Púpos meg a Sváb, de olyan messze ültek a nézőtéren, hogy az arcukat nem láthatta. Már arra sem emlékszik, kivel játszottak, csak arra, hogy győztünk, s ha a mieink támadtak, akkor mindenki kiabált, a gólnál pedig egyszerre ugrott fel a stadion. Az is nagyon tetszett neki, hogy az a rengeteg ember úgy állt, mint a feszület, mikor a Himnuszt énekelték, s eszébe jutott, hogy a rádió mellett otthon is mindig felálltak, ha ezt játszotta a zenekar.

Egyszer aztán közelről is láthatta a fiúkat! Ötvenhatban, még a forradalom előtt Mátészalkán játszottak hírverő mérkőzést (a felnőttek ezt így hívták). Apja, a Nagyecsedi Traktor SE mindenese oda is magával vitte, igaz, nem a mérkőzésre, csak a bankettre a szalkai restibe (akkoriban ott még cigányzene szólt, a vendégnek damasztabrosz s élővirág dukált, meg kerthelyiség és kuglipálya). Vége felé járt már a vacsora, mikor a helyiek öreg szertárosa, zenekari tusra, egy láda borkülönlegességgel kívánt kedveskedni a vendégeknek. „Őrnagy elvtárs – így az asztalfőn ülő Öcsinek - egy kis hosszú nyakú, ha meg nem sérteném…”. Puskás ránézett a pakkra: „Tata, ilyenben én lábat szoktam mosni.” De, látva, hogy az öreg elszontyolodik, még hozzátette: „Tudja mit? Hozzon nekem egy kis igazi nyíri vinkót, fröccsbe az a legjobb, azt szeretem’”. Másra már nem emlékszik atyánkfia, csak még arra, hogy az öreg idvezült arccal elszáguldott valahova, a többiek meg szeretettel lapogatták tovább a fiúk vállát, s mindenki nagyon örült, hogy ott lehetett.

Minden Magyarok Öcsije – aki nemcsak lélekben volt az! – odafönn tán épp az égieket kápráztatja cseleivel, atyánkfia meg fényesedő szemmel azon tűnődik, mennyire hiányzik - idelenn!

 

Megtekintések: 245

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ozsváth Sándor November 18, 2011, 10:51am

Kerdves Mária!

Mennyi hasonló gyermekkori emléke is van a (közel) egyívásúaknak! Apám is mindig kitette az ablakba a '"világvevő" rádiót, ha válogatott mérkőzés volt, az utcabeliek meg lócákra ülve szurkoltak Puskáséknak.

A focipálya nálunk is a kastélykertben volt s van, de a mienket nem robbantották fel, hanem előbb kultúrház majd téesziroda működött benne - most pedig, lassan már 20 éve, a  református gimnázium és kollégium épülete.

Hozzászólt Bálint Mária November 18, 2011, 2:40am

Kevés dologra emlékszem egészen kisgyerek koromból, de az ő egyik meccsére igen. Azért, mert akkora esemény volt a játék, hogy összegyűlt az apám baráti köre, és hallgatták valamiféle recsegő, el-elhaló hangú rádión. Éppen ezért nekünk, gyerekeknek a közelbe se volt szabad menni, minket kicsaptak az udvarra. De mindenáron részesei akartunk lenni az eseménynek, ezért mi is nagyon örvendtünk, ha a felnőttek örvendtek. Nem biztos, hogy nem azért, mert olyankor szabad volt kiabálni, meg is tanultam, hogy "hajrá Puskás"!  Apámat elnevezték a házi focizásokon Puskásnak, mert alacsony volt, s állítólag a lövése meg a bal lába is hasonlított az övéhez. Olyan torkos volt (hogy tényleg-e, nem tudom, de mint nagy titkot árulta el egyik vendég, hogy ettől tud úgy passzolni, mert jól ráfekszik a labda), ezért belsővel úgy tudott rugni, hogy az legendás volt egészen a kis falusi rögtönzött focipálya széléig, amely a hajdani uradalmi udvaron terült el, mivel a régi cselédházban laktak a tanítók, meg a kultúrotthon. Ja, hogy a kastély? Az nincs, azt felrobbantották.

Hozzászólt Ozsváth Sándor November 17, 2011, 7:49am

Öcsié az érdem - no meg Flórié!

Hozzászólt Berekméri Edmond November 17, 2011, 7:45am

Két okból is örömmel olvastam: nagyszerű tárca (pazar anekdotával), s azért is mert Puskás egy igazi legenda, minden magyar futballbarát kedvence. Büszkék kell lennünk az egykori Aranycsapatra (amelynek tagjai közül tudomásom szerint már csak Grosics és Buzánszky élnek), s az Albert Flórián szerezte egyetlen magyar Aranylabdára. Ha France Football az 50-es évek elején kezdte volna ennek kiírását, valószínű a mi Puskás Öcsink is ott lenne a kitüntettek listáján.

Hozzászólt Huszár Lajos November 16, 2011, 6:40pm

'' A világon akárhova megyünk, a magyarokról megtudják honnan jöttek, az biztos hogy az első reakciójuk : a Puskás.......''  Grosics Gyula.

Hozzászólt Boros Magdolna November 16, 2011, 6:20pm

Minden Magyarok Öcsije.....a  spanyolok  Panchoja,  a Száguldó Őrnagy, a világon pedig " csak " PUSZKÁSZ. A politika beleszólt ugyan az életébe ,de mindvégig Magyar maradt.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével adományozok


átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek