Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A nyíri vinkó
(Öt éve hunyt el Puskás Ferenc, aki sok-sok magyar kisfiú példaképe volt az '50-es években. Az alábbi tárcát öt éve, Öcsi Bácsi temetésekor írtam.)
Gyászol atyánkfia is, mint sok százezren e hazában s milliók a nagyvilágban. Eltemették Puskás Ferencet, a világ valaha élt talán legnépszerűbb focistáját.
Atyánkfia még fiúcska korában látta játszani egyszer – de igaziból! – az Aranycsapatot a Népstadionban, talán ötvenötben, vagy ötvenhatban. Apja vitte magával, ki a foci szerelmese volt. Mutogatta, hogy melyik piros mezes Nándi, melyik Öcsi, Kocka, Cucu, Púpos meg a Sváb, de olyan messze ültek a nézőtéren, hogy az arcukat nem láthatta. Már arra sem emlékszik, kivel játszottak, csak arra, hogy győztünk, s ha a mieink támadtak, akkor mindenki kiabált, a gólnál pedig egyszerre ugrott fel a stadion. Az is nagyon tetszett neki, hogy az a rengeteg ember úgy állt, mint a feszület, mikor a Himnuszt énekelték, s eszébe jutott, hogy a rádió mellett otthon is mindig felálltak, ha ezt játszotta a zenekar.
Egyszer aztán közelről is láthatta a fiúkat! Ötvenhatban, még a forradalom előtt Mátészalkán játszottak hírverő mérkőzést (a felnőttek ezt így hívták). Apja, a Nagyecsedi Traktor SE mindenese oda is magával vitte, igaz, nem a mérkőzésre, csak a bankettre a szalkai restibe (akkoriban ott még cigányzene szólt, a vendégnek damasztabrosz s élővirág dukált, meg kerthelyiség és kuglipálya). Vége felé járt már a vacsora, mikor a helyiek öreg szertárosa, zenekari tusra, egy láda borkülönlegességgel kívánt kedveskedni a vendégeknek. „Őrnagy elvtárs – így az asztalfőn ülő Öcsinek - egy kis hosszú nyakú, ha meg nem sérteném…”. Puskás ránézett a pakkra: „Tata, ilyenben én lábat szoktam mosni.” De, látva, hogy az öreg elszontyolodik, még hozzátette: „Tudja mit? Hozzon nekem egy kis igazi nyíri vinkót, fröccsbe az a legjobb, azt szeretem’”. Másra már nem emlékszik atyánkfia, csak még arra, hogy az öreg idvezült arccal elszáguldott valahova, a többiek meg szeretettel lapogatták tovább a fiúk vállát, s mindenki nagyon örült, hogy ott lehetett.
Minden Magyarok Öcsije – aki nemcsak lélekben volt az! – odafönn tán épp az égieket kápráztatja cseleivel, atyánkfia meg fényesedő szemmel azon tűnődik, mennyire hiányzik - idelenn!
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor November 18, 2011, 10:51am
-
Kerdves Mária!
Mennyi hasonló gyermekkori emléke is van a (közel) egyívásúaknak! Apám is mindig kitette az ablakba a '"világvevő" rádiót, ha válogatott mérkőzés volt, az utcabeliek meg lócákra ülve szurkoltak Puskáséknak.
A focipálya nálunk is a kastélykertben volt s van, de a mienket nem robbantották fel, hanem előbb kultúrház majd téesziroda működött benne - most pedig, lassan már 20 éve, a református gimnázium és kollégium épülete.
-
Hozzászólt Bálint Mária November 18, 2011, 2:40am
-
Kevés dologra emlékszem egészen kisgyerek koromból, de az ő egyik meccsére igen. Azért, mert akkora esemény volt a játék, hogy összegyűlt az apám baráti köre, és hallgatták valamiféle recsegő, el-elhaló hangú rádión. Éppen ezért nekünk, gyerekeknek a közelbe se volt szabad menni, minket kicsaptak az udvarra. De mindenáron részesei akartunk lenni az eseménynek, ezért mi is nagyon örvendtünk, ha a felnőttek örvendtek. Nem biztos, hogy nem azért, mert olyankor szabad volt kiabálni, meg is tanultam, hogy "hajrá Puskás"! Apámat elnevezték a házi focizásokon Puskásnak, mert alacsony volt, s állítólag a lövése meg a bal lába is hasonlított az övéhez. Olyan torkos volt (hogy tényleg-e, nem tudom, de mint nagy titkot árulta el egyik vendég, hogy ettől tud úgy passzolni, mert jól ráfekszik a labda), ezért belsővel úgy tudott rugni, hogy az legendás volt egészen a kis falusi rögtönzött focipálya széléig, amely a hajdani uradalmi udvaron terült el, mivel a régi cselédházban laktak a tanítók, meg a kultúrotthon. Ja, hogy a kastély? Az nincs, azt felrobbantották.
-
-
Öcsié az érdem - no meg Flórié!
-
Hozzászólt Berekméri Edmond November 17, 2011, 7:45am
-
Két okból is örömmel olvastam: nagyszerű tárca (pazar anekdotával), s azért is mert Puskás egy igazi legenda, minden magyar futballbarát kedvence. Büszkék kell lennünk az egykori Aranycsapatra (amelynek tagjai közül tudomásom szerint már csak Grosics és Buzánszky élnek), s az Albert Flórián szerezte egyetlen magyar Aranylabdára. Ha France Football az 50-es évek elején kezdte volna ennek kiírását, valószínű a mi Puskás Öcsink is ott lenne a kitüntettek listáján.
-
Hozzászólt Huszár Lajos November 16, 2011, 6:40pm
-
'' A világon akárhova megyünk, a magyarokról megtudják honnan jöttek, az biztos hogy az első reakciójuk : a Puskás.......'' Grosics Gyula.
-
Hozzászólt Boros Magdolna November 16, 2011, 6:20pm
-
Minden Magyarok Öcsije.....a spanyolok Panchoja, a Száguldó Őrnagy, a világon pedig " csak " PUSZKÁSZ. A politika beleszólt ugyan az életébe ,de mindvégig Magyar maradt.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz