Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A zsibin
Vannak, akik évtizedek óta ide járnak, kik restelkedve, kik már-már hivatásszerűen. Van, aki verset írt róla meg riportot, s van, aki jegyzőkönyvet, mert meglopták vagy megbüntették.
Régi ízeket, színeket, hangulatokat keresek, s fényképeken is szeretném megörökíteni Debrecen legnagyobb turiját. Verőfényes délelőtt van.
Első blikkre is látni, hogy már a zsibi sem a régi! Az egykor viccelődő, csipkelődő, portékájukat hangosan kínáló árusok hangulata most fagypont közeli, számuk erősen megcsappant, a kuncsaftokról nem is beszélve. Pedig szerda van, hagyományosan ez az egyik leglátogatottabb nap. Lézeng a nép, hézagosak a standok, némelyiken csak a súrolófény kelleti magát. Pang a zsibi. Nem is oly rég, bő két évtizede, még a kágéestés korszakban egymást taposták itt nagyok és kicsik az olcsó Lengyelből meg Románból származó holmikért, aztán az Unió - mármint az akkori - felbomlása után tovább színesedett a kínálat, grúz, örmény, meg távol-keleti népek fiai üzleteltek, s egyre több kínai. "Lehetett itt mindent kapni, pampuskától géppuskáig" - idézi a múltat egy törzsgárdatag.
Hátul, a kimérés pultjánál, alkalmi társaság fogad be, fociról meg politikáról folyik a szó, de az új fiú kedvéért idő telve témát váltanak. Viharvert, filozofikus hajlamú sok száz kisfröccsöt látott atyafi fogalmazza meg tömör szemléletességgel a zsibi lényegét: "Tanál egy szíp, nagy csavart valahon az úton. Sajnálja otthagyni, hát felveszi, oszt addig-addig tisztogattya, mig fínyesebb nem lesz, mint újkorába vót. Kihozza ide, leteríti ujjasát ott hátrébb (a szemével inti is, hogy merre), valamék komája mellé, ráteszi, osztán addig ül mellette, míg el nem kél. Na, hát ez a zsibogó!" Lehajtja a köszönetképpen felajánlott felest, s még bővebb kifejtésre is hajlandó lenne, de ahogy előkerül a fényképezőgép, azonnal bezárul, sőt hivatalos hangnemre vált: "A személyiségi jogok védelme miatt nem járulok hozzá a fotózáshoz!" Majd bizalmasan hozzáteszi, hogy itt senki sem szereti mostanában, ha lefényképezik. "A múltkoriban meg is kergettek egy illetőt, aki nem tudta, hogy merre hány lípis". Jobb lesz hát kereket oldani!
A visszaút már gyorsabb, odafent felhők gyülekeznek, közben felkerül a gépre a teleobjektív, s biztonságos távolból, lopva azért készítek néhány felvételt, hogy mások is láthassák...
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Kacsó Márton Május 31, 2011, 10:17am
-
Még a 60-es évektől emlékszem a zsibire. Ahová főként Édesanyánkkal jártunk. Főképp ruhaneműt keresgélve. Majd felnőtt fejjel régiségeket kezdtem gyűjteni, s annk is hihetetlen forrása volt a zsibogó. Majd megérve a kgst-s korszakot apróbb szerszámok, vasak voltak a keresett dolgaink. De aztán a rendszerváltás utáni hajszás világ megszüntette e kitűnő kirándúlásainkat. S Édesanyánk is már onnan föntről nézegeti a zsibit, biztos mindíg talál fiainak, unokáinak, s dédunokáinak valamit. Az első igazi dzsekim egy olajzöld amerikai áru volt a zsibiből - rajtam kívűl még két öcsémet szolgálta ki.....Szóval időnként kincsekre lelt az ember - de már van negyedszázada, hogy nem voltam arrafelé.
Kacsó Márton
-
Hozzászólt Orosz Miklós Május 31, 2011, 8:11am
-
Ha kalap még megvan tüzetesen meg lehet nézni a Novy Jičin nevet ahol a Tonak gyár van.
-
Hozzászólt Boros Magdolna Május 26, 2011, 8:49am
-
" Erre, erre ifiasszony, Más boltosra ne hallgasson! "-ezt a határozott felszólítást nemrég, egy "méterárus "kisfiútól hallottam, aki ovodai csoportjával épp egy vásári jelenetet adott elő. Iskoláink óvodáink ápolják évszázados vásári szokásainkat.Ez is hagyományőrzés!
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 26, 2011, 7:18am
-
Kedves Ágnes! Egy sötétbarna, széles karimájú nyúlszőrkalapot én is vásároltam a zsibin (vagy 15 éve!), ott hányódott gyűrötten a többi lom között a földön, majdnem belerúgtam. A Tonak márkanév tűnt fel, s emlékeztem rá, hogy valamelyik kedvenc filmemben, talán a Casablancában, pontosan ilyet hordott a főszereplő. 100 Ft-ért megvettem, 200-ért újraformázták - időnként még ma is viselem, bár azóta a molyok is megkedvelték :-)
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 25, 2011, 9:15pm
-
Megnéztem mind a tizenegy képet a "zsibiről" és örömmel állapítottam meg, hogy a miénk is ilyen! Itt is az a baj, hogy lassan több a kereskedő mint a vevő. Ha csak ránézek valamelyiknek a portékájára, alig lehet tőle szabadulni. Szoktam náluk vásárolni sok mindent - ami nincs bolti forgalomban vagy itt olcsóbb.
(A bolhapiac, amivel összetévesztettem, a tér másik sarkában van elkülönítve.)
-
Hozzászólt Rokonál Ágnes Május 25, 2011, 8:34pm
-
Debreceni lakos lévén, én is emlékszem még "a régire", amikor nemcsak alkudni, szép szavú öregasszonyokkal diskurálni, potom pénzért szögesdrótot, törött ablaküveget, használt fehérneműt, szakadt cérnagurigákat, poros olcsókönyvtáros regényeket, horgolt és dohos szagú csipkegallérokat, rozsdás dugaljakat, hiányos fogú csontfésűt, textilmentes rugós széket, büdös nemezkalapot, szúette képkereteket lehetett venni - s mindezek mellé jókat röhögni a felhozatalon. Néhanapján kincsre bukkanni persze :) Az volt az Igazi!
-
-
Ma már én is másra vadászom :-)))
-
-
Mifelénk a 90-es évek elején volt először hivatalos lomtalanítás. Emlékszem, az első években tényleg sok érdekes dolgot raktak ki, de sajnos az említett különlegességekhez még hasonlót sem láttam. Egy restaurátor viszont a fülem hallatára dicsekedett, milyen kincseket talált kidobva a belvárosi lomtalanításnál. Szenvedéllyel vadászott rájuk. Ma már a lomtalanítás sem a régi...
-
-
Kedves Zsuzsa! A lomtalanításból szerzett javakkal üzletelés az ma egy jól körülírható tásadalmi réteg sajátja (a körmönfont fogalmazásból azért kiderül ugye, hogy kikről beszélek)! A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején lomtalanításkor még én is jártam Debrecen régi utcáit, mert szenzációs "zsákmányra" lehetett olykor szert tenni - így gyűjtöttem pl. 3-4 tucatnyi eredeti Nyugat folyóiratszámot a 20-as évek elejéről, Kis József-féle Hét évfolyamokat, vagy Sterio Károly színes litográfiáit az 1860-as, '70-es évekből - ez utóbbit aztán, mivel megszorultam anyagilag, a Déri Múzeumnak ajánlottam fel megvásárlásra...
-
-
Bagaméri 50 filléres fagylaltja és zsibvásár... Bizonyos dolgok észrevétlenül tűnnek el az életünkből. Csak akkor döbbenünk rá, ha valaki említi...
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz