Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Atyánkfia mindig szerette a halász-vadász-madarász emberek társaságát, bár egyik foglalatosságot sem művelte. Gyermekkorában folyvást köröttük sündörgött, egyben-másban segédkezett is, vagy csak tátott szájjal hallgatta őket a partoldalon, fűben heverészve, hogy mennyi csínja van ám az állatok befogásának, elejtésének. Ők még tapasztalásból szerezték a tudományt, nem etológia-könyvekből, mint ezek a maiak...

Szomszédjuk is gyakran vadászott (igaz, nem mindig törvényes keretek között!), s állított be hozzájuk egy-egy tapsifülessel vagy fácánnal. Annyi bizonyos, a kártyabéli stüszi képét nem róla mintázták! A kicsiny ember hatalmas gumicsizmában járt, s minden ruhadarab önálló életet élt rajta. Bár volt puskája, inkább szegre akasztva tartotta, nem kedvelte a hiábavaló durrogtatást, körvadászaton meg többnyire a hajtók közé állt. Hosszas könyörgésre-kuncsorgásra egyszer aztán felvette atyánkfiát is a szekérre, maga mellé intve mindjárt az ülésre - nagy tisztesség volt ez akkor faluhelyt egy semmi kis gyerkőcnek! A Zuhogóra megyünk, szólj anyádnak, setétedésre itthon leszünk - mondta, s a bonyolult társalgást ezzel egész napra letudta a maga részéről.

Villa a kezeügyében, a hágcsuba tűzve, mint rendesen, Baba meg Csilla már indul is, rövidesen ráfordulnak a dűlőútra. Csak akkor élénkül meg kissé, mikor jobbra, a lucernásban, úgy negyven-ötven lépésre egy nyúl feje bukkan fel a szekérzörgésre. Kalapkarimája piciny billentésével jelzi: most figyelj! Enyhe gyeplőlibbentéssel téríti lovait a lucernásba, szép szabályos ívben, ugyanolyan tempóban, mintha mi sem történt volna, s egy-egy szekérnyommal kisebb kört írva lopja magát közelebb, közelebb a célhoz - a nyúl nem veszi észre így a veszélyt -, aztán halk csuklómozdulattal emeli ki a villát, arasznyira csupán, hogy aztán 3-4 lépésről beléhajítsa. Még egy forduló, s már ott is a rugdalódzó zsákmány a szekéren - majd megcsendesedik hazáig a kasita alatt!

Mostanában elegáns terepjáró, olivzöld szerelés, távcsöves puska meg pedigrés vadászeb dívik már arrafelé is. Mennek-e még vasvillával nyúlra? - kérdezte atyánkfia legutóbb az egyik bográcsozó kompániát. Még a kanál is fennmaradt a levegőben, s úgy néztek rá, mint valami marslakóra. Villával? Nyúlra?!

 

Megtekintések: 59

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 22, 2011, 1:42pm
Kedves Ilona-Ibolya, valóban, kézzel  is fogtunk halat, de nem pisztrángot! A víz alatt kasitával végigtapogattuk a Kraszna mederoldalát, s ha halfészekre leltünk, kézzel  alányúlva megfogtuk a halat, többnyire csukát. Nagy ügyesség kellett ám hozzá!
Hozzászólt Andre Ilona-Ibolya Május 22, 2011, 9:46am

... vagy kézzel pisztrángra?

Ez a fajta vadászat-halászat még tisztességes foglalkozás volt, volt benne 'esélyegyenlőség'.

Jó, hogy bár így írásban - szóban -, megmaradhat a régi tudásunk. Mert sorra hullnak ki a köztudatból a régi értékeink, szavaink, mint pl. a hág szó, amit ma már csak álltattenyésztők használnak igekötővel, pedig milyen érdekes kifejezés, mennyi jelentéstartalom sűrűsödik benne.

Tetszik az írásod.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 22, 2011, 8:49am
Kedves Gizka, természetesen tiszteletben tartom a véleményedet! Vadászni én sem vadásztam soha, de a horgászat egy időben kedvenc időtöltésem volt...
Hozzászólt Nagy Magdolna Május 20, 2011, 1:48pm
Derűsen mellétrafáltam, meg helytelenül írtam. No de, derűre ború s borúra derű...
Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 20, 2011, 1:41pm
A fellépő részt nevezik így,  tulajdonképpen ez a szekér "személylépcsője".
Hozzászólt Nagy Magdolna Május 20, 2011, 1:23pm

Találtam még egy tájszót, a "hágcsu"-  ez a szekér hátulja, sarágja? Fenesen sarágjának mondták.

Nemcsak a derüs dolgok lehetnek érdekesek az ember életében, mégis sokunkat érdekelhetnek ezek a történetek. (is)

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 19, 2011, 9:57pm

Nem gondoltam, hogy ilyen fordulatokat hoznak a bejegyzések, legközelebb igyekszem majd gyermekkorom békésebb s derűsebb élményeit felidézni - mások mellett.

Hozzászólt Tállai Enikő Május 19, 2011, 2:41pm
Egyetértünk ebben.
Hozzászólt Boros Magdolna Május 19, 2011, 2:32pm

Enikő! Ez pontosan így van! Csak azt tapasztalom, hogy ezek az utóbbi évtizedek itt is megtették a hatást.A piacot szétzilálták, a kistermelőket ellehetetlenítették, az embereket (főleg a fiatalokat) szinte leszoktatták a munkáról.Már azok sem tartanak állatokat, akiknek lehetősége lenne rá.Pedig minden normálisan működő társadalom igényt tart  a kistermelőkre.Nem feltétlen kell a "múltik" zsebét tömni.

Ilyen rendezvények láttán, talán kedvet kaphatnak a fiatalok is.egy kis " házi"-ra.

Hozzászólt Tállai Enikő Május 19, 2011, 1:41pm

Magdi nagyon jó dolog lehet ez a disznótoros nap a maga hangulatával, de nem utolsósorban hasznos is a mai világban, amikor azt sem tudjuk, hogy mit eszünk meg a boltokból...:((

Bizony nincs jobb az otthon nevelt disznóból készült étkeknél!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével adományozok


átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek