Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

„Azt a leborult szivarvégit! Ezt jól kifundálta!” – mondta Édesapám a „hírement” esemény után.

Mert aztán Kálmán tényleg kifundálta. Azt sokan nem felejtették el, talán egy életen át, de még a következő generációk is emlegették.

Kálmán amolyan szűkszavú, a maga módján különc ember volt. Nem szívesen hagyta magát terelni a „közös akol” felé. Sok mindenről másképp vélekedett, mint a nagytöbbség, de sosem hangoskodva, inkább a maga csendes módján. Mintha magában duruzsolta volna: „Csináljátok csak, én ugyan nem!”

Aki kilóg a sorból, az könnyen válik a többség céltáblájává. Hát ő az lett.

A nyolc órás gyári munka után, falusi ember lévén, bizony inkább a kasza, kapa vagy villanyél jutott neki pihenés helyett. Tette a dolgát, ahogy annyian mások a „dicsőséges szocializmus” éveiben. Otthon a háztáji, a kert meg az állatok, a család. Garast garasra rakva még egy szerényebb autóra is tellett. Vigyázott is rá nagyon, olyannyira, hogy a lehető legritkábban vette igénybe, de a hiányos vonatközlekedés miatt bizony elég gyakran muszáj volt erre is sort keríteni.

Így történhetett meg az is, hogy a gyárkapun kifelé menet Kálmán hiába vette az irányt a megszokott parkolóhely felé, a kocsinak se híre, se hamva. A felismerés borzalma, hogy ellopták a kocsit, megbénította gondolkodását. Szentül meg volt győződve: ő kocsival jött reggel! Rendőrségi bejelentés, formaságok. Nagy későre az esti vonattal hazamehetett.

Azt sem tudta káromkodjon vagy nevessen: a kocsi ott állt a garázsban. Előző nap ment kocsival munkába, hiszen futva jött be a szénaforgatásból. Elfelejtette.

A sok bosszantás mellett ez csak olaj volt a tűzre.

Mert a „tüskék” nem kímélték szegény Kálmánt. Nemzeti öntudatát, büszke magyarságát sokan ferde szemmel nézték. Főleg azok, akiknek talpnyalás volt a kenyerük. Sokan meghívtak álszent nyájassággal kisebb-nagyobb vezetőt keresztelőre, disznóvágásra, vagy becipelték a kóstolót az elvtársnak. Hordtak mindent, amivel becsületet reméltek szerezni, lehetőleg mindig egy lépéssel előbbre, mint a munkatársak.

Kálmán ezt nem tette. „Nem etetek én senki ingyenélőt!” Jó szakember volt, tudta, hogy sok diplomás főnöke se emberileg, sem szakmailag nem ér fel hozzá. A maga egyszerű módján tudta, hogy különb náluk.

Aztán eljött a nyugdíjba menetel ideje. Mindenki kíváncsi volt, mivel rukkol elő Kálmán. Már hónapokkal előtte rajta köszörülték a nyelvüket.

Ő meg is hívta a csapatot, főnökökkel együtt, melyik nap, melyik vendéglő, ott találkozunk. A csapat bevonult, ki előbb, ki utóbb. Kálmán sehol. „Biztos megint késik a vonata.” - vélték sokan. „Majdcsak megjön, addig is igyunk, Kálmán úgyis kifizeti, amit a pincér feljegyez.” Forró augusztusi napon ment a sör, a hűtött bor.

 „Ezt most kiisszuk a bukszájából, komám! Majdcsak hoz valami hazait is ez a Kálmán, legalább most, utoljára.”

Az órák egyre múltak, de Kálmán csak nem jött. Se akkor, se később. Soha. Estefelé majd összevesztek, ki mit fogyasztott, kinél mennyi pénz van, hogy a számláját kiegyenlítse. Több nyelven, kacskaringósan káromkodva tántorogtak le a hegyen lévő vendéglőből.

Kálmán búcsúzása rendhagyó volt és emlékezetes. 

Megtekintések: 129

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Barta László Június 18, 2015, 5:17pm

Terike gratulálok! Jó kis fricska volt Kálmánka részéről.

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Június 4, 2015, 8:49am

Köszönöm Mindenkinek a "Kálmánra" szánt  időt és a kedves szavakat. 

Hozzászólt Kilin József Attila Május 31, 2015, 10:20pm

Nagyon rokonszenvesek nekem az ilyen Kálmánok. :)

Élvezettel olvastam, köszönöm!

Hozzászólt Bíró Ernö Május 29, 2015, 11:41pm

Hát ma is sokan vannak akik szivesen esznek-isznak a más számlájára, s közben csak a saját szalonnájukat sütögetik, úton-útfélen mukahelyen vagy otthon. Jó írás, kedves Terike, frappáns a csattanója.

Hogyan segíthetsz?

VAGY

VAGY

PayPal és bankkártya


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek